Magyar futball a Wembley-stadionban!

Az albánok elleni rettenet után gondoltuk volna, hogy Gulácsi Péter (7,5) kapuját összesen csupán ötször találják el az angolok? OK, ez nemcsak a CSK dicsérete, hanem a teljes csapaté, de Gulácsinak a Wembleyben mégis csak volt két életmentő védése Sterlinggel szemben. (Lábjegyzet a kapussorsról: a franciák elleni Eb-meccsről pár év múlva mindenkinek Fiola futása és laptopborogatása jut majd eszébe, pedig, ha nincsenek azok a Gula-bravúrok, akkor a 30. percben 0-3, kalap, kabát.)

Kapcsolódó

Minden szinten a magyar csapat kezére játszott az angol válogatott

A magyar válogatott sokkal jobb játékot produkált a Wembleyben, mint néhány héttel korábban a Puskás Arénában, de ehhez kellett egy nagyon gyengén játszó angol csapat is. Elemzés.

Elnézve Kecskés Ákos (7,5) játékát, nem a Nyizsnij Novgorodi-i hatást éreztem meghatározónak, hanem az Atalantánál töltött éveket. A harmadik percben lazán rápöckölte a labdát Kane-re, hogy kirúgás legyen, egyszer pedig fekve szerelte Grealish-t. Végig magabiztos és kemény volt, többször tisztázott fejjel, nem is emlékszem hibájára.

Lang Ádám (6,5) – ismét – a védelem legbizonytalanabb pontja volt, a hajrában elveszített labdájával Sterling Gulácsiig gyalogolt. De ne legyünk igazságtalanok: megalkuvás nélkül végig tolt kilencven percet a Wembleyben, ikszeltünk, körtáncoltunk, verekedtünk a rendőrökkel. Nagy pillanatok!

Szalai Attila (7) szinte minden meccsen ugyanazt hozza. Kimagaslik: ő volt az egyetlen, aki fizikailag is felvette a versenyt az angolokkal, egyszer még Kane-t is eltakarította az ötös sarkánál (infarktusos szerelés volt). És hülye hibákat vét: szerencsére a tegnapi angol csapatban egyetlen olyan éles játékos sem volt, mint az albán Broja.

Loïc Negót (7,5) az előző mérkőzés után láthatatlannak bélyegeztem, és a huszadik perc táján Luke Shaw se látta őt – különben nem rúgja fejbe. A tizenegyes kiharcolásán kívül is dicsérni lehet: bátran, jó tempóban és ritmusban játszott, a mezőny egyik legjobbja volt.

Szalai Ádám kritizálásánál csak a Nagy Ádámmal (8) szembeni fanyalgás érthetetlenebb számomra. Alibizik, csak oldalpasszol, nem lő elég gólt, nem elég magas, nem ez, nem az. A Népsport ötvenezer szavazója most is kihozta kábé a legrosszabbnak a kezdők közül. Ehhez képest – azt hiszem – ő volt a kulcsa annak, amire a meccs után Southgate is utalt: a magabiztos labdakihozatalainknak köszönhettük, hogy nem omlottunk össze Anglia ellen. A védővonalba visszalépve mindig talált egy folyosót, ahol elfért a labda; egy-két testcsel, ritmusváltást követő üresbe futás, előre olvasott angol passzok (összesen 13 labdaszerzése volt).

Szerintem jelenleg ő a legjobb magyar focista.

Schäfer András (7,5) munkaköri leírása megegyezik Nagy Ádáméval, és ezúttal a játéka is ugyanolyan nagy volt. Néha szeleburdinak tűnik, a gyors megindulásai (labdával) azonban egészen felvillanyozzák az embert.

Nagy Zsoltnak (7) legutóbb korkedvezményes nyugdíjat ajánlottunk a válogatottnál, de Anglia ellen bebizonyította, hogy tévedtünk. Vagy legalábbis meginogtunk. Láttunk tőle néhány szép megoldást, nagyon jól együtt dolgozott Szalaival, a bal oldalon többször kisegítették egymást. A hajrában volt egy mintaszerű labdaszerzése, amiből Holender gólt rúghatott volna.

Szoboszlai Dominik (7) játékát pont az jellemezte, amit leginkább hiányoltunk tőle az albánok elleni mérkőzés után: az alázat.

Rengeteg apró, jó megoldást láttunk tőle a mezőnyben, és volt egy olyan keresztlabdája, ami Tottinak is becsületére vált volna. Csapatemberként viselkedett, bár azt a beszélgetést azért bemikrofonoztuk volna, amit Sallaival folytatott le a magyarok tizenegyese előtt…

Schön Szabolcs (6,5) meccsére jellemző kép: meglódul a középpálya jobb oldalán, vörös mezesek sehol, körülötte öt angol, akik közül hármat lecselez, végül elveszik tőle a labdát. A dinamikája ezzel együtt sokat segített abban, hogy ezúttal az angol térfélen is voltak értelmezhető akcióink.

Sallai Roland (6,5) berúgta a tizenegyest, ennél több végül is nem kellett ezen a mérkőzésen tőle. Az biztos, hogy centerben sokkal jobban játszott, mint legutóbb Sallói Dániel, pedig olyan kőszikla állt mellette, mint John Stones.

A cserék közül egyedül Filip Holender (–) töltött tizenöt percnél többet a pályán, de az ő szerepeltetését továbbra sem értjük. Övé volt a meccs egyik legnagyobb helyzete, amiből egy veszélytelen, alibista fölé-mellé tekerés lett. Legalább nem rúgott földbe.

Marco Rossi (8) tudhat valamit, mert a csapat látványosan talpra állt az albánok elleni gyötrelmeket követően. Kecskés beállításával és Sallai centerbe küldésével is jókat húzott.

A nyilatkozata megint furcsa volt, a paranoid vonal egyre virulensebb, alighanem fúrják.