A marseille-i csapást négy nappal követte az utolsó bajnoki forduló. A nyolc mérkőzésen összesen 12 400 néző jelent meg, ezt akkoriban a „jönnek a csehszlovákoknál” is nehezebben lehetett felfogni. A Ferencváros–Honvéd rangadón 1660 néző volt a Népstadionban, a bevétel 15 355 forintot tett ki. Az évad átlag nézőszáma így 8320-ra esett vissza, jóllehet a hatvanas években mindvégig magas volt a középérték, bár a dekád második felében némi csökkenés mutatkozott (nekünk legyen mondva). Íme!
1960/61: 13 769, 1961/62: 13 175, 1962/63: 13 164, 1963 ősz: 12 824, 1964: 13 259, 1965: 11 379, 1966: 10 766, 1967: 10 637, 1968: 9405.
A felek karácsonyra egyeztek meg január 14-ében és 21-ében. Ugyanabban a körben a Barcelona–Internazionale mérkőzéseket (1-2, 0-1) január 14-én és 28-án rendezték, de arrafelé az év elején kicsit jobb idő van, mint nálunk. Habár… A visszavágót a köd miatt, 1-0-ás Inter vezetésnél a 33. percben lefújták, a meccset február 4-én újrajátszották. A találkozó 1-1-gyel ért véget, az olasz együttes a Katalóniában aratott 2-1-gyel továbbjutott.
A Carl Zeiss Jena nem volt gyenge partner. Az előző négy európai kupameccsén egyetlen gólt sem kapott, és kiejtette azt a Cagliarit, amely 1969-ben ezüstérmes, 1970-ben bajnok volt a Serie A-ban Albertosival, Cerával, Domeghinivel, Rivával, az az évi világbajnokság döntőseivel. A Jena 1957-ben jutott fel a keletnémet élvonalba, aztán 1963-ban, 1968-ban és 1970-ben első, míg 1958-ban, 1965-ben, 1966-ban és 1969-ben második helyezést ért el.
