Ritka az olyan magyar játékos, aki 16 évesen bemutatkozik – majd gólt is szerez – az NB I-ben. Ritka az olyan magyar játékos, aki nemcsak „ismerkedő látogatásra” utazik a Manchester Cityhez, hanem az angol topklubot birtokló holding meg is vásárolja a játékjogát. Ez jelzi az MTK nevelőmunkáját és Vancsa Zalán tehetségét – utóbbiról NB I-es mérkőzéseken és az ifjúsági Bajnokok Ligájában is meggyőződhettünk –, viszont felesleges ámítás lenne már a City égszínkék mezében láttatni az ifjú támadót. A nagy felhajtás (remélhetőleg) elcsendesül, jön a munka: tavasszal az MTK-nál, azt követően a Lommelnél, azt követően pedig…
Nos, erre
Nem is lehet, annyira elágazóak a topklubokba vagy azok fiókklubjaiba kerülő fiatalok karrierútjai.
A „next big thing”, azaz a következő nagy ígéret minden futballkultúrában része a közbeszédnek. Magyarországon talán túlzottan is: a felnőttfutball sikertelensége miatt megjelent egyfajta Messiás-várás, tán a kellőnél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az utánpótlásszinten elért eredményeknek, a tinédzserkori átigazolásoknak, és túl könnyen legyintünk, ha egy ígéretes futballista nagy klubhoz kerül, de nem fut be topligás karriert, pláne miután hazajön Magyarországra.
„Belőle se lett semmi!” – hallhatjuk.
