El Clásico: egy új korszak kezdetét jelentheti a Barca madridi gálája

A Barcelona a vasárnap estit megelőzően 2015-ben, illetve 2009 májusában tudott négygólos különbséggel nyerni a Real Madrid otthonában. Az utóbbi 6-2-es siker nemcsak a bajnoki címért zajló versenyben volt kulcsfontosságú a katalán csapatnak: a pályán megvalósított dominancia olyan mértékű volt, mintha két teljesen másik sportágból érkező együttes találkozott volna. Pep Guardiola azon a napon bohócot csinált a Real Madrid védőiből, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy a hamis kilencesként mozgó Lionel Messit kövessék és ezzel szabad utat adjanak az ellenfél beinduló szélsőinek, vagy maradjanak a helyükön, ezzel átadva a középpálya uralmát a nem sokkal később triplázó, és mostanra már korszakossá váló Barcelonának.

A katalán csapat legfrissebb, 4-0-ás sikerét már biztosan nem követi triplázás, de könnyen lehet, hogy egy új korszak köszöntött be a két csapat életében.

A 2009-es mérkőzésen Xavi Hernandez még a középpályán valósított meg totális kontrollt a Real Madriddal szemben, most viszont az oldalvonal mellett adott fel megoldhatatlannak tűnő házi feladatot az edzőként háromszoros Bajnokok Ligája-győztes Carlo Ancelottinak, akinek a rossz meccstervét csak még rosszabb reakciók követték, miközben a védelem tengelyében emiatt Eder Militao és David Alaba ugyanolyan kétségbeesettnek tűnt, mint annak idején Fabio Cannavaro és Christoph Metzelder.

Pedig a Real Madrid duzzadó önbizalommal mehetett neki ennek a meccsnek a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-párharc után, amelynek a hajrájában fantasztikus fordítással harcolta ki a helyét a a legjobb nyolc között. Ugyanakkor ez az önbizalom egyértelműen falsnak bizonyult, már csak azért is, mert annak a párharcnak a nagyobb részében a franciák játszottak egyértelmű fölényben, egészen addig, amíg Luka Modric és Karim Benzema varázsolni nem kezdett.

Ez a Barcelona pedig már most sokkal jobb csapat, mint Pochettino PSG-je, ráadásul Carlo Ancelottinak azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy ezen a meccsen éppen Benzema nem tudta vállalni a játékot, ami talán pont katalizátorként működött a rossz döntések sorozatához. Az olasz szakember végül úgy döntött, hogy Benzema hiányában valódi középcsatár nélkül kezdeti csapatát, és Luka Modricot küldi fel az első sorba, amivel talán az lehetett a szándéka, hogy a pálya közepén alakít ki döntő fölényt a Barcelonával szemben, miközben próbálja kihasználni a két szélső, Vinícius és Rodrygo gyorsaságát és a cselezőkészségét.

A másik oldalon Xavi csapatában a meccs előtt csak egyetlen kérdőjel akadt, mégpedig a jobbhátvéd pozíciójában: a bajnokságban a télen a klubhoz visszatérő Daniel Alves alapembernek számít, ugyanakkor a nemrég, a két csapat Szuperkupa-elődöntőjén hiába dominált labdával a Barcelona, az élete eddigi legjobb szezonját futó Vinícius folyamatosan a veterán brazil védő mögé tudott kerülni. Az Alves első számú helyettesének számító Sergino Dest ráadásul a hétközi Európa Liga-meccsen megsérült, de így sem a brazil kezdett, hanem a középhátvéd Araújót tolta ki a jobb oldalra a Barcelona mestere, akinek sebességben több esélye volt felvenni a harcot az ellenfél legveszélyesebb játékosával.

Ennek ellenére az első félidőben az egyetlen komoly Real Madrid lehetőség éppen Araújo mögül, Vinícius révén alakult ki. Ahogy az a fenti videón is látszódik, a középpályáról Valverde feljebb lépett Luka Modric mellé, miközben a két szélső tartotta a pozícióját a szélen, ezzel átmenetileg egy 4-2-2-2-0-s alakzatot létrehozva, és némileg kimozgatva a helyéről a két barcelonai belső védőt. Ezt kihasználva tudta indítani Militao a villámgyors Viníciust, aki pedig az immár hátráló védők miatt teljesen szabadon érkező Valverde elé tálalta a labdát, és a lövése meg is tornásztatta Ter Stegent.

