1943. február 28.:
Első NB I-es mérkőzésén az Elektromos 1-1-et ért el a Latorca utcai pályán a vendég Törekvéssel. Az újonc kritikája kedvező volt: „Hidegkuti egy-két mozdulatán meglátszott, hogy lesz belőle valaki, csak még le kell higgadnia. Ha nyugodtabb lett volna, megnyerhette volna a mérkőzést csapata számára.”
1945. szeptember 30.:
Első válogatottságára nézőként ment ki a 35 ezer nézővel zsúfolt Üllői útra. A magyar–román mérkőzés előtt aztán kiderült, hogy Szusza Ferenc nem tudja vállalni a játékot, és Gallowich Tibor kapitány meghökkentő ukázt adott:
Meg kell keresni Hidegkutit, biztosan itt van valahol!
Majd, amikor megtalálták a szurkolóként érkező újoncot, lemarta őt, hogy elkésett, már öltözni kellene. Nem mondható, hogy Hidegkuti megijedt volna a lehetőségtől: a 7-2-es mérkőzésen ő lőtte az első és az utolsó gólt.
1946. szeptember 1.:
Először játszott az MTK-ban, amely az Üllői úton 2-1-re legyőzte a Szentlőrincet. Hidegkuti, aki átigazolása idején – vérszegénysége miatt – vérátömlesztésen esett át, az első gól előtt gólpasszt adott Bircsák Gusztávnak, a későbbi neves játékvezetőnek. A Népsport nem lelkesedett. Azt írta: „A Hidegkuti, Palatinus, Bircsák belső hármas papíron jól fest.”
A nap második ferencvárosi mérkőzésén a Kispest szintén 2-1-re nyert a házigazda FTC ellen. Az érdeklődés akkora volt, hogy a közönség három helyen is betörte a pálya kapuit. Mire a rendezők felocsúdtak, már vagy kétezer ember nyomult be a sporttelepre jegy nélkül.
1951. október 28.:
Hidegkuti csúcsformában futballozott a Megyeri úton, a Dózsa ellen aratott 4-2 alkalmával: mesterhármast ért el, és gólpasszt adott Sándor Károlynak. Abban az évben nyert először bajnoki címet az akkoriban az ÁVH-hoz csatolt, Bástyának nevezett MTK-val. Az idő tájt a válogatott edzőmeccsén is triplázott, mégpedig jobbszélsőként, a sérült Sándort helyettesítve a poszton.
A mérkőzés után azzal froclizta Csikart:
Láttad, pupák, hogyan kell szélsőt játszani?
Sándor hamiskásan felelt: „Jó, jó, de ki volt az összekötőd?”
„Ki lett volna, Kocsis Sanyi!”
„Úgy könnyű. De próbáld meg egyszer Hidegkuti mellett!” – vágott vissza Csikar.
1952. szeptember 20.:
A fordulat mérkőzése: a vendéglátó svájciak 2-0-ra vezettek a magyar válogatott ellen, amikor Sebes Gusztáv cserét határozott el, és Palotás Péter helyett Hidegkutit küldte a pályára. A váltás nyomán honfitársaink 4-2-re nyertek, Hofi Géza erről a meccsről írta azt a jelenetét, amelyben a „Guszti bácsi, van pénz?” jegyében oktattuk Doxáékat. A Süddeutsche Zeitung azt írta: „Aki a magyarokat még nem látta játszani, az nem tudja, milyen az igazi labdarúgás.”
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
