A senki földjére tévedt, de még nagyobb bajba kerülhet az európai klubfoci korábbi óriása

Tavaly a szezon első négy fordulója után a AS Saint-Étienne vezette a francia bajnokságot.

Az azt követő 10 fordulóban viszont képtelenek voltak nyerni, pocsék sorozatot futottak, aztán megkapaszkodtak, néhány elszórt győzelem és hektikus eredmény után végül a 11. helyen futottak be.

Idén azonban mintha megnyílt volna alattuk a talaj. A bajnokság harmadánál még egyetlen győzelmet sem húztak be és a csapat körül egyre hangosabban szólnak a vészharangok. Claude Puel, a Zöldek vezetőedzője még kitart.

Beszéljünk a jövőmről? Remek. Önök tudnak valamit?

– kérdezett vissza Puel egy sajtótájékoztató után arról, amikor a helyzetéről faggatták. „Még 30 meccsünk van hátra és most egy maratonra készülünk, ami ahhoz kell, hogy elinduljunk felfelé.” Az azt követő hétvégén 5-1-re kikaptak a Strasbourgtól.

Pedig a szezon előtt némi optimizmus is lógott a levegőben. Tavasszal tisztességes eredménnyel zárták a bajnokságot, és úgy tűnt, a megbicsaklás után végre peckesen járnak. A haladó statisztikák alapján azt lehetett gondolni, hogy a klub ott van, ahol lennie kell: a középmezőny kellős közepén, vagy ahogy franciául hívják, a „ventre mou”-ban, a has/derék tájékán.

A vezetőség is elégedetten nyugtázhatta az eredményeket. Két évvel korábban megléptek egy komoly stratégiai váltást: a rövid távra, drágán szerződtetett tapasztalt labdarúgókat (Mathieu Debuchy, Yohan Cabaye, Yann M’Vila) kisöpörték, helyüket vagy az akadémiáról előléptetett fiatalokkal vagy az alsóbb osztályokból kifogott tehetségekkel töltötték fel. A fiatalításnak pénzügyi oka volt: a televíziós jogok válsága, majd a koronavírus-járvány komoly lyukakat ütöttek a trezorban.

Kapcsolódó

Messi csak a PSG-nek jelent főnyereményt, nem a francia futballnak

Amikor kiderült, hogy Messi Párizsba szerződik, a francia sajtó egy része azért ünnepelt, mert úgy gondolták, azzal, hogy a legnagyobb helyi klub lecsapott a hatszoros Aranylabdásra, nemcsak a piramis tetején ücsörgők gazdagodnak, hanem a nagy egész is. Minden szereplő nyer, gondolták ők. A gond az, hogy ez nem így van.

A Saint-Étienne emiatt most úgy fest, mint egy ificsapat és egy felnőtt keret közé beékelt fiókcsapat.

• A 23 éves csapatkapitány, Mahdi Camara már most elengedhetetlen eleme a középpályának és hamarosan egy top európai bajnokságban fog feltűnni.
• Yvan Neyout a Braga B csapatától halászták el és szépen be is beépült, a Zöldeknél töltött ideje alatt kameruni válogatott lett.
• A 23 éves jobbhátvéd Yvann Macont sokáig ígéretesnek tűnt, ám egy komoly sérülés miatt még nehezen pörgött vissza az élvonal ritmusába.
• Két tinédzser is egyre többször kap játéklehetőséget: Saidou Sow a védelem egyik fontos tagja lehet a jövőben, Lucas Gourna-Douath pedig a középpályán jelent potenciált.
• A csapat fiatal csillaga, a 19 éves Adil Aouchiche a francia korosztályos csapatokban is feltűnt és várhatóan utolsó évét tölti a bányászvárosban.

A Sainté egyik legpiacképesebb játékosa a parádés nevű, angol édesapával és francia édesanyjával rendelkező Etienne Greene, aki profilra olyan, mintha egy olyan korszakból csöppent volna ide, amikor a kapusok közül még kitűnhetett egy Iker Casillas. Greene az elit kapusokhoz képest kevésbé atletikus, viszont átlagon felüliek a reflexei. Az angol válogatott radarján is feltűnt és idővel egyre magasabbra juthat a kapusok rangsorában.

