Perecesen behajlott a fa, ledőlt a kapufa, a Ferencvárost 3-0-ra eltángálták

Pereces kis bányatelep volt Miskolc mellett, majd Miskolcon belül, mert 1950-ben a nagyvároshoz csatolták. Ám hetvenöt éve még önállóságot élvezett, és az NB I-ben játszott, miután a Szegedi Tisza elleni drámai osztályozón felkerült az élvonalba. A perecesi meccset – 5000 lelkes szurkolójuk előtt – 4-2-re a borsodiak nyerték, ám a visszavágón már 3-0-ra vezetett a szegedi együttes, aztán a 84. percben Nagy György, majd a 88.-ban Sas Károly szépített (3-2), s ezzel az összesítésben fordított a vendégcsapat.

Az NB I-es átlag nézőszám Perecesen 1960-at tett ki, de a Ferencvárost hatezren várták a hivatalosan négyezres kapacitású helyi sporttelepen, amelyen fű nem nőtt, mert az első osztályú kiscsapat pályája salakos, a korszellemnek megfelelően vörös volt.

A bányász labdarúgók között pedig egész dinasztiák akadtak; Futóból és Polczból például hármat is számláltak, közülük Futó II Jenő az NB I 1946-1947-es évadában mind a 30 meccsen játszott, míg Polcz II Jenő csupán egyetlen mérkőzést mulasztott a harmincból. Kettő volt Zentaiból, András (25) és István (10), ahogyan Salamonból is, Zoltán (28) és András (10). A Ferencváros vendégjátéka alkalmával sokan közülük szerepet kaptak, mert a Pereces így állt fel: Kalmár – Zentai II, Felföldi – Polcz II, Pió, Zentai I – Futó II, Futó I Sándor, Kertesi, Forgács, Salamon Zoltán.

A nagyobb neveket persze az FTC vonultatta fel, még úgy is, hogy Rudas, Kéri és Mike sérüléssel bajlódott. A zöld-fehérek ebben az összeállításban futottak ki a Futókkal együtt: Henni – Káldi, Kispéter – Hernádi, Csanádi, Lakat – Korányi, Gyulai, Szabó, Sárosi dr., Gyetvai. Ám Sárosi ide, Gyetvai oda, aznap Kertesi Ignác volt a sztár, mert az első fél óra vége felé rövid időn belül két gólt is szerzett, majd a második félidő elején…

A rendezők azon nyomban a pályára rohantak reparálni, és tizenhét perc elteltével a kapu újra állt. Ám Várszegi Rezső játékvezető már a malőr pillanatában véget vetett a meccsnek, mondván: „Ha összedől a kapufa, a mérkőzést le kell fújni. A sebtiben összetákolt kapu bármikor összedőlhet.”

Ezzel szemben Czeizler Sándor, az észak-magyarországi szövetség elnöke a kapufát a helyreállítás után teljesen szabályosnak találta, és úgy vélte: a mérkőzést mindenképpen folytatni kellett volna. Nagy László, az FTC elnöke nem bánta a páratlan kimenetelt: „A szerencse sietett a segítségünkre a kapu összeomlásában. Ha nem így történt volna, akkor a Ferencváros olyan szégyenletes vereséget szenvedett volna, amire a klub életében talán még nem is volt példa.”

A szokatlan eset aztán bohózatba fordult, mert az MLSZ a találkozó újrajátszását rendelte el azon az alapon, hogy negyven perc még hátra lett volna, azaz senki nem tudhatja, milyen eredménnyel zárul a másfél óra, ha nincs az egyedi gikszer. A pótmérkőzést május 21-én meg is rendezték Perecesen, s a másfél óra ezúttal kapuaffér és gól nélkül telt el. Közben azonban fellebbezett a Pereces, az újabb tárgyalást május 22-re tűzték ki. Az újrajátszás másnapján a szövetség immár a vidéki klubnak adott igazat, és az eredeti 3-0-t ismerte el hivatalosnak. E döntés ellen öt klub – a Dorog, a Győri ETO, a Szolnok, az Erzsébet-Soroksár és a Szentlőrinc – közös beadványban tiltakozott, elvégre egyikük sem akart kiesni. Az MLSZ vezetőségének június 11-én meghozott jogerős határozata szó szerint így szólt: „Az elnökség megállapította, hogy a panaszt alaki hibák folytán nem lehet tárgyalni.”

