Lesz-e a drámai olasz befutónak ismét olyan ikonikus pillanata, mint a kispadon zokogó Ronaldo?

Bár abban konszenzus van, hogy az idei az utóbbi bő évtized leggyengébb olasz bajnoksága, az is biztos, hogy izgalmakban egyik topliga sem veszi fel a versenyt a Serie A-val. A Bundesligát a Bayern München, a La Ligát a Real Madrid, a Ligue 1-t a PSG vezeti utcahosszal, és bár a Premier League-ben még komoly csörte várható a Manchester City és a Liverpool között, az olaszok erre azzal tromfolnak rá, hogy három csapat fut versenyt a scudettóért.

A Serie A-ból még öt forduló van hátra, és a három dobogóst mindössze négy pont választja el egymástól

(a szendvics közepén pulzáló Internazionale egy meccsel kevesebbet játszott). Az Inter sorsolása tűnik a legkönnyebbnek, ugyanakkor Simone Inzaghi csapata a riválisoknál kettővel több találkozón lép fel a bajnokság végéig, hiszen a jövő héten pótolja a 20. fordulóban elmaradt bolognai meccsét, május 11-én pedig az Olasz Kupa döntőjében csap össze a Juventusszal.

Az élen rogyadozó lábakkal loholó Milan sorsolása a legnehezebb, Stefano Pioli fiai még játszanak az Atalantával, a Sassuolóval, a Veronával, a Fiorentinával és a Lazióval, és már amúgy sincs a saját kezükben a sorsuk, hiszen ha az Inter megnyeri az elmaradt meccsét, az élre áll.

A Napolinak könnyebb a sorsolása az utolsó fordulókra, mindössze a torinói kiruccanás tűnik rázósnak, más kérdés, hogy a csapat hátránya sem kicsi: a Milannal szemben négy, az Interrel potenciálisan öt pont. A Juventust, bár matematikailag még odaérhet, már egy ideje nem kell a bajnoki címért küzdő csapatok közé sorolni (kivált az Inter elleni hazai vereség óta).

Az élcsoport állása: 1. Milan 71 pont/33 mérkőzés, 2. Inter 69/32, 3. Napoli 67/33, 4. Juventus 63/33.

Volt szoros befutó több is

Bár a 2000-es években előbb az Inter, majd a Juventus nagy sorozata miatt kevés izgalom jutott a befutókra, azért akadt néhány szezon, amikor az utolsó fordulókig kérdéses volt a bajnok kiléte. Időrendben visszafelé haladva először a 2017-2018-as évad ugrik be.

A Juventus és a Napoli versenyfutását hozó bajnokság hajrájának csúcseseménye a két csapat torinói meccse volt öt fordulóval a zárás előtt. A Juve négy ponttal vezetett, egy győzelemmel bebiztosíthatta volna a scudettót, ehelyett (nézhetetlenül hitvány meccsen) Kalidou Koulibaly a hajrában bebólintott góljával a nápolyiak győztek. Egy ponttal még a Juventus vezetett, de a torinóiaknak a következő fordulóban az Inter otthonában volt jelenésük, és még volt egy Roma elleni mérkőzésük is.

Nápolyban sokan már a bajnoki címet ünnepelték, és nem is alaptalanul. A Juventus valami irtózatosan gyenge játékot mutatott az Inter ellen, és az emberhátrányban játszó milánóiak percekkel a lefújás előtt vezettek is, ám a végén a Juve vért izzadva fordított: a győztes gólt a 93. percben fejelte a hálóba Gonzalo Higuaín. A szívszaggató látványt a firenzei szállodában kínlódták végig a nápolyiak, és a lankadt csapattal másnap feltörölte a pályát a Fiorentina.

Sarri később elmondta, a firenzei hotelben bukták el a scudettót.

Izgalmas volt a 2009-2010-es idény hajrája is, és furcsa módon a triplázó Inter három trófeája közül a bajnokság volt a legkevésbé sima; az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját is tánclépésben nyerte meg José Mourinho csapata.

Sokáig úgy tűnt, a bajnokság is könnyedén lesz a milánóiaké, de a menet közben az AS Romát átvevő Claudio Ranieri huszáros hajrát nyitott, és március végén legyőzte az Intert, sőt öt fordulóval a bajnokság vége előtt előzni is tudott.

Ekkor a Romának már csak egy nehéz meccse volt hátra, és amikor Ranieriék 2-1-re legyőzték a Laziót a derbin, úgy nézett ki, onnan már nem lesz megállás. A következő fordulóban azonban a kicsit talán túlságosan is magabiztos Roma otthon kapott ki a Sampdoriától, az Inter előzött, és a végéig megtartotta szűk előnyét.

