Messze még a rebrovi hatékonyság, de Csercseszov nagyot mentett a pozsonyi diadallal

A Ferencváros a BL-selejtezők második fordulójának első mérkőzésén, hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedett a Slovan Bratislavától. A Fradi kevés minőségi helyzetet kidolgozva, támadásban ötlettelenül, védekezésben számos hibával futballozott, a szurkolói frusztrációt Sztanyiszlav Csercseszov edző vitatható cseréivel fokozta.

A látottak alapján az internetes fórumokon az orosz edzőt azonnal elkeresztelték „Elcseszovnak”, utalva az elúszni látszó BL-álomra. Bár a magyar futball kapcsán örök optimista Ziccer-szakértőink egyöntetű állítása szerint a Fradi egyénileg sokkal jobb játékosokból áll, az első meccsből kiindulva még ők is nagyjából 30-35 százalék esélyt adtak a pozsonyi továbbjutásra.

Kapcsolódó

„Álnaiv azt várni, hogy Fradi-nevelések többsége alkossa a keretet”

A Fradi-Slovan után indulatos viták alapját képezte, hogy az egyetlen magyarral, Dibusz Dénessel a kapuban felálló Fradi légiósai nem tudták átérezni a mérkőzés valós súlyát. Vajon tényleg ez történt? Podcast.

Csercseszov megoldóképlete

A magyar bajnok szakmai stábja egy héten át törhette a fejét, hogyan fordítsa meg a párharc végkimenetelét. A döntést az élet is segítette, állítólag Wingo és Kovacevic is kisebb sérülést szedett össze, de mivel pont e két labdarúgó lógott ki teljesítményével lefelé az odavágón, Csercseszovnak tálcán kínálta magát a lehetőség a váltásra. Ő végül Botkát vezényelte jobb védő posztjára, míg az egyik nyári szerzeménynek, a holland Knoesternek szavazott bizalmat bal belső védő poszton.

Az orosz edző ugyanakkor a felálláson semmit sem változtatott, épp úgy négy védővel, két belső, egy klasszikus 6-os (Esiti) és egy 8-as (Laidouni) középpályással, és négy támadóval, 4-2-3-1-es alapfelállásban küldte pályára csapatát, ami a saját kapu előtt felállt védekezésnél 4-4-2-re alakult át.

Csercseszovot a szurkolók és a magyar média is óhatatlanul összehasonlítja Szerhij Rebrovval, hiszen utóbbi hihetetlenül magasra tette eredményesség tekintetében a lécet. Az ukrán edző Európában, és az NB I-ben is rendkívül fegyelmezett pozíciós játékot követelt meg labdarúgóitól, ragaszkodott a kezdőjéhez, nem nagyon rotált, viszont a BL-csoportkörben még a Barcelona és a Juventus ellen is kristálytisztán látszott a terve, hol, melyik oldalon, és hogyan szeretné feltörni az ellenfél védelmét, minek következményeként a Fradi még e sztárcsapatok ellen is képes volt kidolgozni 1-3 magas minőségű helyzetet, amelyekből rendre gólt is szerzett. (A közvélemény kevésbé zöldpárti fele ezt fordítjta le úgy, hogy mindig mázlija van a Fradinak, mert kettőből kettőt bevert.)

Rebrovhoz képest az orosz edzőnek messze minőségibb játékoskeret áll rendelkezésére.

Nála eddig azt tapasztaltuk, bízik labdarúgói képességében, jóval szabadabban engedi futballozni csapatát, különösen támadásban ad teret az egyéni kvalitásnak, a négy támadója improvizatív képességének. Ebből az külső szemlélő, aki nem vesz részt a taktikai értekezleten, csak annyit lát, hogy

• a Ferencváros támadásai a Rebrov-érához képest kevésbé megkomponáltak, sokkal esetlegesebbek.
• Ezért kívülről gyakran nem látszik a meccsterv, hogyan is akar gólt lőni a Fradi.
• Mindez a Slovan elleni első párharcon is inkább erőlködést szült, alacsonyabb minőségű helyzeteket dolgozott ki a Fradi – lásd, hiába alakított ki Budapesten is messze több lövőhelyzetet a magyar bajnok, azok összessége xG mutató terén jócskán elmaradt a vendégekétől (1,10 vs 1,41).

Ehhez képest már a visszavágó első perceiben az látszott, hogy Csercseszov ezúttal kevésbé engedi szabadon futballozni támadóit. A négy gólszerzésért felelős labdarúgója pozíciójába belenyúlt, átvariálta csapata támadásszervezését, annak súlypontjait mindenképp.