A mérkőzésen viszont ezen felül szinte csak a Barcelonáról szólt, amely nemcsak a labdával volt képes dominálni a mérkőzést, de a letámadásával meg is fojtotta a Real Madridot. Xavi kinevezése óta a Barca letámadása a legintenzívebb az egész spanyol bajnokságban, és ebből most a Real Madrid is ízelítőt kapott.

Ahogyan az Xavi alatt már megszokottá vált, a Barcelona labda nélkül a 4-3-3-as alapfelállásról 4-4-2-re váltott azáltal, hogy Pedri csatlakozott Aubameyanghoz a letámadás első vonalában. A katalánok célja egyértelműen az volt, hogy a Real Madrid bal oldala felé tereljék a játékot, és ezáltal minél hamarabb hiba kényszerítsék az ellenfelet egy eladott labda vagy egy kétségbeesett előreívelés formájában. Mivel Aubameyang, majd később Pedri a helyezkedésével lehetetlenné tette a visszapassz lehetőségét Militao és Carvajal számára, a Barcelona teljesen ellehetetlenítette a forgatás lehetőségét a bal oldal irányába, így Dembélé is a pálya centruma felé tudott mozogni, hogy ezzel eltüntesse a Real Madrid középpályás fölényét.

A legnagyobb különbség a két csapat között viszont akkor volt tetten érhető, amikor a Barcelonánál volt a labda.

Akárcsak Xavi együttese, úgy a Real Madrid is 4-4-2-es alakzatban helyezkedett, melyben Toni Kroos lépett fel Luka Modric mellé az első vonalba, viszont amíg a Barcelona tudatosan a pálya egyik oldalára szorította az ellenfelét, a Real Madrid többnyire passzív volt, és ezáltal a vendégek ki tudták használni a létszámbeli fölényüket a középpályán.

Ahogy ennél a szituációnál is látható, Kroos és Modric szemből, egy az egyben próbálta némiképp nyomás alá helyezni a Barcelona védőit, akik közül ebben az esetben Eric García egy egyszerű felpasszal megtalálta a védelmi vonalak között helyezkedő Pedrit, akire nem lépett ki időben a védelemből Eder Militao, így a Barcelona villámgyorsan ott találta magát a madridiak védőharmadában.

Ugyanez a helyzet pedig gyakran megismétlődött a másik oldalon is, csak ebben az esetben Gerard Pique volt az, aki folyamatosan megtalálta a védelmi vonalak között szabadon lévő Frenkie De Jongot.

A Real Madrid a meccs során folyamatosan próbált megküzdeni azzal, hogy a Barcelona rendszeresen létszámfölényes szituációkat dolgoz ki, így előfordult, hogy Toni Kroos maradt a középpályán, és Vinícius próbálta nyomás alá helyezni Piquét a szélről befelé mozogva, de így viszont Ronald Araújo vált szabad emberré, akit pedig Ter Stegen bevonásával nagyon könnyen meg tudott játszani a Barcelona. Ráadásul így Nacho és teljesen egyedül maradt Ousmane Dembélével szemben, és végül egy ilyen egy az egy elleni szituációt követően tudta a vezetést is megszerezni Aubameyang révén a vendégcsapat.

Ennél is katasztrofálisabb következményekkel járt az, amikor a Real Madrid védői próbálták kiegyenlíteni a középpályás létszámhátrányt azzal, hogy akár nagyon magasan is követték a szabadon maradó középpályást, amivel viszont óriási területet hagytak maguk mögött, amit a beinduló emberek rendszeresen ki is használtak.

Xavi érkezése óta az egyik leggyakoribb elem a csapat játékában, hogy a két előretolt középpályás igyekszik támadni a védelem mögött megnyíló területeket, a Real Madrid pedig tálcán kínálta ezeket a lehetőségeket. Ennél a szituációnál Militao ugyan végig követte Pedri mozgását, de ezzel egy három a három elleni szituáció alakult ki az utolsó vonalban, ráadásul mivel Aubameyang egyből a brazil védő mögötti területet támadta, Alabának követnie kellett, így viszont hatalmas üres terület nyílt meg De Jong számára Alaba és Nacho között, így pedig rögtön egy négy a három elleni helyzet alakult ki, aminek a végén Aubameyang kerülhetett ziccerbe.

