PA Images via Getty Images
Foci

30 éves a Premier League, Anglia legsikeresebb sportvállalkozása

1992 májusában az angol bajnokság új korszakba lépett: a neve Premier League lett és új üzleti modelljével, valamint tradicionális örökségével fenekestül felforgatta mind a helyi, mind az európai labdarúgást. A globális futball egyik legnagyobb jelenségéről szóló sorozatunk első része.

2016-ban piszkosul nagy szerencsém volt: néhány barátommal együtt életemben először kijutottam egy londoni Arsenal-meccsre. De nem akármilyenre sikerült jegyet vennem, hanem egy Arsenal-Leicesterre. A vásárláskor úgy mérlegeltünk, hogy ha egy kis csapatot választunk ellenfélnek, akkor jó eséllyel az Arsenal is nyerni fog, gólokat is látunk és az angol jegyárakat nézve viszonylag olcsón megússzuk a túrát. Ekkor ütött be először a szerencse:

a Leicester abban az évben vezette a bajnokságot. Mindezt úgy, hogy az azt megelőző évben a 14.-ek voltak.

Az Arsenal otthona, az Emirates Stadium 60 355 férőhelyes, aznap 60 009-en látogattunk ki. A stadion kívülről szürke volt, részleteiben egy irodaházra hasonlított (valahol joggal csúfolták „plázának”), a bejáratot mégis otthonossá tették Thierry Henry, Dennis Bergkamp és Tony Adams szobrai. Bent nem padok, nem műanyag Metro-székek, hanem szivacsos ülések fogadtak, és minél beljebb tévedt a szemem, annál jobban átjött a minőség: a pálya zöldjén, a reklámtáblákon, a high-tech közvetítő kamerákon és persze a játékosokon. Körülöttem indiai és pakisztáni származású emberek trécseltek angol akcentussal, lancashire-i padtársakkal együtt üvöltöttük a „There is only one Arsene Wenger”-t, és skót harcosként mutattuk az ujjunkat a bíró irányába egy vitatott ítéletnél. A meccs szinte a legvégéig 1-1-re állt, ám az utolsó utáni percben Danny Welbeck a kapuba csúsztatott egy szabadrúgást. A stadion felrobbant. Ez volt a második szerencsém.

„There goes your fairy tale!” – kiabáltuk a túloldalnak, amikor úgy tűnt, a listavezető Leicester előnye el fog fogyni a végére. Addigra viszont már nekem is elfogytak a karma-pontjaim. Ami trendfordulónak tűnt, mégsem lett az: az Arsenal a következő meccsét elbukta, a Leicester pedig meg sem állt a célig, és ezzel történelmének első, egyben a Premier League legvalószínűtlenebb bajnoki címét hozta össze.

1992-ben még nem így nézett ki egy Arsenal-meccs. Más stadion, más összetételű szurkolók, kevesebb kamera és gyengébb játék fogadott volna.

Néhány hete volt a 30. évfordulója annak, hogy az angol labdarúgó első osztály tagjai kiváltak a Football League-ből és megalapították a Premier League-et. A vállalkozás a globális futball egyik legnagyobb jelensége lett: egy olyan bajnokságot hoztak létre, amely az évek alatt nemcsak egyre több tőkét tudott magához szippantani, de versenyképességben is minden bajnokságot (többek között a spanyolt) beelőzött.

A Premier League-ben ma a legjobb játékosok játszanak és a legjobb szakembereket vonzza magához. Kialakulásától kezdve a modernizálódó Anglia jelképe lett, mely azért tudott sikeres lenni, mert egyszerre vegyültek benne az üzleti szempontok és az angol viszonyokból fakadó sajátosságok.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
A belgák végső győzelmére kevesen fogadtak volna, de a továbbjutásukat a csoportból szinte mindenki biztosnak gondolta. A csúfos világbajnoki szereplés nagy valószínűséggel az aranygeneráció végét is jelenti.
Az iráni válogatott eddigi vb-szereplését körbelengi az ország belpolitikai helyzete, a női jogok melletti kiállás. Az USA elleni, a továbbjutásról döntő csoportmeccset megelőzően az amerikai szövetség ráadásul azzal kavart újabb indulatokat, hogy a mérkőzést beharangozó közösségi posztban leretusálta Irán zászlajáról az 1983 óta használt hivatalos állami címert.