BL-értékelő: A Real életben maradt, és amikor a PSG már azt hitte, nyeregben van, Benzema és Modric kiszagolta a vért

• 2017: 4-0-s odavágó után a Barcelona 6-1-es győzelmet arat.
• 2019: 2-0-s győzelem után a nyolcaddöntő második találkozóján a Manchester United Párizsban nyer 3-1-re.
• 2022: 1-0-s első meccs, egy újabb Kylian Mbappé-gól és egy helyzetekben bővelkedő első játékrész után a Real Madrid 17 perc leforgása alatt fordít.

Mind a három eset a Paris Saint-Germainnel történt meg az elmúlt évek Bajnokok Ligája-kiírásai során, mind a három esetben a katari hatalomátvételt követően, sztárokkal dúsított kerettel.

Az újkori PSG úgy csuklik össze minden egyes rázós helyzetben, mint a tartópilléreit vesztett épület.

Remontada – ismét. Vereség előnyről – ismét. Hogyan?

A Real Madrid – a hátrányára való figyelemmel – kissé meglepő módon nem nagyon változtatott a francia fővárosban rendezett első felvonáshoz képest. Az eltiltott Casemiro helyett Valverde, míg Mendy posztján Nacho kezdett, de a hozzáállást tekintve nagy vonalakban ugyanazt láthattuk Carlo Ancelottitól.

A spanyolok támadásépítés közben rendkívül óvatosan négy-öt embert is mélyen hátul hagytak – ezzel ügyelve a Mbappé fémjelezte PSG –támadósor villámgyors kontráira. Csakhogy miközben az egyik fronton biztosítani próbált az olasz tréner, addig elöl ezzel elzárta az opcióit – kis túlzással úgy lehetne összefoglalni a madridi támadásokat, hogy a három fehérmezes középpályást emberfogással követő Verratti–Paredes–Danilo trió mögé visszalépve Benzema felcipelte a labdát, majd a támadóharmadban megfelelő létszám és mozgás híján odaadták Vinícius Jr.-nak, aki igyekezett kihozni a helyzetből a legtöbbet. Slusszpassz.

Hasonlóan gyámoltalan és Mbappétól rettegő attitűdött vett fel Ancelotti a két héttel ezelőtti első meccsen is – nyilván nem véletlenül, ahogy azt a két lesgólt és egy érvényes találatot jegyző francia sztár jól mutatta. Mindazonáltal 60 percig úgy tűnt, hogy ez így édeskevésnek fog bizonyulni, és az egyetlen valóban különböző lépés – a letámadás aktivizálása – nemhogy hasznot hajt a vendéglátók malmára, de az idő haladtával garantáltan ki fogja őket végezni.

Ancelotti és az ő híres alkalmazkodókészsége

Az első mérkőzés tényleges passzivitásával kontrasztban, a Madrid ezúttal igen agresszívan igyekezett megzavarni a PSG labdakihozatalait. Hogy valójában Donnarumma megzavarásának képében ez hozta el a megváltást, az erre a szakaszra vonatkoztatva nem hordozhat megváltást. Marco Asensio és Toni Kroos hatalmas foltot jelentettek a presszingen, kifejezetten enerváltan és a legkevésbé sem hatékonyan szálltak be a társakhoz, amitől szétesett ez a játékelem.

Mivel a brutálisan nyomástűrő Verratti-Paredes páros mindig megtalálta, hol lehetne kibújni a lyukacsos letámadáson, állandó jelenet volt, ahogy Karim Benzema mutogatott a társaknak, hogy jöjjenek már vele. A többiek mentek – ám, ha ilyen szinten kevesen vagytok, nehéz igazán megzavarni egy PSG-szintű ellenfelet. A bénázó presszingből kibújva aztán Ancelotti rémálma minden próbálkozása ellenére testet öltött: Mbappéék lendületből rohanhattak a Real védelmére.

Hogy ezt előre kiszámítva, pontosan így tervezte-e Ancelotti, afelől erős kétségei lehetnek az embernek, de végtelen dicséret illeti a híres-neves alkalmazkodókészségét.

Amikor sokan már feladták volna, ő lépett egy hihetetlenül bátrat, és ezzel szállította a Real sikerét.

