Akinek nem tetszik Szalai, az nézze Belottit! – leosztályoztuk az olasz-magyar játékosait

Olaszország:

Donnarumma végigmosolyogta a meccs utáni interjút, de a pályán nem lazázott: amikor kellett, stoppolt. Két ekkora tenyérrel ez a minimum. (6,5)

Calabria = energia. A védelem jobb oldalán ő az ideális ember az olasz válogatottban, ezt tegnap bizonyította. Elöl is ott volt, hátul is ott volt, mindenhol ott volt. (7)

Mancini gyakran statikus és ügyetlen – igaz, huszonévesen Chiellini is annak tűnt. Az öngólja mellett is volt pár hajmeresztő megoldása. (4,5)

Bastoni. Támadásban többet vártunk tőle, cserébe volt néhány szép megoldása: elegáns galopp, oldalvonal mellé passzírozás, sarkalás. Kúl. (6)

Spinazzola minden megmozdulása élményszámba ment, a felépülése óta most először hozta a rá jellemző könnyed, kiszámíthatatlan focit. Olaszország nélküle nem ugyanaz a csapat. (7)

Barella gólja barellás volt, de ezúttal kicsit mintha tartalékolt volna. Persze, most sem hazudtolta meg önmagát, takarékon is képes volt összeszedni egy sárgát. (6)

Cristante szokás szerint robotmódban tolta. Senki nem tapsol, amikor a kezdők között sorolják fel a nevét, de a lefújás után általában mindenki örül, hogy végig ott volt a pályán. (6)

Pellegrini mérlege két meccs, két gól. Formában van, élvezi a futballt, kicsit a régi időket idézi a pengés (micsoda kiveszőben lévő jelző) játékával. Pengés, mint Giannini! (7)

Politano. Kétlem, hogy ő lesz hosszú távon az olasz válogatott jobbszélsője, de a Szalainak adott kötény + gólpassz kombó, illetve az a felső léc klassz volt. Reméljük, felvette a meccset DVD-re. (7)

Raspadori. Okosan osztogatott visszavont centerként, sokkal jobban mutatott ebben a pozícióban, mint például Insigne. Hogy másokat ne is említsünk. (6,5)

Gnonto. Már az első megmozdulásánál őrjöngeni kezdett a Manuzzi közönsége, és tényleg van benne valami szerethető. A mozgása, a testalkata, az egész kisugárzása. Kamaszosan vagány, fociból már rég megvan az érettségije, lássuk a többit. (6)

Locatelli mintha megrekedt volna egy szinten. Tavaly friss levegőt hozott magával, ehhez képest most legtöbbször erőlködik, remeg a lába. Ez fél óra alatt is látszott. Drukkolok. (5,5)

Belotti egy rossz vicc. Ahogy széles mozdulatokkal szerencsétlenkedett a kezdőkörben, majd ígéretes helyzetben a bíróba bikázta a labdát, rögtön felpontoztuk a kispadon ülő Raspadorit. Nem érdemes őt tovább erőltetni. (5)

Di Marco tipikus cserefocista, a Benarrivo–Maggio–De Sciglio vonalról, csak több a tetkója. Szükség van rá, a focit tizenegyen játsszák + újabban ötöt lehet cserélni. (-)

Magyarország:

Dibusz nagyot védett Mancini fejesénél, a gólokról nem tehetett. Ezt írja majd a Népsport. A La Gazzetta szerint nem lehet összehasonlítani Gulácsival. Nem is kell. (6)

Lang a kínos kolozsvári kitérő óta nagyon összeszedte magát. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egy olaszok elleni meccset ilyen simán lehoz. (6)

Orbán állta legjobban a sarat az olasz csatárokkal szemben, látszik rajta, hogy a Bundesligában hétről hétre próbára teszik. Milyen kár, hogy a válogatottban sosem játszhatott együtt Juhász Rolanddal. (6,5)

Szalai. Emlékszik még valaki Palaczky Jánosra? Szegény pécsi balhátvédet egy 1991-es vb-selejtezőn már a 33. percében le kellett cserélni Salernóban, miután Donadoni két gólt rúgott róla. Na, hát Szalai ennél azért jobb volt. Valamivel. (4,5)

Nego hozta magát. Támadásban voltak szép ritmusváltásai, egyszer pedig góltól mentett meg bennünket, Gnonto földbe döngölésével. Pedig neki volt a legnehezebb dolga az olaszok balszárnya miatt. Igaz, ami igaz, Spinazzola párszor tényleg megkeverte. (6)

Nagy Ádám nem tudta létrehozni a kapcsolatot a védelem és a támadók között. Sőt, volt néhány elképesztően rossz passza is. Mintha mágnesként vonzotta volna az oldalvonal. Nagy kedvencem, de ez tegnap nagyon kevés volt, elnézést. (4,5)

Schäfer. A legizgalmasabb magyar játékos, minden érzelem azonnal kiül az arcára, fájdalom, düh, lelkesültség. Egyre jobban hasonlít Dárdaihoz a játékstílusa, hihetetlenül sokat vállalt, mégsem rokkant bele. (6,5)

Nagy Zsolt nem csinált semmi látványosat, de valahogy mindig a legegyszerűbb, jó döntést hozta meg. Az ő játéka a Rossi-éra egyik legkellemesebb meglepetése. (6)

Sallai volt a legveszélyesebb magyar futballista ezen a mérkőzésen, igazán megérdemelt volna egy gólt. (6,5)

Szoboszlai a hajrában megpróbálta átívelni Donnarumma feje fölött a labdát, de ez azért Ronaldinhónak jobban ment. Szoboszlainak egyáltalán nem ment, mintha kedve sem lett volna igazán. (5)

Szalai ezúttal sem csillogtatta technikai képességeit, és alighanem újrakezdődik majd a régi nóta: mit keres a válogatottban? A válaszom: akinek nem tetszik Szalai, az nézze Belottit. (5)

Fiola beállása meglepte az olaszokat, Mancini be is bénázta a védő sehová sem tartó beadását. A magyar Calabria ezen kívül is jól mutatott. „Zavarta az Azzurrit” – írta róla a Gazzetta. Micsoda dicséret! (6,5)

Styles becserélése is telitalálat volt, sokkal határozottabban és gyorsabban játszott, mint Nagy Ádám. Még a végén ő lesz új kedvencem! (6,5)