A bajnoki bronzérmes Puskás Akadémia a portugál hatodik Vitória de Guimaraes otthonába látogatott. Ez a párharc gyakorlatilag már az első mérkőzésen eldőlt: a felcsútiak idegenben 3-0-s vereséget szenvedtek, a gól nélküli döntetlennel zárult visszavágó szinte tét nélkül zajlott.
Az odavágó eredményénél csak a játék képe volt lehangolóbb, különösen az első félidőben. A portugálok az arrafelé gyakran megszokott, labdabirtoklásra épülő játékot játszották, ám nem öncélúan, a saját térfelükön passzolgatva. Rengetegszer sikerült nekik a magyarok térfelén tartani a játékot a két szélen kialakított háromszög és a két egyszerre felfutó szélsővédő, jobboldalt Maga, baloldalt a japán Ogawa segítségével. A PAFC a védekezést többnyire a félpálya környékén kezdte meg, s játékosai csak bizonyos jelekre léptek kijjebb, ám egy ilyen intenzitású letámadás nem zavarta meg a labdabiztosan játszó hazaiakat. A sikeres letámadásnál gyakrabban fordult elő, hogy a két szélsőnek, Kiss Tamásnak és a holland Slagveernek visszafelé kellett követnie az ellenfél magasan játszó szélsőhátvédjeit. A portugálok a labdás oldal túltöltése mellett eredményesen forgatták a játékot. Az első két gól hasonló körülmények között született: a Puskás védelme a labda oldalára húzva, a túloldalon érkezőre pedig nem marad ember.
ilyenkor pedig a Vitória középpályás presszingje rövid úton ívelésre kényszerítette a kékmezeseket.
A Guimaraes labdabirtoklása. Mindkét szélsőhátvéd magasan az ellenfél térfelén, míg a belső középpályások visszalépnek. A játékosok egymástól megfelelő távolságra, a felcsútiak védővonalai között helyezkednek. A Puskás védelmi blokkjából egy-egy játékos emberfogással kilépve próbálja megzavarni őket.
A folytatás: a balszélső Kiss Tamás a védővonalig követi vissza az ellenfél jobbhátvédjét, a túloldalon eközben a felfutó nyolcas, Silva a védők vak oldalára indul, lehet is forgatni a játékot.
Mind a négy védő a labda oldalára koncentrál, a túloldalról érkező jobbszélső, Lameiras őrizetlenül marad, és a mérkőzés elején megszerzi az első gólt.
A Puskás támadásépítése. Spandlert csak a középcsatár támadja, de ez is elegendő: minden csapattárs megjátszhatatlan, ívelés lesz a jelenet vége.
A Kisvárda a Puskás Akadémiánál eredményesebben vette az első fordulót.
az odavágón Jasir Asani, a visszavágón Jasmin Mecinovic góljával. Török László főként légiósokra épített együttese (a két mérkőzésen pályára lépett 16 játékos között két magyar, Ötvös Bence és Czérna Erik kapott lehetőséget) a Puskáshoz hasonlóan labda nélkül töltötte a párharc nagy részét, ám a nyírségiek esetében ez eredménnyel is párosult. A várdaiak többnyire a felező vonalig hagyták felhozni a sárga-fekete mezben játszó ellenfelet, s ezt követően a pálya közepét fegyelmezetten lezárva, a területükre belépő riválist időnként emberfogással is követve húzták ki a kazah labdakihozatalok méregfogát, leggyakrabban 4-5-1-es középső blokkban. Ugyanakkor a Kajrat nem jelentett sok veszélyt a steril labdázgatáson kívül.
Hiába álltak át a labda birtokában három védőre a balhátvéd Kurgin felfutásával, a három hátsó védő nem mert bátran belépni a játékba, így jobb híján a középpályásoknak kellett visszasegíteni. Ezt pedig a Kisvárda ötfős középpályája könnyedén semlegesítette az előbb leírt módon. Nem véletlen, hogy a modern futballban a labdabirtoklásra építő csapatoknak labdával is magabiztos középhátvédeket kell a soraiban tudniuk, éppen az ilyen szituációk elkerülése érdekében. A mélyen ülő kisvárdai védekezésnek hátulütője is volt: a megszerzett labdákra a kazahok azonnal vissza tudtak támadni, így kontratámadásokra nem nagyon nyílt lehetőség.
