James Baylis / AMA / Getty Images
Foci

Szintlépés: óriási küzdőből óriásölővé vált Rossi válogatottja

A magyar labdarúgó-válogatott júniusi mérkőzésein felejthetetlen emlékkel ajándékozta meg szurkolóit: kétszer legyőzte Angliát (1–0, 4–0), ikszelt Németországgal (1–1), s csak Olaszországtól (1–2) szenvedett vereséget, így megszerzett 7 pontjával vezeti rendkívül erős csoportját. A tavalyi bravúrok emléke is élénk még, de az elmúlt két hétben olyan fejlődést láttunk, amire a válogatott játékosait és stábját kivéve aligha számított bárki. A remek eredmények a következő Eb-selejtezők sorsolásán első kalapba repíthetik a magyar válogatottat, a támadójátékban elért látványos javulás pedig áttörést jelenthet, akkor is, ha a bravúrok sora aligha fenntartható a végtelenségig. Marco Rossi csapata szintet lépett.

Angliát nem egyszerűen megverték, hanem sokkolták, összezavarták és lenullázták. Olybá tűnt, mintha alacsonyabb rendű lenne a futballjuk, s erről ellenfelük tehetett, mely minden képzeletet felülmúlóan szépen és kulturáltan játszott.

Nem, nem a keddi angol–magyar Nemzetek Ligája-mérkőzésről esik szó, hanem egy olyan találkozóról, amelyen az angolok éppily kiütéses vereséget szenvedtek hazai pályán. A Wembley Stadiont még Birodalmi Stadionnak hívták, s a nyolcvanezer néző többsége azt várta, hogy Anglia simán legyőzi a Home Championship keretében megrendezett mérkőzésen Skóciát. Csakhogy a skótoknak más elképzeléseik voltak: apró termetű csatáraik a felázott talajon az őrületbe kergették az angolokat, a végeredmény 5:1-es vendégsiker. A dátum: 1928. március 31. A magyar válogatott 1928 és Skócia óta az első nemzeti csapat, mely négy góllal tudott győzni a házigazda ellen Angliában.

  • Az első csapat 1953 óta, mely legalább négy gólt szerzett az angolok otthonában (természetesen az Aranycsapat 6:3-as sikerét jelöli az 1953-as adat).
  • Az első csapat 1964 óta, mely bármilyen mérkőzésen négy góllal le tudta győzni Angliát. Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya még nem élt akkor, amikor Anglia legutóbb négy góllal kikapott (szeptemberben született, az angolok májusban szenvedtek 5:1-es vereséget Brazíliától).

A diadalmas skótokat 94 éve elnevezték a Wembley Varázslóinak – ez alapján Rossi csapatát is lehetne a Molineux Mágusainak hívni –, szurkolóik körében futballmítosszá vált a „régi ellenség” otthonában aratott kiütéses siker. A nyitó idézet szerzője sem akárki: Ivan Sharpe olimpiai bajnok angol futballista, az Athletic News szakírója, az első élőben közvetített labdarúgó-mérkőzés egyik kommentátora írta le a fenti sorokat. Az már csak különös adalék, hogy a skótok okos passzjátékra építő korabeli stílusa – az angol Jimmy Hogan közvetítésével – a magyar futballra is jelentős hatást gyakorolt. A skótoktól kapott gigantikus pofon pedig legalább olyan fájó volt az angoloknak, mint 1953-ban az Aranycsapat 6:3-as győzelme a Wembleyben.

Ennyit a múltról, vissza a jelenbe! A magyar válogatott 4 mérkőzés után minden képzeletet felülmúlóan áll a Nemzetek Ligája legfelső divíziójában: 2–1–1-es mérleggel, 7 ponttal vezeti csoportját Németország, Olaszország és Anglia előtt.

Erre még a 2021-es Eb-bravúrok után sem lehetett számítani, pláne nem a tavaly őszi megpróbáltatások után.

Hogy mi változott közben? Igyekszünk megvilágítani a magyar válogatott elképesztő bravúrjának néhány aspektusát!

Koszticsák Szilárd / MTI Sallai Roland gólja, háttal Aaron Ramsdale kapus.

Fordulat a nagyok ellen

A magyar válogatottnak finoman fogalmazva sem erőssége a világelitbe tartozó csapatok elleni játék. Nem jó. Fogalmazzunk másként! A magyar válogatottnak Marco Rossi kinevezése előtt finoman fogalmazva sem volt erőssége a világelitbe tartozó csapatok elleni játék. Bár felkészülési mérkőzéseken voltak feltűnést keltő sikerek (Spanyolország 4–2-es, Németország 2–0-s vagy Olaszország 3–1-es legyőzését mindenképp meg kell említeni), de az elit válogatottak ellen tétmérkőzésen hervasztó volt a magyar csapat eredményessége. Vagy inkább: eredménytelensége.

Lapozzunk vissza 35 évet, s indítsunk 1987-től! 1987 és 2017 között a magyar A-válogatott tétmérkőzésen 19-szer csapott össze olyan nemzeti együttessel, mely 2022. májusában az Élő-rangsor első tíz helyezettje között volt (a tízes: Brazília, Argentína, Franciaország, Belgium, Anglia, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Németország, Hollandia, tehát a legtöbb hagyományos futballhatalom szerepel a listán). Egyet sem nyert meg. A mérleg lehangolóan rossz, 0–4–15, a magyar csapat csupán 7 százalékát szerezte meg a begyűjthető pontoknak.

