Emlékszik még valaki a 2014-es vébén játszott Olaszország–Anglia meccsre? Én igen, Pirlo átlépte, Marchisio ellőtte – ez volt az első gól, végül 2-1 „ide”. Hogy ez miért érdekes most? Mert Olaszország 2006-os vb-aranyérme óta ez az egyetlen világbajnoki meccs, amelyen az olasz válogatott győzött. A macedónok elleni vb-pótselejtezős vereség után eldőlt: két évtized telik el úgy, hogy Olaszország egy árva győztes meccset számlál.
Mert csütörtökön a palermói Renzo Barberában: Olaszország–Észak-Macedónia 0-1. Gólszerző: Trajkovszki a 92. percben. Lövések száma: 32-4. A szögleteké 16-0. Ezek a tények.
Siralmas és sokkoló este volt, baljós előjelek sokaságával. A meccsen is volt egynéhány. Amikor Méhes Gábor kommentátor felsorolta, hogy a tizenvalahány palermói meccs közül az olaszok csak egyet veszítettek el: a horvátokkal szemben valamikor a kilencvenes években. Rögtön eszembe jutottak a kelet-európai mumusok, a „szovjet/oroszok” (1988 és 1992), a csehek (1996), a horvátok (2002), a szlovákok (2010), de a kezdő sípszó pillanatában az még csak rossz viccnek tűnt, hogy ez a lista nemsokára Észak-Macedóniával bővül. Aztán jött Berardi, aki az üres kapuba sem volt képes berúgni a labdát, helyette valami egészen gyatra gurítással próbálkozott.
Majd a meccs végén Miovszki arca, ahogy beáll – fiatal, magas, eltökélt gyerek az MTK-ból. Pár perccel később ő csúsztatta tovább a labdát Trajkovszkinak. Már a lövés pillanatában látszott, hogy gól lesz. Egy másodperc se volt, mégis óráknak tűnt, Donnarumma így sem ért oda.
