FAROUK BATICHE / Anadolu Agency / AFP
Foci sport24

Miért lehet Algéria a jövő évi vb meglepetéscsapata?

„Ne hazudjunk magunknak! A nemzeti válogatottunk beteg. Sőt a teljes algériai futball beteg” – jelentette ki még 2018 októberében Kheireddine Zetchi, az Algériai Labdarúgó Szövetség elnöke. A gyógyszert azóta megtalálták: 2019-ben megnyerték az Afrikai Nemzetek Kupáját és a kontinensen rekord veretlenségi sorozatot produkálnak. A lendület kitarthat a jövő évi világbajnokságig is.

Algéria most szebb napjait éli, pedig ahogyan eljutott ide, az nem volt leányálom. A 2017-es Afrika Kupáról már a csoportkörben kiestek, nem sokkal később a 2018-as világbajnoki selejtezőt is elbukták. Amikor Kheireddine Zetchi előjött az algériai futball betegségéről szóló diganózissal, azt azután tette, hogy az angol BBC egy több éven át tartó, az algériai futballvilágot keresztül-kasul átszövő korrupciós anyagot tett közzé.

Algéria ráadásul 2011 és 2018 között hét szövetségi kapitányt fogyasztott el.

Köztük azt a George Leekenst, aki 2018 januárjában önként mondott le posztjáról, hogy néhány hónappal később a magyar válogatottnál találjon új munkára. Zetchi kinevezettjei – Lucas Alcaraz és Rabah Madjer – is mind befürödtek.

Amikor 2018-ban új szakember után kellett néznie, három jelölt közül választhatott. Carlos Querioz személyében kinevezhetett volna egy nagy múltú, de az európai fősodorból már régen kikerült szaktekintélyt, vagy visszanyúlhatott volna Vahid Halihodzic után, aki egyszer már vezette a „Fennec”-eket, és aki népszerűsége révén valamelyest lenyugtatta volna a kedélyeket. Csakhogy se a portugál, se a bosnyák edzőt nem érdekelte a lehetőség, és pénzügyi áldozatot sem lettek volna hajlandók meghozni. Zetchi aztán a harmadik lehetőséget választotta. Egy fiatal algériai tréner mellett tette le a voksát, akinek a neve már egy ideje keringett a szövetség berkeiben. Ő volt Djamel Belmadi.

„A nemzeti válogatott irányítása mindig ott motoszkált a fejemben. Számomra mindig is ez volt a Szent Grál. Ráadásul fiatal vagyok a szakmában. Először tanulni akartam, és most a maga természetes módján ez is megtörtént” – mondta Belmadi a kinevezése után.

Amikor Benin ellen Belmadi belevágott a munkába, azonnal érezhető volt, hogy az algériai válogatott életében egészen új fejezet kezdődik. Elődje az a Rabah Madjer volt, aki helyi szinten legendának számított, de edzőként sosem futott be, inkább a múltjából és a nevéből élt. Madjer többször is kritizálta a válogatott játékosait, köztük a kettős nemzetiségűeket, akiknek rendre a motivációját vonta kétségbe. Összetűzésbe keveredett többek között Sofiane Feghoulival is, aki később az Instagramján szólt vissza a szövetségi kapitánynak. „Egyes emberek…olyan pletykákat terjesztenek rólam, mintha baj lenne a kettős nemzetiségűekkel.” Feghouli aztán egy évvel később azt mondta: „Őszintén, csak egy névre tudok gondolni, Djamel Belmadira. Kompetens edzőnek tartom, és tudom, hogy szereti az algériai válogatottat.”

Belmadi a kilencvenes-kétezres évek legnagyobb algériai sztárjainak egyike volt.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Talán soha nem történt annyi meglepetés a vb-k csoportkörében, mint Katarban. Kiestek a németek és a belgák, bejutott a legjobb tizenhat közé három ázsiai és két afrikai csapat is. Kiss Tibor Noé öt pontja a torna első szakaszáról.