Az előzmények után senkit sem ért váratlanul, de azért biztosan fájt az AC Milan szurkolóinak, amikor június közepén gyakorlatilag már kész tényként kezelte mindenki, hogy Gianluigi Donnarumma elhagyja a csapatot és a PSG játékosa lesz – július közepén írt alá végül új csapatához. Tette mindezt azok után, hogy a Serie A-szezon legjobb kapusának választották, bajnoki ezüstéremhez és Bajnokok Ligája-induláshoz segítette a Rossonerit. A még mindig csak 22 éves kapus aztán az Európa-bajnokságon is bizonyította klasszisát: a döntőben két tizenegyest is védett a párbajban, az aranyérem után pedig az egész torna legjobb kapusának megválasztották.
Egy ilyen kaliberű játékos elvesztése bármilyen klubot megrendítene, főleg, ha a szerződése lejártával ingyen lép le. Csakhogy a milánói vezetőség, látva hogyan haladnak a dolgok Donnarummával, már előre bebiztosította magát, és még az olasz kapus távozása előtt megegyezett a francia bajnok Lille-lel Mike Maignan átigazolásáról. Adtak a franciáért bő 14 millió eurót és ötéves szerződést írattak alá vele.
A Francia Guyanán született Maignan a legjobbak között van több védési mutatóban is Olaszországban. 50 hárítása ugyan a középmezőnyre elég (meccseket hagyott ki csuklósérülés miatt, azért is az alacsonyabb szám), ám 78,1 százalékkal véd (ezzel második a Serie A-ban), majdnem minden második találkozóját lehozza kapott gól nélkül (42,1 százalék, ez a harmadik legjobb mutató a ligában).
Mindezek mellett a mélyebb statisztikai rangsorokban is elöl áll: például a lövések utáni kalkulálható gólok – a tizenegyeseket és az öngólokat nem számítva – mutatójában plusz 3,8-cal áll, azaz ennyivel kevesebbszer kellett maga mögé nyúlnia, mint amilyen minőségi próbálkozások érkeztek a kapujára. Ezzel is a második legjobb a bajnokságban.
Maignan már a Lille-nél is kitűnt azzal, hogy miután megkaparintotta a labdát, kézzel vagy lábbal egyből megpróbálta indítani csapatát, hogy aztán gyors kontrát lehessen vezetni a rendezetlen védelmekkel szemben. Emellett pedig, ha kell, képes akár az ellenfél térfelére is pontosan felpasszolni a labdát.
Utóbbira láthattunk egy tökéletes példát a Serie A legutóbbi fordulójában. A Milan a Sampdoria elleni hazai meccsén a 8. percben megszerezte a győztes gólt: Maignan parádésan indította meg a védelem mögé a szélen Rafael Leaót, aki aztán egy okos csellel és lövéssel zárta le a villámgyors akciót. A kapus passza és a gól között mindössze nyolc másodperc telt el. A milánói csapatban legutóbb még Dida adott gólpasszt a Serie A-ban. 2006-ban.
Nem nagy megállapítás, hogy egy lábbal is ügyes kapus mekkora erősítés egy csapatnak, eleve segíti áthidalni az ellenfél presszingjét, könnyebben sikerül átjátszani a letámadást azzal, hogy így egy mezőnyjátékos mindig üresen maradhat az építkezés során. De Maignan ebben annyira jó, hogy az FBref statisztikái szerint
- a szezonban még nem volt pontatlan passza 27 méteren belül (összesen 310 kísérletből),
- de ennél hosszabban is 60 százalékkal játszotta meg a társakat (206 pontos/343 kísérlet).
- Két olyan passza volt, amit kapura lövés követett (az egyikből gól lett) és volt kilenc olyan indítása is, amely az ellenfél harmadában talált Milan-játékost.
Mindez azért is feltűnő, mert Donnarummának akadtak látványos bakijai is, amikor lábbal kellett megjátszania a labdát. Ismét egy Sampdoria elleni példát lehet felhozni: az előző szezonban az olasz válogatott kapusa egy biztonsági passz helyett ügyetlenül az ellenfél rárontó játékosára rúgta a labdát, ami aztán a kapujába pattant.
Azzal, hogy Maignan ügyes lábbal és jól olvassa a játékot azt is eredményezi, hogy szívesen avatkozik bele a játékba is, sűrűn mozdul ki a kapujából – olykor akár még túlzott kockázatot is vállalva. Mindenesetre a tizenhatoson kívül meccsenként átlagban egy defenzív akció kerül a neve mellé, aminél szintén csak egy kapus tud többet az egész olasz mezőnyben a jelenlegi szezonban. A közbeavatkozásai nem csak abban merülnek ki, hogy kirúgja a labdát taccsra, hanem próbálja azt megjátszani, vagy akár belemegy olyan rizikós helyzetekbe is, hogy a lasztit fedezve faultot harcoljon ki.
Bravúrok és passzok már rögtön az első olasz bajnokiján, augusztusban:
A Donnarummánál négy évvel idősebb Maignanról kijelenthető, hogy tehetségben nincs egy szinten az olasszal, aki 17 éves kora előtt már bajnokin védett a Milan első csapatában és nyugodtan nevezhető korszakos zseninek. De hogy egy tökéletes B megoldás volt az Eb-döntő hősének pótlására, azt már egy fél szezon alatt sikerült bizonyítania.