Ókonzervatív futball-luddita-e Bognár György? Igaza van-e Bognár Györgynek (vagy a hozzá hasonlóan VAR-kritikus Horváth Ferencnek)? Vagy ennél sokkal messzebb vezet az a játékvezetői döntések és a VAR használata apropóján kirobbant vita, ami a Paks–Ferencváros bajnoki miatt egészen az MLSZ fegyelmi bizottságáig elgyűrűzött?
Bognár nem egyenlő bánásmódra vonatkozó megjegyzései még nem feltétlenül váltottak volna ki szövetségi reakciót, de a világ egyetlen labdarúgó-szövetségénél sem engedi meg a fegyelmi bizottság, hogy manipulációt sejtessen egy szakvezető („Össze-vissza, manipuláltan húzgálják a vonalakat a játékosok lábánál leshatárra.”). Az MLSZ fegyelmi bizottsága vizsgálatot rendelt el, a Ferencváros részéről meg Hajnal Tamás sportigazgató szállt be a ringbe. A fővárosi zöld-fehérek sportvezetője szerint „olcsó húzás” volt bírózni, ráadásul a VAR hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb téves döntés szülessen a pályán.
Fel lehet fogni a polémiát úgy is, hogy
Csökkenti-e az élvezhetőséget a több szünet, a kérdéses esetek visszanézése és elbírálása? Tényleg megfosztja-e a videobíráskodás az eksztatikus gólöröm érzésétől a közönséget? Egyértelmű, érthető-e az interpretálásuk az egyre gyakoribbá váló szabályváltozásoknak? E kérdéseket világszerte sokszor körbejárták, egyértelmű válaszok pedig még nincsenek. Ráadásul könnyen lehet, hogy a közeljövőben egyre több változással, így vitatémával kell szembesülnünk. A labdarúgás bő évszázadig szinte teljesen rezisztens volt a változásokra – ez hozzájárult a sportág rendkívüli népszerűségéhez –, ám mióta szabályalkotó testülete, a FIFA-nál is régebben megalapított IFAB aktivizálta magát, felgyorsultak a reformok és sokasodnak az ütközéspontok. De mit kezd azzal egy sportág, ha felkavarják a megszokott állóvizet?