A Budapesten klasszikus 10-est játszó Zachariassen Pozsonyban a jobbszélső poszton tűnt fel. Az odavágón inkább csatárt játszó Traorét bal szélre vezényelte, így Boli és Tokmac maradt középen, előbbi kifejezett középcsatár, utóbbi mellette, mögötte, de tengelyben, kulcspasszokért felelős játékszervező, és második ütemben a kapu elé érkező támadó feladatokkal.

A Fradi Pozsonyban sem óvatoskodott, épp úgy támadó felfogásban lépett fel, mint Budapesten.

Ellenben ezúttal kristálytisztán kirajzolódott az is, Csercseszov hogyan gondolja megbontani az ellenfél védekezését.

Zachariassen és Traoré is a szélről a befelé húzódva nyitott területet a támadásokhoz magasan fellépő Botkának és Civicnek, visszatérő módon a két szélen próbált 2-1-es szituációkat, tiszta beadási lehetőséget kialakítani csapatának – a Fradi első (Civic Bolinak), és harmadik (Botka Traorénak) gólja is ilyen beadások után született.

Támadásból védekezésbe átmenetben is jelentős különbség látszott az odavágóhoz képest. Esiti azt csinálta, mint mindig, sziklaként szűrt, szerelt, és kizárólag oldalra, hátra, biztonságit passzolt. Ellenben a csapat legnagyobb munkabírású, és talán egyéni kvalitás terén egyik legjobb labdarúgója Laidouni a tőle megszokotthoz képest sokkal fegyelmezettebben tartotta pozícióját, a benne szunnyadó támadó vére kevésbé vitte el, nem hagyta el indokolatlanul a zónáját.

A sportban a szerencsefaktor azt segíti, aki többet tesz érte

A 22-szeres tunéziai válogatott labdarúgó taktikai téren olykor fegyelmezetlen, és sűrűn viselkedik időzített bombaként. Hatalmas szívéhez forró fej párosul, mondjuk ki: feszült meccseken egy-egy belépője, a játékvezető rendszeres kritizálása okán benne van a piros lap a játékában. Nyilván Rebrov sem vak, tisztában volt a képességeivel, 2020 őszén mégsem játszatta egyszer sem európai kupameccsen kezdőként, inkább a sokkal fegyelmezettebb Haratyin-Sigér duót favorizálta, meglehet, pont a fentiek miatt.

Abban, hogy Laidouni Pozsonyban kellően hidegfejű maradjon

talán a szerencse is segítette, mert miután a 4. percben egy másodpercen belül kétszer is durván szabálytalankodott, Di Bello játékvezető egy sárga lappal azonnal kieresztette a fejéből a forró gőzt.

Valdimír Weiss edző odavágó eredménye miatt kényelmes helyzetben érezhette magát. A Slovant éppúgy 5-4-1-es felállásban küldte pályára, mint Budapesten, és egészen a 11. percig úgy tűnt, hogy a hazai csapat hatékonyan tudja majd a Fradi jobb és bal szélen indított támadásit, létszámfölény kialakítására irányuló törekvéseit megszűrni.

A 11. percben azonban Medvedev szerencsétlenül ütközött Civiccsel, hordágyon kellett levinni a pályáról, és

máris kiderült, hogy a Ferencvároshoz képest mennyivel rövidebb a Slovan kispadja.

Weissnek megfelelő csere híján nem maradt más választása, minthogy feladja a Budapesten bevált meccstervét – ez is a sportszerencse számlájára írható. Ugyan a jobb oldali szárnyvédője dőlt ki, de jobb híján a bal oldali középpályára hozta be Greent, Chakvetadzét onnan átvezényelte árnyékékbe, Pauscheket bal szárnyvédőből jobb védőbe, és kényszerből átállt 4-4-1-1-re, ami a Fradi nyomása miatt sokkal inkább hasonlított 4-5-1-re védekezésben.

Ezzel a Slovan ugyan látszólag a középpályán létszámfölénybe került, de

• Laidouni és Esiti is rendre 30-35 méterre tartózkodott a Slovan kapujától és sokkal hatékonyabban szűrte a támadásokat.
• A védelemben Knoester is stabilabban játszott, mint Kovacevic Budapesten.
• A Slovan felborult szerkezetére azonnal reagált Csercseszov, és ráküldte Pauschekre a Fradi bal szárnyát, Civic és Traoré előtt több lehetőség nyílt,
• és ez érett góllá a 20. percben, amikor Civic bal oldalról zavartalanul adhatott be, amelyre Boli tökéletes érkezett.

