Semmi túlzás nincs abban, hogy Gento a magyarok nagy barátja volt, elvégre hosszú évekig Puskás Ferenccel alkotta a balszárnyat a királyi gárdában, míg akkor, amikor – 1955-ben, az angolok elleni madridi 1-1 alkalmával – bemutatkozott a spanyol válogatottban, Kubala László játszott centert. A búcsúmeccsén pedig Bene Ferenc futballozott a Real Madrid csatársorának jobb oldalán.
A Pacónak becézett Gento tizenkét bajnoki címet nyert a nagy fehérekkel, és
A „nyolcszor játszott BEK-döntőt” megfogalmazás pedig szó szerint értendő, mert valamennyi csúcstalálkozón pályára lépett, s az azokon kivívott hat diadal egyedülálló teljesítmény.
Nem mellesleg: 1957-ben ő szerezte a második gólt a Fiorentina-finálén (2-0). Egy évvel később még értékesebbet lőtt, mert a hosszabbításos brüsszeli döntőben a 107. percben küldte a labdát a kétszer is vezető Milan hálójába (3-2). Ezzel az alakításával győzött harmadszor a Real Madrid, a spanyol sajtó elnevezte Gentót „Európa Kupa úrnak”.
