Kezdjük azzal, hogy a Fulham feljutásában semmi meglepő nincs, sőt a papírforma is azt diktálta: a londoniak kerete összehasonlíthatatlanul erősebb a legtöbb riválisénál, olyannyira, hogy a szezon elején az övék volt a legértékesebb társaság az egész Championshipben. Amikor a csapat a harmadik fordulóban győzött a Millwall otthonában, a Daily Mirror egymás mellé állította a két kezdőcsapat értékét, és sokkoló különbséget mért a vendégek javára. Hozzátéve, hogy
miközben a Millwall kezdő tizenegye mindössze hatmillió fontot kóstált. Bár azóta, a januári átigazolási időszakban a Bournemouth annyit költött, hogy a kerete még a Fulhaménál is értékesebb legyen, ez a lényegen nem változtat. A kiesésért kompenzáló, sokat vitatott parachute payment intézményének köszönhetően a Fulham megtehette, hogy nagyrészt egyben tartotta a keretét, a néhány távozót pedig megfelelően tudta pótolni. És nyilván az is kulcsfontosságú, hogy a klub tulajdonosa a pakisztáni-amerikai milliárdos, Shahid Khan, aki már korábban is mélyen a zsebébe nyúlt, ha úgy hozta a szükség a focicsapatánál.
A Fulham a sztárjai közül egyedül a középpályás André-Frank Zambo Anguissáról mondott le, de ő is csak kölcsönbe ment a Napoliba, a többi távozó csupa olyan játékos volt, akinek a hiánya nem jelentett gyengülést. Maradt viszont a rutinos középpályás, Jean-Michel Seri (pedig eredetileg ő is kölcsönbe ment volna a kontinensre), és ugyanígy tett a szupertehetségnek tartott, saját nevelésű középpályás, Fábio Carvalho is, akit több élvonalbeli klub is kerülgetett. Mindenekelőtt pedig maradt a szerb gólzsák, Aleksandar Mitrovic. Noha neki ugyan nagyon nem volt jó időszaka a Premier League legutóbbi évadában, azt mindenki tudta róla, hogy a Championshipben nem akad nála jobb befejező csatár. Melléjük 12 millió fontért leigazolták a Liverpool walesi válogatott szélsőjét, a pontrúgásairól is nevezetes Harry Wilsont, és még hoztak egy-két kiegészítő embert, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a kereten belül.