Amióta Marco Rossi a szövetségi kapitány, a válogatott 9 találkozót vívott top tízes csapattal. Mérlege 2–4–3, a megszerezhető pontok 37 százalékát szerezte meg (a vb-ezüstérmes horvátok elleni hazai siker és idegenbeli vereség nem is szerepel ebben a sorban).

A javulás egészen elképesztő, a válogatott egyik leggyengébb pontjából az egyik erőssége lett a nagyok elleni játék.

Made with Flourish

Már többször foglalkoztunk vele, hogy ezek a meccsek nagyon fekszenek Rossinak és csapatának: bénultság helyett immár extra motiváció és magabiztosság dolgozik a válogatottban, kevés a veszítenivaló, az ellenfelek domináns stílusa jól „illik” a magyar együttes döntően reaktív játékához, az eredményeket pedig látjuk. Ahogy láttuk azt is, hogy az elithez képest sokkal kisebb játékerejű Albánia ellen mennyire szenvedett és hogyan kapott ki kétszer is a Rossi-csapat. Egy éve a válogatott bizonyította: foggal-körömmel küzdve, remek felkészítéssel és csapategységgel iszonyatosan kellemetlen ellenfele tud lenni a nagyoknak. Idén azt is: potenciális óriásölővé vált. Ehhez pedig kellett egy nagy – minőségbeli – ugrás.

Mi változott 2021-hez képest?

A magyar válogatott 2021 nyarán és kora őszén olyan négyes meccsszériát játszott – s kizárólag tétmérkőzésekről van szó –, amilyet emberemlékezet óta nem. Egymás után négy tétmérkőzést kellett megvívni a világelitbe tartozó ellenfelekkel – az Európa-bajnokságon a címvédő Portugália, a világbajnok Franciaország, valamint a 2014-es világbajnok Németország, ezt követően pedig világbajnoki selejtezőn az Eb-ezüstérmes Anglia – szemben. Rossi együttese bravúrdöntetlent harcolt ki hazai pályán Franciaország (1–1) és idegenben Németország (2–2) ellen, a portugálok ellen (0–3) a hajrában, az angolok ellen (0–4) a második félidőben adta meg magát.

A feltűnést keltő döntetlenek ellenére jókora különbséget láthatunk a tavalyi és az idei „nagyok elleni menetelés” között, ha a mérkőzések statisztikáit nézzük. De ehhez nem is feltétlenül kell a statisztika: nézőként is teljesen más volt a percepció. Míg azokon a mérkőzéseken általában egy iszonyatos erőfeszítéssel kibrusztolt döntetlen tűnt a reális maximumnak, most a válogatott mindkétszer megérdemelten győzte le Angliát, a játék képe alapján Németország ellen is győzhetett volna, s csak Olaszország múlta felül.

A legnagyobb változás? A magyar válogatott támadójátékának veszélyessége. Ahogy az M4 Sport stúdiójában ülő szakértő, Korsós György fogalmazott: sokkal tudatosabbak és jobban végigvittek a támadásaink, s (szinte) minden akciónak van befejezése.

A válogatott Rossi alatt nem dolgoz ki sok magas minőségű helyzetet. Ha a helyzetek minőségét mérő xG-mutatót nézzük hosszú távon (és az xG-vel így érdemes számolni): a nemzeti csapat nagyjából 1 gólra elegendő minőségű helyzetet dolgoz ki átlagban meccsenként (xG-átlag a Rossi-éra összes meccsére 1.2) és ezt enyhén „túlrúgja” (gólátlaga 1.38). Alacsony (4.67, a futballtörpék elleni meccseket leszámítva csak 4.15) a kaput eltaláló kísérletek átlaga, alacsony a tizenhatoson belüli labdaérintések és a tizenhatosra betörések száma is – mindez igen jól körvonalazta, hogy miben kellett fejlődnie a csapatnak. Nyilvánvalóan sokat dolgozott is ezen a válogatott és stábja, hiszen aligha „pottyant az égből” a látványosan veszélyesebb támadójáték a júniusi meccseken.

Farkas Norbert / 24.hu Marco Rossi

Ha a legutóbbi 4 találkozót összevetjük a nagyok ellen megvívott tavalyi 5 mérkőzéssel, akkor szűkebb fókusszal még jobban kirajzolódik a kép: támadásvezetésben, labdás játékban jelentősen feljavult egy év alatt a magyar együttes, és ez magával hozott két dolgot is: jobb minőségű helyzeteket dolgoz ki és sokkal veszélyesebb a bemutatott futball. A nemzeti együttes az utóbbi négy találkozón nemcsak „tavalyi önmagát”, hanem a Rossi-éra átlagmutatóit is felülmúlja támadásban, ez pedig nagyon jó jel a közeljövőre nézve. Hiszen míg egy éve hősies küzdelemben kicsikart döntetlenekről beszéltünk, most ezt sikerült két (és egy kiütéses!) győzelemre és egy olyan ikszre változtatni, amely után a mieink lehettek elégedetlenebbek. Ez minőségi változás, vagy – hogy szerepjátékokból vett terminológiát vegyünk – szintlépés. Nagyon úgy tűnik, Marco Rossi válogatottja szintet lépett, és játékával súlyos problémákat tud okozni sokkal értékesebb keretű, klasszisokkal telezsúfolt csapatoknak.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Olvasói sztorik