A szlovákok azzal bénították meg a Fradit, hogy egyszerűen odaadták neki a labdát

Sztanyiszlav Csercseszov kezdőcsapata nem tartogatott sok meglepetést, az orosz mester a megszokott, lehető legerősebb kezdőcsapatot küldte a pályára. Dibusz előtt Wingo, Sammy Mmaee, Kovacevic és Civic alkotta a védősort, Esiti és Laidouni kapott helyett a védelem előtt, Traoré, Tokmac, Zachariassen és Boli négyese pedig viszonylag szabadon mozoghatott a támadóharmadban.

A Slovan edzője, a korábbi szlovák sikerkapitány, Vladimir Weiss három belső védővel küldte pályára csapatát. Kashia, Abena és De Marco alkotta a védelem belsejét, a szélekért Medvedev és Pauschek felelt. Az ötfős hátsó sort két belső középpályás, Kucka és Kankava egészítette ki. Elöl pedig az örmény Barszegjan, valamint – szabad szerepkörben játszva – a vezetőedző fia, ifjabb Vladimir Weiss támogatta az egy szem középcsatár Saponjicot.

A pozsonyi csapat meglehetősen defenzíven játszott, szinte teljesen átadta a kezdeményezést a Fradinak: a zöld-fehéreknél 66 százalékban volt a labda a mérkőzésen. A kapu előtti területek biztosabb levédése érdekében a szlovákok – mint már szó volt róla – három belső védővel játszottak.

A vendégek azonban arra is kellő figyelmet fordítottak, hogy a Ferencváros széljátékát megfelelően letolódják, így a két felfutó szélsőhátvéd, Wingo és Civic gyakran két ellenféllel is szemben találta magát. Weiss a bal oldalon időnként egészen a védősorba követte Wingót, máskor Pauschekkel közösen fogta őt satuba.

A Slovan középső blokkja tehát ritkán támadta meg a labdát birtokló ferencvárosi hátvédeket, az elsődleges cél ugyanis a hátsó és a szélső területek megvédése volt. Amikor időnként mégis kijjebb merészkedtek, rögtön meg is nyílt a passzsáv a ferencvárosi támadók felé.

Weiss kilép a labdát birtokló Wingóra, a többi szlovák középpályás embert fog. Szabad a passzsáv a visszalépő Boli felé. A Fradinak viszonylag kevés ilyen lehetősége volt, mert a Slovan nagyon kompakt módon védekezett.

Mindezek ellenére Csercseszov csapata ritkán tudta megbontani az ellenfél védelmét. Bár a leghátsó sorban sokat sikerült járatni a labdát a két középhátvéd, valamint a védősorba felváltva visszalépő Esiti és Laidouni segítségével, az ellenfél védelmének megbontása hasonló problémákba ütközött, mint a Tobol elleni párharc első mérkőzésén.

Kapcsolódó

Csalódást keltő iksz után öt rúgott gól: mi történt a Fradinál egy hét alatt?

Az odavágón elért gólnélküli döntetlen után hazai pályán 5-1-re győzött a Ferencváros a kazah Tobol Kosztanaj csapata ellen, és továbbjutott a Bajnokok Ligája selejtezőjének következő fordulójába, ahol a Slovan Bratislava lesz az ellenfél. De mi volt a különbség taktikailag a két mérkőzés között?

Bár Civic és Wingo nagyjából az ellenfél középső soráig fellépett a támadással, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a szlovákok védelmi vonalát mélyre húzva, második vonalba visszalőtt labdákkal operáljanak. Ezért a pálya szélét és közepét összekötő, úgynevezett félterületbe a centrálisan játszó elülső négyes tagjainak kellett kimozogni, így a védők a legtöbbször sikeresen az oldalvonal felé szorították őket.

A pálya közepén pedig nehezen lehetett megtalálni a kettőst, hiszen a Slovan a védősor és a középpálya között kis területet hagyva védekezett.

Civicnél a labda, de nem helyezkedik magasan, Medvedev nincs kihúzva a pozíciójából. Bolinak kell lendületből kifelé mozognia, így nem lesz esélye egy-két érintésből középre juttatni a labdát.

Ugyanez a jobb oldalon, Wingo elszigetelve, a szlovák védelmi vonal a szélen nincs manipulálva. Ha a téglalappal jelölt területen lenne ferencvárosi játékos, akkor a pozíciós játék alapelveinek megfelelően át lehetne forgatni a játékot a másik oldalra. Így viszont a jobbhátvéd cselezésre kényszerül, és labdát veszít.

Amikor mégis sikerült a félterületet bejátszani, rögtön eredménye lett: a 70. percben Civic, Laidouni és Tokmac bontotta meg a bal oldalon sikeresen a szlovák védekezést: a norvég-szudáni támadó ezúttal sikeresen indult be a félterületbe, és immár nem a vonal mellől, hanem jóval kedvezőbb pozícióból lőhette középre a labdát, amit az érkező Zachariassen váltott gólra.

Civic átlósan bepasszolja Laidouninak a labdát. Tokmac harmadik emberként indul a félterületbe, így kedvező helyzetből adhatja középre a labdát. Az akciót az érkező Zachariassen góllal fejezi be.

A fentihez hasonló jelenetet csak néhányszor sikerült bemutatni a mérkőzésen. Ráadásul Csercseszov némileg vitatható módon Traorét, Laidounit és Bolit is egyszerre hozta le a pályáról, a kispadról pedig értelemszerűen nem lehetett ugyanolyan minőségű játékosokat becserélni. Vladimir Weiss pedig Cavric és Csakvetadze behozatalával négy védőre állt át, az egyenlítést azonban nem annyira ez, mint egy sikeres pontrúgás hozta meg a szlovákok számára.

A Slovan egyenlítő gólja. A Fradi-játékosok nagy része a bal oldali beívelésre összepontosít, Kovacevic és Civic izoláltan, kettő a kettő elleni szituációban marad a két középső érkezővel. Abena a két sziget közti területbe indul, miközben Kovacevic behátrál. Civic nem tudja időben felvenni Kashiát, a grúz játékos szerzi a beívelés után az egyenlítő gólt.

A kegyelemdöfést Barszegjan szólója adta meg egy, a középpályán elveszített labda után. A szlovákok tehát végig védekezve, látszólag váratlanul fordították meg az összecsapást. Ugyanakkor a várható gólok (xG) mutatója alapján a Slovan a szórványos kontratámadásokra és pontrúgásokra építve is magasabb minőségű helyzeteket tudott kidolgozni, mint a labdát folyamatosan birtokló, a kapu előtt mégsem kellően veszélyes Ferencváros.

A visszavágó legnagyobb kérdése tehát, mennyiben tér majd el a Slovan felfogása attól, amit az Üllői úton láthattunk. Valószínűtlen, hogy Csercseszov együttese ismét 66 százalékban birtokolja a labdát, ugyanakkor a Fradinak az idei selejtezőben eddig nem kellett második szándékból futballoznia – ki tudja, az jobban állhat-e a csapatnak?