John Terry, a Chelsea korábbi labdarúgója mostanában új szenvedélyének hódol. Olyan műtárgyakat gyűjt, melyek majmokat ábrázolnak különböző öltözékben. Twitterére legutóbb ezt posztolta ki:
Terry nemrég egy másik majmot is megosztott, amely kék Chelsea-mezben, Premier League-trófeával, FA-Kupával és Community Shieldes salátatállal volt körülvéve. Emiatt viszont akadt egy kis gondja: mivel ezek a szimbólumok jogvédettek, a Premier League vezetése jogi úton szólította fel arra, hogy tüntesse el a kék majmos NFT-t.
Az NFT – ahogy egy gyorstalpalóban bemutattuk – a „non-fungible token”, magyarul „nem helyettesíthető token” rövidítése. Ez lényegében egy digitális adategység, ami szinte bármi lehet: egy kép vagy egy fájl. Annyi a különlegessége, hogy csak egyetlen egy létezik belőle. Az NFT ennek a digitális eszköznek a tulajdoni lapja, amivel azt bizonyítják, hogy csak egy darab van belőle a világon. Az egyediségét úgy biztosítják, hogy a tokeneket blokkláncon tárolják, ami egy különleges felépítésű adatbázis, ahol az adat teljesen titkos, nem törölhető és nem is módosítható.
Még egyszerűbben: gondoljunk az NFT-re úgy, mint egy értéktárgyra, amit nem a kandalló fölött vagy a széfben tartunk, hanem a digitális térben. Műtárgyként el lehet adni, vagy meg lehet venni – a különbség annyi, hogy NFT-ért csak kriptovalutával lehet fizetni (jellemezően egy Ehtereum nevűvel).
Ha ez még mindig idegenül csengene, nem meglepő. Az online világban megszokhattuk, hogy szinte bármi lemásolható két kattintással, ráadásul az NFT nem is magát a tárgyat jelenti, hanem csak annak eredetiségvizsgálati lapját, így az NFT tulajdonosa nem magát az eszközt, hanem annak a digitális kódját birtokolja.
A műtárgy-hasonlat azért is helyénvaló, mert az értékük nem a felhasználhatóságukban rejlik, hanem abban, hogy valamiben vagy az első volt, vagy kiemelkedő esztétikai minőségű, vagy rendkívül kis számban fellelhető a világon. Mivel a műtárgypiacon a legnagyobb kihívást az okozza, hogy rendkívül körülményes megállapítani egy tárgy egyediségét, az NFT a blokklánc-technológiával azt biztosítja, hogy az adott eszköz bizonyíthatóan egyedi.
És egyre többen vannak, akik ezért pénzt is adnak. 2021 márciusában például a Christie’s aukciós ház licitjén 69 millió dollárért kelt el egy Beeple művésznevű alkotó digitális kollázsa. Ez lett a legdrágább NFT a világon.
És hogy ez mekkora piac jelenleg? Egyre nagyobb. A becslések széttartanak, de egyetértés van abban, hogy 2021-ben közel 25 milliárd dollárért cseréltek gazdát digitális műtárgyak a különböző NFT-s piactereken, az év második felében a növekedés exponenciálisan emelkedett.
Nem kivételek az elit labdarúgók sem, akik kiugróan magas keresetük mellé új befektetési formákat keresnek.Vett már magának NFT-t – mások mellett – Reece James (Chelsea), Trent-Alexander Arnold, Andy Robertson (Liverpool) és Luke Shaw (Man. United) is, akik – innovációs nyelven szólva – korai elfogadói lettek a jelenségnek.
Az üzletre nemcsak játékosok repültek rá, hanem a klubok is. Az NFT-ben olyan lehetőséget látnak, amivel erősíteni lehet a kapcsolatot a már meglévő törzsközönséggel, vagy olyan célpiachoz lehet eljutni, melyek hajlandóak fizetni a magasabb árrésű luxustermékekre. Többen ezért saját kollekciójú tárgyakat dobtak a piacra: tavalyi francia bajnok Lille például – a klub négy bajnoki címét szimbolizáló – négy különböző, limitált darabszámú gyűrűt jelentetett meg. A Manchester City már a második „Creation” elnevezésű, digitális művészeti tárgyakból álló kollekcióját indította el, míg a Juventus limitált szériájú arany-, ezüst- és bronzszínű digitális mezeit dobta piacra, amit a szurkolók néhány nap alatt elkapkodtak.
A foci- és az üzleti világ keveredését a legjobban a francia Sorare nevű cég jelképezi, mely nemrég döbbenetesen magasnak számító 680 millió dolláros befektetést kapott és melynek tőkéjébe többek között Antoine Griezmann, Gerard Piqué és Rio Ferdinand is beszállt. A Sorare egyfajta digitális Panini-album, amit a fantasy football-játékokkal ötvöztek. Az NFT mögötti technológia lehetővé teszi, hogy a játékoskártyákat biztonságosan lehet egymás között cserélni, az értéküket pedig a ritkaságuk és a kártyákon szereplő játékosok pillanatnyi formája határozza meg. Minden gyűjtő 5 játékossal indul a játékban, az összetételük aztán hétről-hétre változhat. Ahogy az alapítók mondják:
A védelembe berakhatsz egy José Fontét, a támadósorba Ronaldót, a kapuba meg egy japán ligás játékost. Ha a kiválasztott játékosaid jól teljesítettek a valódi csapatukban, akkor újabb kártyákat kaphatsz.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Legyen szó John Terry-ről, vagy más korai elfogadó labdarúgóról, a szurkolói fogadtatás finoman szólva is vegyes. Egyesek drága mulatságnak tartják, mások egy újszerű játéknak, sokan pedig azért háborodnak fel, mert szerintük egy olyan iparágat népszerűsítenek, ami az átlag befektetők számára komoly kockázatokat rejt.
A legutóbbi hírek szerint a John Terry által promotált majmos „Ape Kids Football Club” nevű NFT-gyűjtemény értéke az elmúlt hónapban drasztikusan, közel 90 százalékkal csökkent. A február 2-i megjelenéskor a kollekció még 656 dolláros átlagáron futott, de március 8-ra ez a szám 65 dollárra esett vissza.
A jelentések szerint több játékos is elvesztette hitét a rendszerben, köztük a Chelsea korábbi játékosai, Ashley Cole és Tammy Abraham is.