Európa Liga: tényleg „kurva gyenge” a Fradi?

A Ferencváros csütörtök este a Groupama Arénában fogadta az Európa Ligában a skót Celticet és nagy iramú, fordulatos csoportmérkőzésen 3-2-re kikapott.

Kapcsolódó

A negyedik vereség után eldőlt, csoportutolsó lesz a Fradi az EL-ben

A Fradi hazai pályán még egyszer sem nyert a nemzetközi kupák csoportkörében, és ez a negatív sorozat a 13. találkozón sem szakadt meg. A Celtic már a 3. percben vezetett egy nagy hiba után, és végül 3-2-re nyert.

A négy mérkőzést követően nulla ponttal, négy rúgott és tíz kapott góllal az utolsó. Ezek a száraz tények, meg az, hogy a Fradi közönség a harmadik skót gól után három éve nem hallott rigmusba kezdett, többször is kórusban skandálta: „kurva gyenge!” A kérdés az: a látottak, a mérkőzés képe alapján megérdemli-e a Fradi a durván negatív kinyilatkoztatást?

Változások Glasgow-i meccshez képest

Az október 19-i, Glasgowban 2-0-ra simán elvesztett meccshez képest a Ferencváros több helyen is változtatott a kezdőjén, jobbára kényszerből. A vezetőedzőe, Peter Stöger ezúttal a

Bogdán – Szomália, Blazic, S. Mmaee, Civic –  Laidouni, Vécsei – Zubkov Zachariassen, Tokmak – Uzuni,

azaz 4-2-3-1-es felállásban küldte pályára csapatát. A sérült Dibusz helyén a kaput a nemzetközi kupaporondon pályafutása első mérkőzését játszó Bogdán Ádám őrizte, ahogy Wingo helyén a jolly joker Somalia jobb védőbe vezénylése is kényszermegoldás (már a Gyirmót elleni bajnokin is itt futballozott). A glasgow-i meccshez képest az egyetlen kardinális változást a nyáron érkező, és eddig kihagyhatatlannak tűnő Ryan Mmaee kispadra ültetése jelentette. E csere okán Stöger Myrto Uzunira osztotta az elmozgó center szerepét, mögötte támadó középpályásként Zachariassen játszott, míg a két szélről Tokmac és a kezdőbe hosszú idő után visszakerülő Zubkov támadta a kaput.

Utóbbinál érdemes megállni egy mondat erejéig, lévén földijénél, Rebrovnál alapembernek számított, Stögernél eddig nem. Az ukrán edző távozása óta halovány a teljesítménye. Igaz, az Eb-n megsérült, felépülése óta mintha elment volna az önbizalma, keresné önmagát, vagy a csak eddig szimplán alulmaradt a szélső posztért folyó konkurenciaharcban.

A Celtic a

Hart – Raiston, Carter, Welsh, Juranovic – Turnbull, Bitton, McGregor – Abada, Furuhashi, Jota

kezdővel 4-3-3-ra váltott a glasgow-i 4-2-3-1-hez képest. Ettől még Ange Postecoglou a két szélső védőjét ugyanúgy inkább befelé, a középpálya irányába húzódva, és támadó felfogásban játszatta, csak ezúttal a fiatal Montgomery helyett a rutinosabb Juranovic, védte a jobb oldalt. A 21 éves belső védő Welsh alighanem kényszerből került Starfelt helyére, míg Budapesten Bitton, a 196 centis, 30 éves izraeli foglalta el a védekező középpályás pozíciót.

A szurkoló el lett kényeztetve

A szurkolók előszeretettel hasonlítják össze Szerhij Rebrov Ferencvárosát Stögerével. Az ukrán a 2019-es EL-csoportkörben mutatott teljesítménnyel, és a 2020-as BL-csoportkörös pontszerzéssel rendkívül magasra tette a lécet. A szurkoló pedig olyan, hogy az új edzőtől minimum azt az eredményességet várja el, ahova elődje pozícionálta a csapatát. Ha a szurkoló nem azt kapja, amit szeretne, akkor türelmetlenné válik, még akkor is, ha nyári csere nyilvánvaló stílusváltást és fél tucatnyi új játékost hozott, ezért nem játszik tökéletesen a csapat, és ezért is
nőhetett meg nyár óta jelentősen a Fradi védekezésbeli, különösen az ordító egyéni hibáinak a száma.

Márpedig egy olyan EL-csoportban, amely az ellenfelek minőségét, nemzetközi tapasztalatát tekintve nyugodtan lehetne BL-csoportkör is, ezeket kíméletlenül büntetik. E megfigyelést bizonyítandó 3. percben mindjárt Civic bakiját használta ki Furuhashi – na ez az, amivel az edző nem tud mit kezdeni. Ez nyilván borította az előzetes terveket és hiába az egyenlítés (Zubkov 11. perc), a mérkőzés utolsó tíz percét leszámítva inkább az történt a pályán, amit a Celtic akart.

A szurkolókkal szemben mi inkább dicsérnénk a Fradi játékosait, abból a szempontból mindenképp, hogy miután a Celtic 3-1 után lecserélte gólszerző kulcsjátékosait és kvázi leállt, átadta a kezdeményezést, ezt kihasználva mindent megtettek az egyenlítésért.

De akkor három év után először mégis miért fütyül, és kiabálja a közönség, hogy „kurva gyenge”? A kézenfekvő válasz az: mert el lett kényeztetve. Rebrov Fradija hasonló, vagy még magasabb szintet képviselő csapatok ellen is fenntartotta a győzelem, a pontszerzés lehetőségének érzetét a szurkolóban. Stögeré nem. Ennek oka azonban összetettebb.

Hol a sportigazgató a főnök, hol az osztrák edző?