Ahogy a fenti szituációkból is látszódik a Real Madrid végig emberorientált védekezést alkalmazott, vagyis a helyezkedésüket nem a labda, hanem az adott játékoshoz legközelebb helyezkedő ellenfél pozíciója határozta meg. Ennek megfelelően gyakran előfordult, hogy amennyiben Alba magasan helyezkedett, Vinicius ötödik védőnek lépett vissza a szélen, de a Barcelona folyamatos pozíciócserékkel így is rendszeresen meg tudta bontani a hazai csapat védekezését.

A Barcelona folyamatosan könnyedén tudta manipulálni a Real Madrid játékosait, és az első félidőben – a korábbi Aubameyang-helyzethez hasonlóan – Torres előtt is úgy nyílt hatalmas lehetőség, hogy a balszélső először magára vonta Carvajal figyelmét, a mögötte megnyíló területet támadta Pedri, őt követte Militao, az így megnyíló területbe pedig Aubameyang mozgott be, akivel viszont már Alabának kellett mennie. Emiatt pedig ismét óriási terület nyílt meg az osztrák hátvéd és Nacho között, aki pedig Dembélé széles pozíciója miatt nem tudott a társakkal együtt tolódni.

Mindezek után egyértelművé vált, hogy Carlo Ancelottinak változtatnia kell, de a félidőben csak rontania sikerült a helyzeten.

Mariano Diaz személyében egy valódi center lépett pályára, labdabirtoklási fázisokban pedig a Toni Kroost váltó Eduardo Camavinga helyezkedett bal oldali középhátvédként. Labda nélkül pedig a Real Madrid gyakorlatilag átállt totális emberfogásra, és 3-3-4-es hadrendben próbálta agresszívabban nyomás alá helyezni a Barcelonát, de ez azt eredményezte, hogy Ferran Torres alig fél perccel az újrakezdést követően ziccerben vezethette kapura a labdát, nem sokkal később pedig már a harmadik gólját is megszerezte a Barcelona.

A harmadik vendéggól minden eddiginél siralmasabb képest fest a Real Madrid játékáról: miután a három belső védőnek egy az egyben kellett védekeznie a három barcelonai támadóval szemben, a katalánoknak elég volt egy hosszú indítás után begyűjteniük a lepattanót, hogy máris négy a három elleni fölényt tudjanak kiharcolni, aminek a végén Torres a második ziccerét már gólra tudta váltani.

Ancelotti rögtön ezt követően ismét belenyúlt a meccsbe és a Casemirót rendelte hátra a védelembe közepébe, és a Real Madrid ezzel együtt egy 4-4-1-1-es alakzatra állt át, amivel az elmúlt hetekben számtalanszor találkozott a Barcelona, amely továbbra is folyamatosan fölényt tudott kialakítani a madridiakkal szemben. A középpályán ugyan sikerült kiegyenlíteni a létszámot azzal, hogy két mélyen helyezkedő játékos követte Pedit és De Jongot, Modric pedig Busquetsre figyelt, de így a két középpályás között megnyílt a terület Aubameyangnak a visszalépésre.

A Barcelona így pedig jó párszor elő tudta adni azokat a harmadik emberes kombinációkat, amelyekből az elmúlt hetekben számtalan helyzetet kialakítottak. A visszalépő Aubameyang kimozgatta a helyéről az egyik belső védőt, majd egy visszakészítés után a területbe induló szélső vagy középpályás szinte azonnal ziccerben kaphatta meg a labdát.

Összesen tehát négy gólt kapott a Real Madrid, és ebben az esetben az eredmény egyáltalán nem túlzó a játék képét tekintve.

A hazaiak a játék egyetlen elemében sem tudtak felérni a Barcelonához, és amíg Xavi csapata tökéletesen valósította meg azokat az alapelveket, amiket az ezt megelőző 11 veretlenül megvívott meccsen is bemutattak, a Real Madrid kispadján Carlo Ancelotti teljesen ad hoc döntésekkel hozta folyamatosan kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetekbe a csapatát.

Összességében Xavi novemberi kinevezése óta ezzel a győzelemmel a Barcelona vesztett pontok tekintetében már eredményesebb a Real Madridnál, ennek ellenére nagyon kicsi rá a sansz, hogy az idei spanyol bajnoki címet ne a Real nyerje meg. Viszont arra megvan az esély, hogy néhány év múlva hasonlóképp tekintsünk vissza erre az erődemonstrációra, mint arra a bizonyos 6-2-es sikerre, amit a Barcelona történetének legeredményesebb korszaka követett.