Nincs még egy olyan dráma, mint a 2002-es

Talán a Serie A egész történelmének legnagyobb drámáját hozta a legutóbbi olyan szezon, amikor három csapat küzdött a bajnoki címért. A 2001-2002-es évad őszén az egész olasz futballtársadalmat megdöbbentve egy ideig a Chievo feszített a tabella élén, aztán hosszabb-rövidebb ideig a Juventus, illetve a Roma is felkapaszkodott az első helyre, de tavasszal Hector Cúper hosszú hajrát nyitó Intere vette át a vezetést. És úgy festett, nem is engedi ki a kezéből a scudettót.

A Juventus és a Roma egymással is versengve hol egy, hol két-hárompontos távolságból követte a milánóiakat, akik öt fordulóval a vége előtt váratlanul 2-1-re kikaptak Bergamóban az Atalantától. Ez akkor még nem tűnt olyan fenyegetőnek, hiszen a Juve és a Roma is találkozott még a Milannal, ráadásul mindkettő idegenben. Az Inter hibája nem lett végzetes, bár a Roma pontot fogott a Milantól, a Juve pedig le is győzte, de az egyértelmű volt, hogy több hiba nem nagyon fér bele.

Aztán mégis jött a hiba, az Inter a Chievo otthonában hagyott két pontot (ha 2002-ben lett volna VAR, valószínűleg egy sem jut a milánóiaknak: már 2-2-es állásnál egy teljesen egyértelmű 11-est nem kaptak meg a veronaiak), így az utolsó fordulónak így futottak neki a csapatok: 1. Inter 69 pont, 2. Juventus 68, 3. Roma 67.

Az Inter a Lazióhoz, a Roma a Torinóhoz utazott, a Juventus pedig az Udinesét fogadta 2002. május 5-én. Olaszország egy emberként cummant a tévéképernyőkre.

Bár az Inter és a Lazio közötti baráti kapcsolat elég sokat tompított a várakozásokon, azt sokan elfelejtik, hogy a rómaiak számára nagyon is volt tétje a mérkőzésnek, miközben az Inter két kihívója már félig nyaraló csapatokkal találkozott az utolsó fordulóban.

Ronaldo együtt zokog a Lazio-táborral

Mivel az Udinese egy fordulóval korábban bebiztosította a bennmaradását, a Torino pedig a középmezőny közepén trónolva várta a 34. fordulót, abban biztosak lehettek az Internél, hogy nem érdemes a Juventus és a Roma botlására apellálni. A Lazio ezzel szemben nem ígérkezett könnyű ellenfélnek, ugyanakkor a két klub közötti kiváló kapcsolat újabb megerősítést kapott azzal, hogy tartva a Roma esetleges bajnoki címétől a teljes Lazio-tábor az Internek szurkolt a mindent eldöntő meccsen. Marcello Lippi, a Juve edzője már a meccs előtt „gyomorforgató légkörről” beszélt.

Azt viszont sokan elfelejtik, hogy a Laziónak nem volt mindegy, mi lesz a meccsen. A helyzet úgy állt, hogy az UEFA Kupa-indulás, vagy az Intertoto Kupa-szereplés között döntött az Inter elleni mérkőzés a 6–7. helyért a Bolognával csörtéző Laziónak, és a római játékosokat sem a két klub, sem a szurkolók barátsága nem érintette meg.

Úgy kezdődött, hogy elmarad a dráma: a Juve Udinében, az Inter az Olimpicóban jutott gyorsan vezetéshez, ám hiába szerzett két gólt is Rómában az Inter, a saját szurkolói által is kifütyült Karel Poborsky mindkétszer kiegyenlített, így a szünetben döntetlenre állt a scudettóról döntő rangadó. A surranópályán érkező Roma nem találta a fogást a Torinón, noha fölényben játszott a Delle Alpiban.

A második félidő aztán elhozta a dráma végkifejletét. A Lazio Diego Simeone góljával megszerezte a vezetést, és mivel a Juventus már 2-0-ra ment Udinében, sőt néhány perccel később Antonio Cassano góljával a Roma is előnybe került Torinóban, az Inter a harmadik helyre csúszott vissza. Marco Materazzi könnyek között rimánkodott a pályán a Lazio-játékosoknak, de a hazaiak nem lassítottak, és

az Inter jelenlegi edzője, Simone Inzaghi bebiztosította a rómaiak győzelmét.

A fordulót a második helyen kezdő Juventus a 26. scudettóját szerezte meg, az Intert pedig a Roma is megelőzte a torinói győzelmével. A kispadon az arcát a kezébe temetve zokogó, brazil Ronaldo képe a befutók befutójának ikonikus felvétele lett.