Pereces kis bányatelep volt Miskolc mellett, majd Miskolcon belül, mert 1950-ben a nagyvároshoz csatolták. Ám hetvenöt éve még önállóságot élvezett, és az NB I-ben játszott, miután a Szegedi Tisza elleni drámai osztályozón felkerült az élvonalba. A perecesi meccset – 5000 lelkes szurkolójuk előtt – 4-2-re a borsodiak nyerték, ám a visszavágón már 3-0-ra vezetett a szegedi együttes, aztán a 84. percben Nagy György, majd a 88.-ban Sas Károly szépített (3-2), s ezzel az összesítésben fordított a vendégcsapat.
A bányász labdarúgók között pedig egész dinasztiák akadtak; Futóból és Polczból például hármat is számláltak, közülük Futó II Jenő az NB I 1946-1947-es évadában mind a 30 meccsen játszott, míg Polcz II Jenő csupán egyetlen mérkőzést mulasztott a harmincból. Kettő volt Zentaiból, András (25) és István (10), ahogyan Salamonból is, Zoltán (28) és András (10). A Ferencváros vendégjátéka alkalmával sokan közülük szerepet kaptak, mert a Pereces így állt fel: Kalmár – Zentai II, Felföldi – Polcz II, Pió, Zentai I – Futó II, Futó I Sándor, Kertesi, Forgács, Salamon Zoltán.
A nagyobb neveket persze az FTC vonultatta fel, még úgy is, hogy Rudas, Kéri és Mike sérüléssel bajlódott. A zöld-fehérek ebben az összeállításban futottak ki a Futókkal együtt: Henni – Káldi, Kispéter – Hernádi, Csanádi, Lakat – Korányi, Gyulai, Szabó, Sárosi dr., Gyetvai. Ám Sárosi ide, Gyetvai oda, aznap Kertesi Ignác volt a sztár, mert az első fél óra vége felé rövid időn belül két gólt is szerzett, majd a második félidő elején…
A rendezők azon nyomban a pályára rohantak reparálni, és tizenhét perc elteltével a kapu újra állt. Ám Várszegi Rezső játékvezető már a malőr pillanatában véget vetett a meccsnek, mondván: „Ha összedől a kapufa, a mérkőzést le kell fújni. A sebtiben összetákolt kapu bármikor összedőlhet.”
Ezzel szemben Czeizler Sándor, az észak-magyarországi szövetség elnöke a kapufát a helyreállítás után teljesen szabályosnak találta, és úgy vélte: a mérkőzést mindenképpen folytatni kellett volna. Nagy László, az FTC elnöke nem bánta a páratlan kimenetelt: „A szerencse sietett a segítségünkre a kapu összeomlásában. Ha nem így történt volna, akkor a Ferencváros olyan szégyenletes vereséget szenvedett volna, amire a klub életében talán még nem is volt példa.”
A szokatlan eset aztán bohózatba fordult, mert az MLSZ a találkozó újrajátszását rendelte el azon az alapon, hogy negyven perc még hátra lett volna, azaz senki nem tudhatja, milyen eredménnyel zárul a másfél óra, ha nincs az egyedi gikszer. A pótmérkőzést május 21-én meg is rendezték Perecesen, s a másfél óra ezúttal kapuaffér és gól nélkül telt el. Közben azonban fellebbezett a Pereces, az újabb tárgyalást május 22-re tűzték ki. Az újrajátszás másnapján a szövetség immár a vidéki klubnak adott igazat, és az eredeti 3-0-t ismerte el hivatalosnak. E döntés ellen öt klub – a Dorog, a Győri ETO, a Szolnok, az Erzsébet-Soroksár és a Szentlőrinc – közös beadványban tiltakozott, elvégre egyikük sem akart kiesni. Az MLSZ vezetőségének június 11-én meghozott jogerős határozata szó szerint így szólt: „Az elnökség megállapította, hogy a panaszt alaki hibák folytán nem lehet tárgyalni.”
