„Az arcomba dobott üvegnél jobban fájt, hogy engem hibáztattak”

Ahhoz, hogy felmérjük a francia szurkolói helyzet súlyát, érdemes rápillantani arra a nyílt levélre, amit Dimitri Payet, az Olympique Marseille labdarúgója juttatott el a legnagyobb francia napilap, a Le Monde szerkesztőségébe 2021 decemberében.

Ezt a levelet magamtól írom, nem kért meg senki erre a feladatra. Ez nem egy előre megfontolt PR-fogás

– kezdi sorait Payet.

„Részemről sincs semmiféle hátsó szándék, nyomást sem helyezek senkire, nem is érdekel, mert semmi személyes hasznom nem származik ebből. Én voltam a médiában legtöbbet mutatott áldozat, de nem az egyetlen. Az incidensek egyik első elszenvedője voltam, ami ad némi hitelességet a kérdésben. Ezért szólalok fel.”

Payet néhány hét leforgása alatt két súlyos szurkolói rendbontásnak volt a főszereplője. Először augusztusban, egy Nice-Marseille meccsen, amikor egy szöglethez készülődve hátba dobták egy üveggel, amit Payet indulatosan visszadobott a lelátóra. A gesztus után tömegverekedés tört ki.

A jelenség nem volt újdonság, viszont láthatóan sokan nem tudták a helyén kezelni. Többen ekkor még amellett érveltek, hogy Payet abban a helyzetben elvesztette az önuralmát és a visszadobott üveggel csak tovább szította a tüzet. Hetekkel később azonban Payet is kimért maradt, amikor egy Marseille-PSG mérkőzésen a hazaiak a párizsi játékosokat kezdték el dobálni. Payet türelemre intett, sőt a saját szurkolói viselkedését is kifogásolta.

„Láttam üvegeket, töltőket, öngyújtókat…Engem is dobáltak ilyenekkel, tudom, miről van szó – mondta. – Többször is nyugalomra intettünk a klub elnökével. Sajnos akadnak olyanok, akik túllépnek a kereteken. Ők az én szememben nem Marseille-szurkolók. Tudjuk, hogy emiatt megbüntethetnek minket, pontlevonást kaphatunk. Mégis miattuk kerülhetünk efféle helyzetbe. Ezek után nekem senki ne sírjon, amikor a végelszámolásnál hiányozni fognak az értékes pontok. Ezek az emberek nem szeretik az OM-et, nem büszkék a klubjukra. Természetesen vannak mások is, igazi szurkolók, nem kell mindenkit egy kalap alá venni. Azoknak a szurkolóknak szeretném megköszönni, hogy elsősorban szurkolni jöttek ki a meccsre.”

Payet nyilatkozata után nem sokkal esett meg a második, súlyosabb atrocitás. A játékos egy Lyon elleni mérkőzésen egy szöglethez készülődött, amikor egy fél literes flakonnal szabályosan arcon találta az ellenfél egyik szurkolója. Payet elterült, a meccs félbeszakadt.

A legszomorúbb az, hogy ez nem volt egyedi eset. A 2021/2022-es idény kezdete óta szinte minden hétre jutottak szurkolói rendbontások. Példaként a legkirívóbbak:

• Augusztusban a Montpellier szurkolói dobálták meg a Marseille góljukat ünneplő játékosait, egyiküket el is találták. A Montpellier-t három zárt kapus meccsel büntették.
• Szeptemberben közel száz Lens-szurkoló rohant be a pályára, hogy összecsapjon a Lille drukkereivel – zárt körű meccs és több szurkolói kitiltás lett az eredménye. Ugyanebben a hónapban egy PSG-Lyon meccsen a vendégszektor egyik szurkolója egy leszakított stadionüléssel talált el egy 11 éves gyereket. Szintén dulakodás tört ki egy Montpellier-Bordeax, valamint Angers-Marseille meccseken.
• Októberben 21 embert tartóztattak le a Marseille-PSG meccsen, amiért többen a lelátókon verekedtek össze. Egy Saint-Étienne-meccset csak később tudtak elindítani a helyi B-közép pirotechnikai mutatványa miatt.
• Novemberben történt az ominózus eset, amikor Payetet eltalálták. A palackot eldobó 6 hónap felfüggesztett szabadságvesztést és 5 évig terjedő stadionkitiltást kapott.
• Decemberben egy Francia Kupa-meccsen a Paris FC és a Lyon szurkolói sajátítottak ki egy karéjt egy tömegverekedéshez.

Kapcsolódó

Botrány Párizsban, félbeszakadt a kupameccs

Nem tudták lejátszani a második félidőt.

A szurkolók viselkedése egy dolog, a bajt viszont csak tetézte a biztonsági szolgálatok bénultsága és a sportvezetők mismásolása. Az említett Nizza-Marseille mérkőzésen a hazai klub elnöke, Jean-Pierre Rivere azzal takarózott, hogy „a marseille-i játékosok reakciója csak olaj volt a tűzre”, míg a Payetet ért súlyos incidensnél Jean-Michel Aulas, a Lyon első embere hosszú perceken keresztül kritizálta a bíró döntését, amiért félbeszakította a mérkőzést, majd az öltözőben megpróbált nyomást gyakorolni a meccs folytatására. (Az Aulas mellett ülő, szakkommentátorként dolgozó Thierry Henry reakciója azóta körbejárta a francia sajtót.) A meccs körüli értetlenséget tovább fokozta, hogy amíg a csapatok az öltözőben tanácskoztak, a stadionbemondó bejelentette, hogy a mérkőzés hamarosan folytatódik, miközben a játékvezető szerint erről szó sem volt.

