Olaszországban a futballcsapatokat egy szakmai agytröszt, az úgynevezett triász irányítja. A minden együttest érintő döntést meghozó csoport tagja természetesen az edző, aztán a klubigazgató, aki az anyagi természetű kérdésekben dönt, illetve a sportigazgató, aki alá az átigazolások tartoznak. Az utóbbi kasztba tartozik hősünk, Beppe Marotta, aki nélkül az elmúlt évtizedben csak egyetlen egyszer lehetett bajnoki címet szerezni, és nagyon úgy néz ki, hogy az idén is célba viszi aktuális csapatát, az Intert.
Marotta mindössze 22 évesen lett először sportigazgató, és szülővárosában, Varesében egy évvel később már általános igazgatóként dolgozott. A Vareséhez hasonlóan később a Monza, majd a Venezia vezetőjeként is szintet lépett, innen került a Sampdoriához, ahol szintén nagyszerű munkát végzett. Csak idő kérdése volt, hogy az igazán nagy csapatok közül is kiszúrja valaki, és ez végül a történelmi mélypontok felé száguldó Juventus lett 2010-ben.
Dupla hetedikből 9-szeres bajnok
A történelmi mélypont egyáltalán nem túlzás: a Juve előbb Giuseppe Marotta irányításával lett hetedik, majd egy évvel később (már Marottával, illetve a Samptól vele együtt érkező Gigi Delnerivel a fedélzeten) végzett ugyanolyan szédítő mélységben. Ráfért az értő szem a csapatra, az biztos.
Marotta nemcsak a Juve legendáját, Antonio Contét hozta el a kispadra 2012-ben, de olyan kulcsigazolásokat eszközölt, mint Andrea Pirlo (ingyen), Arturo Vidal (rongyos 12 millióért), vagy Andrea Barzagli (akiért mindössze 300 ezer eurót fizetett a Wolfsburgnak), egy évvel később pedig szintén ingyen szerezte meg Paul Pogbát. A sportigazgató tévedhetetlen szemének, illetve rendkívül okos gazdaságpolitikájának köszönhetően a Juventus újra a régi fényében csillogott, és
aminek összesen kilenc, zsinórban megszerzett bajnoki cím lett az eredménye.