Jöttek a cserék, és minden megfordult

Az idei Real Madrid számtalan esetben szállította a bajnoki pontokat a pályára érkező cseréinek hála. A szurkolóik legnagyobb kritikája Ancelottival szemben, hogy épp úgy, mint a legutóbb itt töltött terminusa végén, ezúttal is széthajtja a kezdőben ugyanazokat az embereket. Nem akar ellépni a Casemiro-Kroos-Modric középpályától, nem igazán mer variálni a támadók között.

Ennek megfelelően a második játékrész derekán általában Eduardo Camavinga, Fede Valverde, Rodrygo, Lucas Vázquez, vagy Benzema sérülései óta esetenként Luka Jovic érkezik menet közben a küzdelembe.

Így nyertek szeptemberben a Valencia, novemberben a Sevilla, februárban a Granada és a Rayo Vallecano ellen, és ekképp mentettek pontot az Elche ellenében is. Szerda este az 57. percben Camavinga Kroos, Rodrygo pedig Asensio helyett szállt be, és minden megfordult.

A spanyolok letámadása egyre többször zavarta meg Marquinhosékat, köszönhetően az irgalmatlan energiával beugró francia-brazil kettősnek. Velük szemben már az egyre fáradó Verratiéknak sem volt könnyű kihoznia a sűrűjéből a labdát. Ez 150 perc után kétségtelenül meglephette Pochettino együttesét – ahogy az is, hogy az ellenfelük egyáltalán képesnek bizonyult a ritmusváltásra.

A Ligue 1-ben semmiképpen sem szokhattak ehhez, és itt akkor vissza is kanyarodhatunk egy gondolat erejéig arra, hogy a francia élvonal mennyire képtelen felkészíteni egy csapatot a BL jelentette kihívásokra. Odahaza általában az is elég, ha 10 percet futballoznak az elején vagy a végén, a maradék időben tartják a labdát, ha valakinek egy extra megmozdulás révén sikerül áttörnie, az bónusz.

Amint hibára kényszerítette a Real Madrid Donnarummát, amint vérszemet kapott a Bernabéu közönsége, érezni lehetett, hogy a PSG-re újfent leereszkedik a köd. Akkor, amikor a fejekben már valószínűleg az járt, hogy innen nem lehet elveszíteni, “Kylian úgyis elrohan még egyszer, és akkor véglegesen lezárul a párharc”, eltört a kapcsoló, és az események alakulásának irányítása a hétpróbás, dörzsölt hazai veteránok kezébe került.

Az a ragadozókat idéző reakció, ahogy Benzema és Modric kiszagolta a vért, és ahogy tudták, hogy rá kell harapni a PSG pillanatnyi megingására, fergeteges.

A francia csatár hetek óta sérülésekkel küzd, míg a horvát klasszissal kapcsolatban már tavaly is adódtak problémák fizikailag. Arra a bő negyedórára, míg összeroppantották az ellenfelet, minden maradék energiájukat összegyűjtötték.

A rutin, meg az évek

Annyi hasonló találkozót tudhatnak maguk mögött ezen a szinten, hogy minden szituációban tudják, mi a helyes lépés. Benzema frenetikusan húzta ki a francia védőket, majd indult be a helyükre, Modric pontosan érezte, hogy hol és mikor kell egy passzal áttörnie a párizsiak hátsó során.

A Real Madrid nem nyújtott különösebben jó teljesítményt, a párharc nagy részén csupán – nem mintha ez ne lenne nagy eredmény – életben maradt. Ám Ancelotti megteremtette a lehetőséget, hogy ismerve, mi az elvárás hétről-hétre a riválistól, esélyt adjanak a két legjobb játékosuknak a halálos seb bevitelére.

A másik három meccsen már nem volt nagy fordulat

A Manchester City szerdán csöndben letotyogott egy 0-0-t a Sporting ellen, és könnyedén megváltotta a jegyét a negyeddöntőre. A másik nagy végső esélyes, a Bayern München kihasználta, hogy a Salzburgnak hat nap alatt három alkalommal kellett futballoznia, és Robert Lewandowski újabb kifogástalan csatárjátékával kifilézte az osztrákokat.

A legnagyobb izgalmat a Liverpool-Inter visszavágója okozta – attól eltekintve, hogy az olaszok végül egy diadallal térhettek haza az Anfieldről, a kétszer 90 percet tekintve igazságos eredmény született. Simone Inzaghi gárdája ismét szimpatikus, szép játékkal igyekezett Jürgen Klopp monstruma elé akadályt fektetni, de, ahogyan a mögöttünk hagyott hetek során Olaszországban, a nemzetközi színtéren is túlságosan steril maradt a kapu előtt.