Az eseteket körülvevő médiazajban épp a lényeg sikkadt el: a játékosok és a pályán dolgozók védelme. Nem csoda, hogy Payet is úgy fogalmazott Le Monde-nak írt jegyzetében, hogy

az arcomba dobott üvegnél jobban fájt, hogy engem hibáztattak. Ennek akarok véget vetni! Elég volt.

A kérdés felmerül: miért? Mi okozta ezt a szokatlan agresszióhullámot? Többen is megpróbálták feltárni az okokat, és utólag nézve nem lehet mindent egyetlen egy nagy indokra visszavezetni.

A francia labdarúgásnak ugyan akadtak olyan időszakai, melyekben a huliganizmus nagyobb teret nyert, de ezek inkább pontszerű, egy-egy városban tapasztalt kitüremkedések voltak. Nem mondható, hogy akadtak volna olyan sötét korszakok, mint a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Angliában.

Az utóbbi időszak legnagyobb változása a koronavírus-járványhoz köthető. Több szakértő is úgy látja, hogy a járvány kitörésekor, 2020 elején lefújt francia bajnokság elvágólag szakította el a tömegeket a sporttól. Az sem segített, hogy az azt követő 18 hónapon át nem lehetett meccsre járni. A szurkolók többsége egyetért abban, hogy a stadionok egyfajta agoraként, találkozópontként működnek, ahol barátokkal, ismerősökkel lehet összegyűlni, ennek abbamaradása pedig komoly frusztrációt okozott. Az ínséges idők bizonyos mértékben biztosan hozzájárultak a helyzet elfajulásához, viszont ha körülnézünk a környező országokban, ahol a járványügyi intézkedések mellett hasonlóan zárt kapuk mögött zavarták le a bajnokságokat, nem látható, hogy ennyire kicsúszott volna az irányítás a szervezők kezei közül.

Az elzártságon túl volt a járványnak egy másik hozadéka is. Mivel a klubok hosszú időre lehúzták a rolót, a létesítmények biztonsági feladatai is megcsappantak, ezért sokan leépítették a biztonsági személyzetüket, akik a feléledő futballélet első jeleire már nem tértek vissza, mert időközben felszívta őket a munkaerőpiac. A klubok ezért alulfizetett, tapasztalatlan, sárga mellényes rendezőkre bízták a rendészeti feladatokat, akik a rázósabb helyzetben már nem voltak felszerelkezve a megfelelő eszközökkel a probléma kezeléséhez.

Feltűnő volt a a botrányok idején, hogy a hatóságok és a döntéshozók mennyire vonakodtak fellépni. Lehet, hogy kommunikációs hiba volt, de az is lehet, hogy a folyamatok nem voltak leszabályozva, de egy pillanatra sem látszott úgy, hogy az érintettek tisztában lennének azzal, mit kell tenni, ha egy játékost fejbe dobnak egy vaskos tárggyal.

A játékosok is menet közben „tanultak”: Payet első reakciója a düh volt, a tárgyakat visszadobta a lelátóra, egy idő után már a békésebb és határozottabb utat választotta.

A megoldás, úgy néz ki, hosszú vajúdás után 2021 decemberében megszületett. A sokadik eset után a Francia Labdarúgó Liga és a Francia Labdarúgó Szövetség elnöke, a belügy- és sportminiszter, valamint a szurkolói képviselet tagjai egy munkacsoport létrehozását kezdeményezték. A kupaktanács lényegében egy intézkedéscsomagot állított össze a hasonló helyzetek kezelésére:

• Első körben kimondták, hogy egy meccs ezentúl automatikusan félbeszakad, amint egy játékost vagy edzői stábtagot eltalálnak a lelátóról.
• Ha ilyen eset előfordul, azonnal összeül egy játékosokból, edzőkből és bírókból álló válságtanács, melyen tilos lesz a klubelnökök részvétele (ez fontos kikacsintás Rivere és Aulas felé az említett esetek után).
• A klubokat kötelezték arra, hogy megelőző jelleggel „dobálózás elleni intézkedéscsomagot” hozzanak létre a következő szezontól, emellett tilos bármiféle üveget vagy műanyag palackot bevinni a lelátóra.
• Továbbá szigorították a büntetőjogi felelősségét azoknak, aki hasonló tettekre vetemednének.

Ha az intézkedések nem is oldanak meg mindent, de segítenek abban, hogy a következő eseteket káosz nélkül, rendezett keretek között tudják levezényelni a jövőben. A döntés ugyanakkor rímel azzal, amit Payet álmodott meg a Le Monde-os cikkében:

A következő incidensnél – történjen az a saját stadionomban, az Orange Vélodrome-ban, vagy bárhol máshol – azt szeretném, ha a két csapatkapitány, a két edző összeállna a kezdő körben és arról döntenének, hogy így nem folytatják. A játékosoknak is ideje felelősséget vállalniuk. Tudom, hogy a klubvezetőknek és a TV-csatornáknak ettől borsózik a hátuk, de szeretném, ha ez átmenne. Mert elég volt. Azt várom, hogy a játékosok szolidárisabbak legyenek egymás iránt, függetlenül attól, milyen klubban játszanak.