Bár az UEFA-nak egy bohózatba illő szerencsétlenkedés képében sikerült mindenkit összezavarnia a decemberi sorsoláson, csak megszülettek a legnívósabb európai kupasorozat nyolcaddöntőjének párosításai. Ezek közül egyértelműen a Manchester United és az Atlético Madrid, az Internazionale és a Liverpool, illetve a Real Madrid és a Paris Saint-Germain párharca emelkedett ki előzetesen – utóbbi kettő odavágóját pedig rögtön a sorozat első két „tavaszi” napján tartották. Eltérőbb képet nem is festhetett volna a két mérkőzés. A spanyol–francia csatában az egyének szintjén posztról-posztra világklasszisokat találtunk, ám csapatként rendkívül lelombozó teljesítményt nyújtott mind Carlo Ancelotti, mind Mauricio Pochettino alakulata. A szerdai olasz–angol küzdelem ezzel szemben a kontinens egyik legerősebb keretét és egy remek, ám közel sem azonos színvonalat képviselő együttest vonultatott fel. Ennek ellenére Simone Inzaghi elképzeléseinek és a kollektív erőfeszítésnek köszönhetően sokáig vállvetve tusakodtak a felek.
Kockázatvállalás nehezebb és kockázatkerülés könnyebb helyzetből
Amennyiben valaki úgy érzi, hogy a PSG összetétele hagy kívánnivalót maga után a csapatrészek közötti egyensúly tekintetében, nehéz nem igazat adni neki. Ugyanakkor Pochettino mestert a katari tulajok makulátlanul kiszolgálták a nyáron; a védelem mindkét szélére fantasztikus, modern védőket hoztak, megerősítették a rotációt a középpályán (a BL-győztes Georginio Wijnaldum végig csücsült a Real ellen), no meg, persze megszerezték Lionel Messit. A párizsiaké a futballtörténelem egyik legerősebb galerije, olyan, amelynek meccskeretéből ideális esetben olyan futballistákat kellhet kihagyni, akik a topligák gárdáinak zömében alapemberek lennének. Mivel ennél fogva hihetetlen lehetőségek mellett rémisztő minőség áll az argentin szakember rendelkezésére, jogos elvárás vele szemben, hogy csapata végső cél (értsd: BL-trófea) eléréséhez elengedhetetlen pragmatikusságon túl néha jó focit is villantson.
Márpedig jelen esetben az ideális helyzet állt fenn: a felépülőben lévő Neymart (és az eddig alig-alig szereplő Sergio Ramost) kivéve mindenki harcra készen várta a BL újraindulását. És azért, ha Messi meg Kylian Mbappé mellett Ángel Di María bevetésére „kényszerül” az ember, az sem rossz helyzet. A csapat legfontosabb eleme is egészséges; Marco Verratti a kezdő tagjaként futhatott ki a Parc des Princes gyepére. Az kétségtelenül elvehetetlen Pochettinótól, hogy az őszi csoportmeccsekhez vagy jó néhány bajnokihoz képest értelmezhetőbb tervvel érkezett, ám a másnap esti szenzációs attrakcióval kontrasztban csak úgy dörzsölhettük a szemünket a különbség okán.
Két tökös, bevállalós edzővel és merész tervekkel.