Hajnal Tamás kilépett Rebrov árnyékából és nyártól immár sportigazgatóként jelentősebb szerepet kapott. Belső információk szerint állandó résztvevője az öltözői életnek, hetente egyszer még az edzésbe is beáll, árgus szemmel követi, reagálja le Stöger minden szakmai döntését. A nyilvánosság felé is ő képviseli nyár óta a szakmát, ezt a Fradi-podcastjaiban bárki meghallgathatja, az utolsóban, a hullámvölgy okáról, a Celtic elleni játékról például itt mesélt. Rebrovnál ezt tutira nem tehette volna meg, mert az ukrán „pokróc” karaktere merőben ellentéte Stöger európai együttműködést kereső személyiségének. A egyik lehetséges probléma az, úgy hírlik,

az ukránnál minden játékos tudta, ki az úr az öltözőben, de távozása óta mintha kérdőjelek jelentek volna meg a fejekben: a sportigazgató a főnök vagy az osztrák edző?

A zuhanyhíradó szerint, Rebrov és Hajnal mintha pont azon feszült volna egymásnak, hogy akkor még sportmenedzserként dolgozó korábbi magyar válogatott középpályás egyes igazolásokat nem egyeztetett az edzővel, ezért nem, vagy nem úgy és nem annyit játszatta az új szerzeményeket. Mivel Rebrovnak a pénze is ezen múlt, körömszakadtáig ragaszkodott a nemzetközi téren eredménnyel kecsegtető 12-14 fős kezdőjéhez, és a kialakított játékstílushoz. Ezzel szemben Stöger kompromisszumkész, jó munkavállaló, Németországban, Ausztriában is ahhoz szokott, legjobb tudása szerint csinálja, amit kérnek tőle.

A Fradi érthetetlen módon mintha visszatért volna a Doll-éra legnagyobb hibájaként emlegetett átigazolás technikájához. Márpedig 2013-18 között bebizonyosodott,

ha nemzetközi kupában is javuló eredményeket akár elérni a csapat, nem nyáron, télen érdemes kulcsembernek gondolt futballistákat igazolni. 

Ehhez képest Ryan Mmaee, Zachariassen, Loncar, Gavric, Cabraja, Besic és Marin érkezett nyáron, az első kettő azóta kirobbanthatatlan a kezdőből, de Loncar is gyakran kap szerepet. Ráadásul úgy érkeztek, hogy a Rebrov-csapat kulcsjátékosai közül Haratin, Isael, Lovrencsics és Heister is távozott. Utóbbi megfelelő konkurenciát nyújtott Civic számára a bal védő poszton, pillanatnyilag azonban nincs verseny a pozícióért. Azon túl, hogy Haratinnak nincs alternatívája a keretben, olyan futballisták estek ki a vélt, vagy remélt kezdőből, mint az európai porondon kifejezetten eredményes Boli, míg a másik kedvencnek, Tokmacnak teljesen átértékelődött a szerepe, nem elég nagyrészt a támadásokra, a gólokra koncentrálnia. A jelentősebb védekező munka okán hátrébb játszik, ritkábban sprintel üresen hagyott területekre. Ez egyrészt láthatóan felemészti, ráadásul védekező harmadban bele-belehibázik feladatába – hetek óta nem tudja azt a formát futni, mint Rebrovnál.

Ha az igazolásokkal együtt (kényszerűen?) edző is érkezik, szinte természetes velejáró a stílusváltás is. A kettő együtt végképp türelemre kellene intsen, hiszen Stöger a korábbi kiszámított és rendkívül fegyelmezetten betartatott pozíciós játékhoz képest új, egyéni és csapatszinten is jóval több energiát igénylő németes stílust próbál leoktatni. A Fradi mind a négy idei EL-meccsén látványosabb, szórakoztatóbb futballal rukkolt elő, mint Rebrovnál. Más ne mondjunk, szerda este 13-szor lőtt kapura, négyszer eltalálta azt, és két gólt szerzett egy Celtic nevű csapat ellen, amire sok mindent lehet mondani, de azt, hogy „kurva gyenge”, biztosan nem. Ha már: a Fradinak egyetlen harmatos félideje akadt, épp Glasgowban.

Hogy a stílusváltás eredménnyel is párosuljon, nem megy egyik napról a másikra. Ehhez az őszinte, németes felfogáshoz tucatjával  kellene ilyen meccseket  játszani, amire az NB I-ben nincs Stögernek lehetősége – ha a Manchester City is az évi 60 meccséből hat nemzetközi iramút játszana, nekik sem menne úgy a letámadás, főképp és a visszerendeződés.

A Fradi nem tud, és alighanem nem is akar visszatérni az „unalmasabb” de mindenképpen eredményesebbnek tűnő rebrovi stílushoz.

A kerete azonban messze a legerősebb Magyarországon, így a bajnokság végén nem lesz kérdéses az első helyezett kiléte. Avagy most, hogy a csütörtök esti vereséggel eldőlt, tavasszal nem kell nemzetközi porondon helytállnia, Stögernek rendet kell tennie az öltözőben, a fejekben, és tökéletesre kell oktatnia az elvárt stílust, főképp szervezettebbé tenni a védekezést. Ha mindez nem sikerül neki, mert a magyar bajnokságban tavasszal is azt látjuk, a kelleténél több az egyéni hiba, több helyzetet, gólt engedélyez a jóval gyengébb játékosállománnyal rendelkező ellenfeleinek, meg-megbotlik, európai színtéren jövőre is csak az az érzés marad a szurkolóban, mint minden idei EL-mérkőzésen: jó meccset játszott a csapat, akár jobb eredmény is születhetett volna, de mégis kikapott a Ferencváros.