Claudio Villa/Getty Images
Foci sport24

A festészet Botticelli, a muzsika Donizetti, a futball-vb Itália nélkül

Olaszország együttese 18-szor szerepelt a labdarúgó-világbajnokságon, ennél többször csak Németország (19) és a minden vb-n részt vevő Brazília válogatottja (21) jelent meg a nagy eseményen. Az utóbbi kettő Katarban is ott lesz, a squadra azzurra nem. Az egyetemes futball fájdalmas vesztesége, hogy Itália elvesztette nagyhatalomjellegét.

Lehet rivális válogatott szurkolójának lenni, de akkor sem örülhet az ember az olaszok újabb kiselejtezésének, mert az itáliai együttes távollétével a vb és az egyetemes futball veszít. Hozzáteszem, ez a veszély úgy is fenyegetett volna, ha az észak-macedónok nem nyernek a palermói pótselejtezőn, hiszen egy olasz–portugál meccs végeredményére nincs biztos tipp.

Ám a világbajnokság a squadra azzurra nélkül olyan, mint a költészet Petrarca, a festészet Botticelli, a muzsika Donizetti nélkül. Azért nem Verdit írtam, mert ami az operában Giuseppe Verdi, az a futballban Brazília. A dél-amerikai ország legjobbjai mind a huszonegy eddigi vb-n részt vettek, és ötször nyertek, mögöttük pedig Németország (19/4) és Olaszország (18/4) következik.

Itália 1958-ig a non plus ultra volt.

A harmincas években két világbajnokságon győzött, vb-meccset először 1950-ben vesztett (Svédország 2-3). Azt a vereséget azonban mindenki megbocsátotta, hiszen a válogatott törzsét adó Grande Torino legénysége 1949-ben odaveszett a supergai repülőgép-balesetben.

Kapcsolódó
A csapat, amit csak a halál tudott legyőzni
70 éve egy repülőgép-balesetben odaveszett minden idők egyik legnagyszerűbb csapata. Az olasz futball talpra állt a tragédiából, de a Torino nem. A Grande Torino szellemi atyja egy itthon méltatlanul elfeledett magyar edző volt.

Akadt olyan olasz–magyar mérkőzés 1947-ben, amelyen az összes mezőnyjátékost a Torino delegálta, csak Sentimenti kapus képviselt más klubot, a Juventust. Jelzem, nálunk is hasonló volt a helyzet: kilenc újpesti labdarúgó sorakozott Gallowich Tibor szövetségi kapitány kezdő tizenegyében. A torinói találkozó 3-2-es itáliai diadallal zárult, Romeo Menti az utolsó percben szerezte a győztes gólt.

A tragédia 1954-re is felmentést adott – az olaszokat Czeizler Lajos kapitány dirigálta –, ám 1958-ban megtörtént az, ami aztán hatvan évig nem esett meg Itália válogatottjával: az azúrkékek elbuktak a selejtezőkön. Ahhoz is volt közünk: a kieséssel zárult meccset Zsolt István, a Nemzeti Színház főügyelője vezette. Kétszer. Elsőre ugyanis a köd miatt nem tudott tovább repülni Londonból Belfastba, ezért 1957. december 4-én az északír és az olasz szövetség vezetői úgy határoztak: a vb-selejtezőt január 15-ére halasztják, s aznap barátságos mérkőzés lesz a Windsor Parkban.

A nem jelentéktelen változást azonban csak a zsúfolt stadionban, a megafonon keresztül közölték az 53 ezres közönséggel. Nem csoda, ha a feszült légkörben botrányba fulladt a parti: a nézők egy része berohant a pályára, hogy meglincselje az ellenfelébe durván beleszálló Giuseppe Chiappellát. A határozott rendőrségi fellépéssel záruló 2-2-es találkozóról így emlékezett meg a Belfast Telegraph: „Az ír futballtörténelem legfurcsább és legszégyenletesebb délutánjainak egyike.”

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.