Még csak most indult 2022, hátra van a La Liga-szezon több, mint fele, de talán nem rizikós kijelenteni, hogy Spanyolországban nem lesz címvédés. Az Atlético Madrid az ötödik helyről vágott neki az újévnek, ám ami aggasztóbb Diego Simeone csapata számára, hogy a hátránya 17 pont az éllovas Real Madrid mögött. Ez még akkor is sok, ha a rivális egy mérkőzéssel többet játszott.
A szezon eddigi része alapján az embernek sokszor lehetett az az érzése, hogy a vezetőedzői posztot már tíz éve betöltő Diego Simeone mintha még keresné azt a felállást, amivel működik a csapata. Az argentin edző az előző idényben a 3-5-2-es formációban találta meg a siker receptjét, a nyáron aztán elég komoly erősítés érkezett a támadósorba (visszatért Antoine Griezmann, csatlakozott Matheus Cunha is), Simeone pedig próbálkozik az ideális alakzat felrakásával, sokszor mérkőzések között is váltogatva a taktikán, mégis sokszor szenvedős a játék, és az eredmények is elég felemásak (8 győzelem, 5-5 döntetlen és vereség).
Simeone irányítása alatt nemcsak Spanyolországban, hanem egész Európában vért izzadtak az ellenfelek az Atlético hátsó alakzatának feltörésével. Ennek az egyik főszereplője Jan Oblak, a csapat kapusa volt. 18, 21, 22, 27, 27, 25 – ennyi gólt kapott a szlovén a bajnokságban az elmúlt években. 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és idén is megkapta a Zamora-díjat, ami mindig annak a kapusnak jár, aki átlagosan a legkevesebb gólt kapja mérkőzésenként a La Ligában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="681" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ehhez képest az elmúlt években a magát a legszűkebb világelitbe feldolgozó Oblaknak a 2021-22-es szezonban már 22-szer kellett a hálóból kiszednie a labdát. A La Ligában jelenleg nyolc olyan csapat is van, amely kevesebb gólt kapott, mint az Atlético. De mondhatjuk úgy is: csak hét védelmet mattoltak eddig többször a szezonban a madridinál. Ez elég váratlan mutató a csapat közelmúltját ismerve.
Ebben sok minden mellett benne van az is, hogy az Atlético legjobb védője, José María Giménez megsérült, az uruguayi a legutóbbi négy bajnokit kihagyta (a Rayo ellen sem játszik), a csapat pedig mind a négy meccset elveszítette (nyolc gólt kapva összesen), ez eddig a leghosszabb vereségszéria Simeone tíz éve alatt.
A sok bekapott gól és Giménez távolléte ellenére ugyanakkor a statisztikai mutatók még mindig azt mutatják, hogy nem hagy sok levegőt az ellenfeleknek az Atlético Madrid, amely a többi közt a legkevesebb kaput eltaláló lövést engedélyezte a La Ligában.
Az igaz, hogy az Atleti védelme valamivel minőségibb kísérletezést enged az ellenfeleknek a korábbiakhoz képest (még így is a legjobbak közt van a ligában), de nem annyival, mint amennyivel gyengébb számokat produkál a szlovén.
- Amíg az elmúlt években 80 százalék körül, de sokszor afölött állta a próbálkozások útját, ősszel majdnem minden második kapuját eltaláló lövésből gól lett (51,3 százalékkal véd). Ez a teljes mezőnyben a leggyengébb mutató.
- Az ellenfelek 13,7 xG-nek (várható gól-mutató) megfelelő helyzetből találtak be eddig 22-szer.
- A lövések utáni xG még ennél is alacsonyabb (13,1), így még rosszabbul mutat a 22 bekapott gól. Ez a különbség messze karrierje legrosszabb mutatója.
- 22 gólból kettő öngól volt (egy Oblak hátáról pattant a kapuba), három tizenegyes, úgyhogy a szerencsével is hadilábon áll a szlovén. Egyáltalán nem vészes mutató, hogy szabadrúgásból még csak egyszer vették be a kapuját, az viszont sokat elmond a szezonjáról, hogyan:
és hogy ő, valamint az Atlético Madrid is döbbenetes számokat produkált éveken keresztül. Most már csak az a kérdés, hogy a csapat képes-e visszatérni a korábban megszokott nívóhoz, vagy egy hosszabb távú visszaesésről van szó.