Néhány hónappal ezelőtt még kevesen gondolhatták, hogy az Európa Liga döntőjét az Eintracht Frankfurt és a Rangers játssza majd. Úgy tűnt, hogy a németeknél nem a legjobban sül el az edzőváltás, hiszen rögtön a szezon elején a harmadosztályú SV Waldhof Mannheim búcsúztatta a gárdát Német Kupától. Aztán az Adi Hüttert váltó Oliver Glasnerrel a kispadon a Bundesligában egészen októberig egyetlen meccset sem sikerült nyerniük a frankfurtiaknak, és végül összesen tíz győzelemmel a 11. helyen fejezték be a német bajnokságot.
A Rangers az előző évadban Steven Gerrard irányításával a klub 2012-es felszámolását és negyedosztályba történő száműzését követően először tudta megnyerni a skót bajnokságot, de a sikeredző a most zajló szezon közben az Aston Villa csapatához távozott. Bár a helyét a klubot korábban játékosként erősítő és a Feyenoorddal holland bajnoki címet szerző Giovanni van Bronckhorst vette át, a Celtic visszaszerezte trónt a skót élvonalban.
Ám a Dortmundot és a Leipziget a Rangers, a Barcelonát és a West Hamet pedig a Frankfurt búcsúztatta, így jött össze az elmúlt évek talán legjobb hangulatú fináléja, amelyben egyik csapat sem tekintette vigaszágnak az Európa Ligát. Ráadásul olyan kékbe és fehérbe öltözött szurkolók töltötték meg a Ramón Sánchez-Pizjuán stadiont, akik pontosan tisztában voltak vele, hogy talán ez lesz életük mérkőzése.
A két döntős csapat menetelésében kulcsszerepet játszott, hogy a korábbi párharcaikban nem nekik kellett felvállalni a domináns szerepet, így a meccs előtt a legfontosabb kérdés az volt: kinek kell majd ilyen szempontból kilépnie a komfortzónájából. Azt már a kezdőcsapatok alapján sejteni lehetett, hogy a skót bajnokságban dominánsabb futballt játszó Rangers lesz az, amely inkább igyekszik a labdával magához ragadni a kezdeményezést.
