Silvio Berlusconi a modern futball messiása, legfontosabb tanítványa pedig Adriano Galliani. Az egykori miniszterelnökhöz és dörzsölt sameszához mindenki az AC Milant köti, de az igazság az, hogy ennél jóval többet tett a lombardiai páros: megalkották a modern futballt.
A Milan, ezt igen furcsa lehet 2022-ben olvasni, nem volt sokkal nagyobb csapat a mostani Monzánál, amikor Berlusconi megvette. A 80-as bundabotrány miatt kizárt csapat két évvel később önerőből is kiesett a Serie A-ból, és éppen a csőd felé száguldott, amikor érkezett az akkor már dúsgazdag építési- és tömegkommunikációs vállalkozó. A történet többi része ismert, Berlusconiék létrehozták a történelem első szuperklubját, ami önálló branddé válva diktálta a tempót a világfutball többi szereplőjének.
A kegyelmi időszak egészen a 2008-as világválságig tartott, akkor nemcsak a credit crunch, de egy súlyos uniós büntetés is megtépázta az időközben politikusként is elperecelő Berlusconit, aki néhány év vegetálás után a 2010-es években végül eladta a klubot. 2018-ban egy új, jóval kisebb futballprojektbe vágott bele Gallianival, akit annak idején a Monzától hívott át a Milanhoz.
A modern futball torzszülöttje
A calcio moderno kifejezés sok mindent takar, ami a konzervatív szurkolóknak böki a csőrét. Ezek közül egy, hogy létrehozott, vagy éppen prominens szerepbe emelt egy rakás önmagában egyáltalán nem jelentős, pusztán a modern játék torzszülöttjének tekinthető futballklubot. A közvetítési pénzek lettek a klubok fő bevételi forrásai, és mivel ezek messze felülmúlták a meccsnapi bevételeket, még a topligákban is felbukkantak olyan csapatok, amelyek bármiféle urbánus beágyazottság és szurkolói támogatás nélkül értek fel a legmagasabb osztályba. Ilyen volt például a veronai gátnegyed egy helyi pék által támogatott klubja, a Chievo. És most már ilyen az AC Monza.
Félreértés ne essék, a brienzai városka nem egy falu, és a futballklubját sem tegnap alapították. A 120 ezres település klubját 1912-ben hívták életre, és egyáltalán nem számít törpének, hiszen például a Monzánál több szezont (40) egyetlen csapat sem húzott le a Serie B-ben. Sokszor voltak igen közel a feljutáshoz, mielőtt idén nyáron összejött a történelmi bravúr, és egyáltalán nem arról van szó, hogy bárkinek is sajnálnia kellene tőlük a lehetőséget.
Csakhogy a kiscsapatos báj, amit a Monzához hasonló kluboknak hoznia kellene a Serie A-ba, elveszett a két nagyhatalmú üzletember érkezésével. Az utolsó fordulóban elbukott automatikus feljutást a – Nagy Ádámmal felálló – Pisa kiverésével hozták helyre, és egyáltalán nem úgy ugrottak neki a nyári átigazolási szezonnak, mint egy kiscsapat.
