Szintkülönbség
Ha bárki kételkedett volna a Barcelona mélyrepülésében, az szerdán, az Allianz Arénában bizonyosságot nyerhetett. A Bayern München kérlelhetetlenül bedarálta a szerény focit bemutató katalánokat, akik így 21 év után először zúgtak ki az első fordulóban.
Az, ahogyan a világ egyik legnagyobb nevű, legsikeresebb, legnívósabb klubja készült erre a találkozóra, szépen magába is foglalta a körülményeket – és előrevetítette a végeredményt. Kis túlzással semmi másban nem bízhatott a Barcelona, mint a bajorok könyörületében, hogy a már biztos csoportelső németek nem veszik komolyan a megmérettetést.
Az első negyedórában még a letámadásnak köszönhetően tartották magukat Xaviék – amint kimerültek az elemek és lelassult a Barca, a szerkezetük nyomban szétnyílt és a Bayern villámként hasított át rajtuk. Ekkor vitathatatlanul testet öltött, mennyire sérült a klub identitása. Teljesen lényegtelen, hogy ez tűnt a reális megközelítésnek, a dominancia és a passzjáték szimbóluma behúzódott a saját kapuja elé és passzív bekkeléssel, illetve esetleges kontrákkal akart átvergődni a túlpartra. Csak súlyosbított a helyzeten, hogy se védekezésben, se támadásban nem tudták, mit akarnak valójában és, ha tudatában is voltak, ez kivitelezésben semmilyen formában nem jelent meg. A hat meccsen szerzett két góljuk egészen sokkoló.