Nem csoda, ha a Képes Sport viccet csinált az ügyből, hosszas gúnyverssel figurázta ki a döntéshozókat. Íme, egy részlet a klasszikusnak nem nevezhető költeményből: „A magyar Jobb s Balkapufa Országos Szövetség, / mihez társult a választott Felső Léc Követség, / kimondta a felelősség tudatában itt ma: / a nyomozók kinyomozták, mi az eset titka.”

A Pereces a 3-0-s diadal ellenére is kiesett,

főként azért, mert idegenben nagyon gyengén szerepelt: kétszer győzött, tizenháromszor kikapott. Azért az MTK Hungária úti felülmúlása hasonló feltűnést keltett, akár az FTC legyőzése, elvégre a házigazda kék-fehéreknél olyan hírességek futballoztak, mint Bíró Sándor, Polgár Gyula, Bodola Gyula, Hidegkuti Nándor. A diadal jogosságát azonban a szögletarány is bizonyítja: az 8:1 volt a Pereces javára. Kertesi azon a meccsen is gólt lőtt, az egész évadban tizenhetet számlált, és Győrött úgy ért el mesterhármast az ETO ellen, hogy megsérült, lebicegett, majd edzője kérésére visszament, s dagadt bokával triplázott. Pereces előtt az Elektromosban, utána az MTK-ban, majd az ETO-ban játszott összesen 193 NB I-es mérkőzést, és mindenütt termelt rendesen: összesen 112 gólt ért el az első osztályban.

Perecesnek a búcsú ellenére is csodájára jártak. Mindenekelőtt azért, mert hazai mérlege kilenc győzelem, egy döntetlen, öt vereség volt. A Dorogot nem sikerült felülmúlni, a találkozó 3-3-mal zárult. Majd a Dorog óvott. Először azért, mert állítása szerint

a mérkőzést szabálytalan méretű labdával kezdték,

és csak a 35. percben cserélték ki azt, miután Krémer bíró kijelentette, hogy a régi labdával nem hajlandó tovább vezetni a mérkőzést. A vendégek azt is felpanaszolták, hogy a salakos pályára benyúló faágak messzemenően befolyásolták a találkozó alakulását. A harmadik perecesi gól előtt ugyanis a dorogi Csermák János partdobása elakadt a benyúló faágban, a labda Futó II elé került, aki Kertesihez játszott, és a gólérzékeny középcsatár a hálóba továbbított.

Az MLSZ elutasította az óvást, ám a Dorog nem adta fel, és újabb beadvánnyal állt elő. Ezúttal Kertesi jogosulatlan szereplésére hivatkozott, mondván: a center 1946. augusztus 21-én került villámigazolással az Elektromosból a Gázgyárba, ahonnan 1946. október 3-án szintén „villámmal” igazolta le a Pereces. Ez azonban szabálytalan – dörögték a dorogiak –, mert a villámigazolás kedvezményét augusztus 1. és február 28. között csak egyszer lehet igénybe venni. A szabály tényleg ezt mondta ki, ám az MLSZ másodszor is kikosarazta a dorogiakat. Nyilván azért, mert Kertesi a Dorog elleni meccsig már huszonkétszer pályára lépett a Pereces csapatában, azaz jobb volt megelőzni a nyári lavinát.

A szövetségben amúgy is unták volna a banánt, ha negyvenhétben láttak volna déli gyümölcsöt minálunk. Az elöljárók nyilván azt emlegették, hogy

ezzel a Perecessel mindig csak a baj van, hol a fa hajlik be, hol a kapufa omlik a gólszerzőre.