Persze a Saint-Étienne-t nemcsak fiatalok alkotják: néhány idősebb játékos jelenléte biztosítja a kereten belüli kötőerőt. A 30 éves Timothé Kolodziejczak egy nemzetközi elitet megjárt játékos, Wahbi Khazri megfordult a Rennes-ben és a Bordeaux-ban is, és Denis Bouangáról is egy időben úgy tűnt, hogy fényesebb irányt fog venni a karrierje. A veteránnak számító Romain Hamouma már annyiszor vette fel a pillanatnyi megmentő ruháját, hogy már alapelvárás lett felé a szerep.

A csapat viszont most több sebből vérzik. Legnagyobb gondjuk a gólaszály: a második legkevesebb gólt lőtték idén úgy, hogy az elvárt gólokat tekintve a középmezőnyhöz tartoznának. Az egyetlen veszélyforrást az ékcsatár Khazri jelenti, viszont döbbenetesen sok helyzetet pazarol el – eddigi 6 góljából 3-at tizenegyesből szerzett. A tunéziai még így is közönségkedvenc a szurkolók körében, mert csapatemberként küzd, gürizik és harap, viszont a korral egyre statikusabbá vált a játéka.

Sokat elárul a csapat formájáról, hogy a Saint-Étienne védekezése úgy pocsék, hogy közben a kapusa az egyik legjobb a bajnokságban: 18,3 várható bekapott gólra 25-öt nyeltek be ténylegesen, miközben a kapuban a bajnokság 3. legjobb teljesítményét hozza le Etienne Green.

Claude Puelt, a Saint-Étienne vezetőedzőjét az angliai kitérői óta (Southampton, Leicester) sokan sótlannak és avíttnak írják le, amiért csapataiból nem tudott közönségcsalogató játékot kihozni, ennek ellenére Franciaországban komoly múltú szakembernek számít. A Monacóval 2000-ben bajnokságot nyert, a Lyonnal Bajnokok Ligája-elődöntőt játszott és a Nizzából is top 4-es csapatot faragott még évekkel ezelőtt. Első Saint-Étienne-i évében a Francia Kupa döntőjéig is eljutott és úgy tűnt, ő a megfelelő ember, ha fiatalokból kell egy projekt köré verbuválni csapatot. Aztán ahogy az eredmények rosszra fordultak, Puel is egyre frusztráltabb lett.

Nem tett jót a hírnevének az sem, hogy korábbi játékosai is élesen kritizálták.

Yann M’Vila azt mondta Puelről, hogy „jó edző, de rossz a modora. Mindenkinek úgy kell tennie, ahogy ő szeretné, különben ellened fordul. Nem áll közel a játékosokhoz. Van, hogy nem áll szóba veled.” Puel valóságos hidegháborút folytatott a Sainté korábbi kapusával, Stéphane Ruffier-vel, akit túl megosztó személyiségnek tartott és akinek a teljesítményével sem volt elégedett. Ruffier szerződését aztán a vezetőség egyoldalúan megszüntette, a felek azóta is pereskednek, Ruffier 5 millió euróért perelte a klubot.

A Saint-Étienne most a senki földjén tántorog. A stratégiaváltás megrekedt, az eredmények nem jönnek és egyre többen legyeskednek a klub körül a potenciális új felvásárlók. Legutóbb még úgy tűnt, hogy a kambodzsai koronaherceg unokaöccse, Norodom Ravichak fog ajánlatot tenni, mindezt olyan kapcsolati úton keresztül, ahol a szálak PSG tulajdonos Nasszer al-Khelaifi holdudvaráig vezetnek. Egy időben felmerült, hogy egy szaúdi befektető is beszállna, de szóba került egy francia üzletember és egy amerikai befektetési alap is.

Ha a Saint-Étienne kiesne az élvonalból, annak beláthatatlan következményei lennének. Az eladósodottság mellett hatalmas csapás lenne további bevételektől elesni, ez a félelmük vezethetett oda is, hogy Claude Puelt egyelőre nem rúgták még ki: megállapodása szerint 4 millió eurós kártérítést kellene kapnia ha a vezetőség egyoldalúan szerződést bontana. A szurkolók mindenesetre torkig vannak a tétlenséggel: hetente tartanak újabb tüntetéseket, ahol ultimátumokat fogalmaznak meg Claude Puel irányába.

Ha a helyzet napokon belül nem javul, Puel számára idő előtt véget érhet a maraton.