Bár a csapatkapitány, Jordan Henderson a társaság lelki vezetője és kabalafigurája, Trent Alexander-Arnold a helyi születésű, saját nevelésű büszkeség, Virgil van Dijk nélkül meg szétesik az együttes, Szalah az, aki a legtökéletesebben jelképezi Jürgen Klopp Liverpoolját.
Makulátlan példái annak, amikor egy csapat sokkal több, mint az egyének képességeinek összessége; ha jól működnek, együtt messze erősebbek, mint ami szimplán a kerettagok adottságaiból fakadna. Amennyiben azzal az elképesztő hévvel tudják letolni a pályáról az ellenfelet, amit Klopp megkíván, a focijuk átmegy egy öngerjesztő folyamatba. Emlékezhetünk a bajnoki címmel záruló 2019-20-as idényre: a Vörösök az első 27 forduló során veretlenek maradtak, sőt egy találkozót kivéve mindenhonnan három ponttal távoztak. Olyan leírhatatlan energiák vették körül a menetelést, amit szavakkal nehéz is lefesteni – megállíthatatlanság és elsöprő erő bizsergett a levegőben, és akárhogy is játszottak, az ember egyszerűen a velejében tudta, hogy egy vetélytárs sem tudja megfékezni őket.
Ez a folyamat azonban nem csak pozitív értelemben igaz. Ha elborul egy dominó, az a sor végén a kellemetlenségeket is messzemenőkig felerősíti – ezt láthattuk az előző idény során. A 2020-21-es évad egyértelműen a leglelombozóbb, legmélyebb gödröket hozta magával Klopp mersey-parti eljövetele óta. Az az egészen példátlan sérüléshullám, ami a gárdát sújtotta, összességében sokkal rosszabb hatást gyakorolt az eredményekre, mint ami a rendelkezésre álló játékosokból adódott volna. Nem csupán elvesztették Van Dijkot vagy Hendersont, kulcsfontosságú alkatrészek potyogtak ki a gépezetből. Védők hiányában szétcsúszott a magasra tolt védelmi vonal, emiatt élét vesztette a letámadás, emiatt kisebb nyomás alá tudták helyezni az ellenfeleket, emiatt meddővé vált az ő labdajáratásuk, és a többi, és a többi.
Szalah a Liverpool egyetlen notórius felülteljesítője. Minden Klopp-bébi átélt (vagy épp jelenleg is átél, ugye, Sadio Mané?) már csalódást keltő időszakot – az egyiptomit kivéve. Ő amióta visszaérkezett a Premier League-be, felüllövi a várható góljainak számát (egészen egyedülálló, messi-i magasság – ez utóbbi visszatérő jelenség lesz). Ugyanakkor a tavalyi visszaesés valamilyen szintén még őt is elérte; bár sokszor víz felett tudta tartani az övéit, korántsem bírt akkora hatással, mint azt megelőzően.
Ha tavaly nem lett volna az a sok sérülés, szerintem több gólt szereztem volna
– tekintett vissza nemrégiben a támadó. Elsőre furcsán hangozhat, hogy a hátsó sor megritkulása mégis mi a rézfán fütyülős Jóistenért befolyásolná az ő találatait, de ismerve a Liverpoolt, maximálisan érthető a logikája.
Bebalzsamozva az örökkévalóságnak – várva a feltámadásra
Hogyan jutottunk el innen a jelenbe? Az idei remeklés megértéséhez érdemes még egyet visszaugrani az időben.