A Fradi az odavágóhoz képest jóval agresszívebb, főképp hatékonyabb védekező játékát mutatja, hogy

• a Slovan az első félidőben nem találta el Dibusz Dénes kapuját, a második félidőben is csak egyszer, De Marco fejesgóljánál (összességében 90 perc alatt hét kísérletből egyszer).
• A Fradi mezőny-, és labdabirtoklási (52-48 százalék) fölénye ezúttal a helyzetek minősége között is megmutatkozott, a 14 kapuralövésből hét talált kaput és e kísérletek 1,25 xG-vel párosultak szemben a Slovan 0,5 xG-jével.

Csercseszovot azért is meg kell dicsérni, mert az odavágónál sokkal jobban meccselt, amikor

• a 63. percben Boli helyett behozta Vécseit, és ezzel egy időben a rengeteget dolgozó Laidounit tehermentesítette azzal, hogy egy sorral előrébb küldte, a Boli pozícióját átvevő Tokmac mögé, aki ennek hála nem szabálytalankodott többet.
• Majd miután a hajrában Tokmacot is lecserélte, és a szintén újonc Thelander beállításával öt védővel húzott falat a kapu elé, az egyedül elöl maradó tunéziai ezt egy irgalmatlan nagy góllal hálálta meg egy kontra végén.

Szóval a Fradi és az edzői stáb igencsak megdolgozott a sportsikerhez elengedhetetlen szerencséért.

Tegyük félre a hurráhangulatot

A Ferencváros pozsonyi győzelme, továbbjutása a BL-selejtezők 3. fordulójába – ami azt jelenti, hogy immár zsinórban negyedszer is biztosan ott lesznek a zöld-fehérek valamelyik európai kupasorozat csoportkörében – egyértelműen megérdemelt. Ugyanakkor egy-egy ilyen történelmi siker – hiszen magyar csapat a Bajnokok Ligájában még sosem fordított meg párharcot vesztes hazai első meccs után – után is érdemes a földön maradni.

Az elmúlt esztendők sikereinek köszönhetően a Fradi 42,45 millió euróra értékelt játékoskerete messze felülmúlja a következő ellenfél, a Quarabag FK 14,1 millió eurós értékét, ám az azeri mégiscsak egy olyan csapat, amely 2014-18 között minden esztendőben ott volt vagy a BL-, vagy az EL-csoportkörben, nemzetközi téren sokkal rutinosabb, mint például a Slovan volt. A Fradihoz hasonlóan a világ négy égtájáról összevásárolt európai középminőséget képviselő labdarúgók határozzák meg a csapat játékát.

Minél magasabb szinten játszik a Fradi, annál inkább könyörtelenül használja ki az ellenfél a csapat megingásait. A Tobol, és a Slovan elleni nyári párharc is azt mutatta, a Fradi kétarcú, elől és hátul is képes gólparádéra.

Ugyan pont az imént támasztottuk alá, hogy a Slovan ellen milyen hatékonyra sikerült a védekezés, ám ha maradunk a rebrovi éra összehasonlításánál, úgy az is tény, Csercseszov Fradija hátul egyelőre sokkal gólképesebb, mint az ukrán idejében volt.

Ha összevetjük a két edző tavaszi NB I-es meccsstatisztikáit (Csercseszovnak csak az volt eddig, ezért vettük ezt alapul), úgy kiderül, hogy míg 2020 tavaszán Rebrov 12 meccset, 2021 tavaszán 6 meccset hozott le kapott gól nélkül, addig az orosz edzőnek idén tavasszal ez csak ötször sikerült. Miközben a Fradi győzelem-vereség mutatója alig különbözik e három időszak alatt, addig a gólkülönbségben is hatalmas a differencia (2020: +19, 2021: +19, 2022: +10), avagy több, vagy ugyanannyi gólt rúgott Rebrov Fradija, de kevesebb gólt kapott – és ez még akkor is igaz, hogy ha látjuk, idén tavasszal csak 16 mérkőzést játszott a Fradi az NB I-ben.

Az is látszik, hogy a négy idei BL-selejtezős mérkőzésből is csak egyszer, Kazahsztánban maradt szűz a Fradi. A nem túl acélos Tobol otthon ugyan nem, de a Groupama Arénában rést talált a pajzson, ahogy a Slovan is háromszor bevette Dibusz Dénes kapuját.

Amennyiben a csapatszintű védekezés terén tovább fejlődik a Fradi, és a pozsonyihoz hasonló felfogásban, minőségi agresszivitással védekezik,  úgy a Qarabagot is elkaphatja. Ha így lesz, és idén is BL-playoffba (garantált EL-csoportkörbe) jut a Fradi, alighanem a közösségi médiában Csercseszovot sem nevezi többé senki „Elcseszovnak”.