Jorge Luiz Frello Filho, azaz Jorginho Brazíliában született 1991. december 20-án, de futballkarrierjét nagyon korán meghatározta olasz kötődése: 15 éves korában került családjával Itáliába. Ez nem meglepő, hiszen velencei származású dédapja révén Jorginhónak olasz állampolgársága is volt.
A Hellas Verona ificsapatában kezdte el rúgni a bőrt, innen került 2010-ben, 18 évesen az első csapathoz. A 2010/11-es évadot még kölcsönben töltötte a negyedosztályban, ám 2013-ban már alapemberként vívta ki a sárga-kékekkel az élvonalba jutást. A veronaiak mezében mutatkozott be a Serie A-ban 2013 őszén, s a Napoli az első adandó alkalommal felfigyelt rá.
Már a téli időszakban leigazolták őt a kékmezesek, s még azon a tavaszon olasz kupagyőztes lett az akkor még Rafa Benítez vezette csapattal. Bár a spanyol mesternek Raúl Albioltól Marek Hamsikon át Dries Mertensig és Lorenzo Insignéig sok neves játékos állt rendelkezésére, a játék mégis sablonosnak és kiszámíthatónak tűnt, az olasz bajnokságban pedig ekkoriban csak egy-egy harmadik és ötödik helyre futotta az együttesnek, mindkétszer 24 ponttal lemaradva a győztes Juventustól.
2015-ben Maurizio Sarri lett a Napoli edzője, aki élete első élvonalbeli munkáját kapta. A következő három évben a nápolyiak rengeteg semleges szurkoló szívébe lopták be magukat a Sarri névjegyének számító rövidpasszos, kombinatív, de Pep Guardioláéhoz képest valamivel direktebb játékkal, amit a sajtóban gyakran „mélységi tiki-taka” névvel illettek.
Sarri rendszerében klasszikus, olasz típusú regista, azaz mélységi irányító volt, aki a védelem előtt játszva nem a védekezésével és a fizikai erejével, hanem a labdás játékával és a passzaival tűnt ki. A Napoli a pálya baloldalát túltöltve, a labdát mélységben mozgatva csalogatta ki az ellenfeleket, ahol Jorginho a védelem előtt őrjáratozva tökéletes triót alkotott a középső középpályás Allannal és a magasabban, majdhogynem tízesként játszó Hamsikkal (aki az ellenfél védővonalai között a Napoli támadásainak egyik gyújtópontja volt). Sarri első szezonjában Jorginho 5,6-del a mai napig a legmagasabb xA (várható gólpassz) mutatóját produkálta. Ez azon lövések xG-értékének az összege, amelyeket ő készített elő. Jorginho azonban már ekkoriban sem leginkább a gólpasszokért, hanem a labdák felvételéért és elosztogatásáért felelt a támadás első két fázisában. Ezt a legjobban az xGBuildup méri. Ez a mutató az xGChain-hez hasonlóan kumulálja az összes olyan támadás xG-értékét, amelyben a játékos részt vett, ám ebből kivonja a játékos saját kulcspasszait(xA) és lövéseit (xG). A 2015/16-os Serie A-évad egész mezőnyében két Napoli-játékos, Hamsik(22,34) és Jorginho(21,75) állt az első két helyen. E két játékos labdaérintései adták tehát a Sarriball lelkét.
