Mit lehet tenni, ha elhagy egy korszakos zseni? Elő kell állni a tökéletes B tervvel

Gianluigi Donnarumma a Serie A legjobb kapusaként, az aranyéremmel végződött Európa-bajnokság hőseként hagyta el az AC Milant. Csakhogy addigra a klub már gondoskodott a pótlásáról, Mike Maignan pedig nem csak a védéseivel próbálja meg feledtetni olasz elődjét.

Az előzmények után senkit sem ért váratlanul, de azért biztosan fájt az AC Milan szurkolóinak, amikor június közepén gyakorlatilag már kész tényként kezelte mindenki, hogy Gianluigi Donnarumma elhagyja a csapatot és a PSG játékosa lesz – július közepén írt alá végül új csapatához. Tette mindezt azok után, hogy a Serie A-szezon legjobb kapusának választották, bajnoki ezüstéremhez és Bajnokok Ligája-induláshoz segítette a Rossonerit. A még mindig csak 22 éves kapus aztán az Európa-bajnokságon is bizonyította klasszisát: a döntőben két tizenegyest is védett a párbajban, az aranyérem után pedig az egész torna legjobb kapusának megválasztották.

Egy ilyen kaliberű játékos elvesztése bármilyen klubot megrendítene, főleg, ha a szerződése lejártával ingyen lép le. Csakhogy a milánói vezetőség, látva hogyan haladnak a dolgok Donnarummával, már előre bebiztosította magát, és még az olasz kapus távozása előtt megegyezett a francia bajnok Lille-lel Mike Maignan átigazolásáról. Adtak a franciáért bő 14 millió eurót és ötéves szerződést írattak alá vele.

A történet anyagi oldala felett jótékonyan szemet hunyva bő fél év után meg lehet állapítani, hogy egyik legjobb játékosa lelépését kifejezetten jól vészelte át a Milan.

A Francia Guyanán született Maignan a legjobbak között van több védési mutatóban is Olaszországban. 50 hárítása ugyan a középmezőnyre elég (meccseket hagyott ki csuklósérülés miatt, azért is az alacsonyabb szám), ám 78,1 százalékkal véd (ezzel második a Serie A-ban), majdnem minden második találkozóját lehozza kapott gól nélkül (42,1 százalék, ez a harmadik legjobb mutató a ligában).

Piero Cruciatti / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

Mindezek mellett a mélyebb statisztikai rangsorokban is elöl áll: például a lövések utáni kalkulálható gólok – a tizenegyeseket és az öngólokat nem számítva – mutatójában plusz 3,8-cal áll, azaz ennyivel kevesebbszer kellett maga mögé nyúlnia, mint amilyen minőségi próbálkozások érkeztek a kapujára. Ezzel is a második legjobb a bajnokságban.

Sokat lehetne még sorolni milyen érdemei vannak a kapusstatisztikákban, ám amivel még nagy erőssége a Milannak, hogy kis túlzással olyan, mintha egy mélységi irányító lenne.

Maignan már a Lille-nél is kitűnt azzal, hogy miután megkaparintotta a labdát, kézzel vagy lábbal egyből megpróbálta indítani csapatát, hogy aztán gyors kontrát lehessen vezetni a rendezetlen védelmekkel szemben. Emellett pedig, ha kell, képes akár az ellenfél térfelére is pontosan felpasszolni a labdát.

Utóbbira láthattunk egy tökéletes példát a Serie A legutóbbi fordulójában. A Milan a Sampdoria elleni hazai meccsén a 8. percben megszerezte a győztes gólt: Maignan parádésan indította meg a védelem mögé a szélen Rafael Leaót, aki aztán egy okos csellel és lövéssel zárta le a villámgyors akciót. A kapus passza és a gól között mindössze nyolc másodperc telt el. A milánói csapatban legutóbb még Dida adott gólpasszt a Serie A-ban. 2006-ban.

Nem nagy megállapítás, hogy egy lábbal is ügyes kapus mekkora erősítés egy csapatnak, eleve segíti áthidalni az ellenfél presszingjét, könnyebben sikerül átjátszani a letámadást azzal, hogy így egy mezőnyjátékos mindig üresen maradhat az építkezés során. De Maignan ebben annyira jó, hogy az FBref statisztikái szerint

Mindez azért is feltűnő, mert Donnarummának akadtak látványos bakijai is, amikor lábbal kellett megjátszania a labdát. Ismét egy Sampdoria elleni példát lehet felhozni: az előző szezonban az olasz válogatott kapusa egy biztonsági passz helyett ügyetlenül az ellenfél rárontó játékosára rúgta a labdát, ami aztán a kapujába pattant.

Azzal, hogy Maignan ügyes lábbal és jól olvassa a játékot azt is eredményezi, hogy szívesen avatkozik bele a játékba is, sűrűn mozdul ki a kapujából – olykor akár még túlzott kockázatot is vállalva. Mindenesetre a tizenhatoson kívül meccsenként átlagban egy defenzív akció kerül a neve mellé, aminél szintén csak egy kapus tud többet az egész olasz mezőnyben a jelenlegi szezonban. A közbeavatkozásai nem csak abban merülnek ki, hogy kirúgja a labdát taccsra, hanem próbálja azt megjátszani, vagy akár belemegy olyan rizikós helyzetekbe is, hogy a lasztit fedezve faultot harcoljon ki.

Bravúrok és passzok már rögtön az első olasz bajnokiján, augusztusban:

A Donnarummánál négy évvel idősebb Maignanról kijelenthető, hogy tehetségben nincs egy szinten az olasszal, aki 17 éves kora előtt már bajnokin védett a Milan első csapatában és nyugodtan nevezhető korszakos zseninek. De hogy egy tökéletes B megoldás volt az Eb-döntő hősének pótlására, azt már egy fél szezon alatt sikerült bizonyítania.