Fejlődést mutat a Fradi, de ezen a szinten még ez is kevés

A Leverkusenben elszenvedett 2-1-es vereség után csütörtök este a spanyol Real Betisszel csapott össze a Ferencváros az Európa Liga csoportkörének második fordulójában. Németországban sem Laidouni, sem Botka nem léphetett pályára, így kényszerből  Civic került harmadik belső védőként bal oldalra, míg Zubkov védte a bal szárnyat, hiszen Peter Stöger nyilván taktikai okokból az NB I-ben megszokott négyvédős rendszer helyett védekezésben 5-3-2, míg támadásban 3-5-2-es felállásban küldte pályára csapatát.

Ezúttal azonban már Botka és Laidouni is rendelkezésre állt, így az FTC talán a pillanatnyi legerősebb tizenegyével várta a kezdősípszót, és e megállapítást az sem cáfolja, hogy Tokmac helyett az utóbbi mérkőzéseken pazar formát mutató Uzuni kezdett ezúttal.

A Real Betis jelenleg a 7. helyen áll hazája bajnokságában, de csak két pontra van a dobogótól. A La Ligában kifejezetten magasra tolt és agresszív presszingből kikényszerített labdaszerzések után próbálja rendezetlen védelem ellen támadni a kaput, a játékstílusból adódóan átlagban 6,1 passzt enged, míg el nem veszi ellenfelétől a labdát. Ugyanakkor a több nemzet válogatott játékosát felsorakoztató kerete tökéletesen visszaadja a spanyol futballfilozófia alapelvárását: a tökéletes technikai tudást, a rendkívüli labdabiztosságot Így képes türelmes, pontos passzolgatás után gyors ritmusváltással is feltörni ellenfelei védelmét.

Manuel Pellegrini mindehhez általában a 4-2-3-1-es felállást használja. A Betis bő és erős kerete lehetőséget adott a 68 éves chilei edzőnek arra is, hogy a hétvégi, Villarreal elleni bajnoki előtt ezúttal több olyan játékosát is bevesse, akik az utóbbi hetekben kevesebbet játékpercet kaptak. Csütörtök este a múlt vasárnapi, Getafe elleni győztes (2-0) találkozóhoz képest ezúttal Claudio Bravo helyett Rui Silva állt a kapuba. Előtte a Bellerin-Pezzalla-Gonzalez-Miranda négyesből a Montoya-Pezzella-Bartra-Moreno kvartett húzta meg a védővonalat, míg a középpályán William Carvalho helyett Akouokou – inkább hatos pozícióban – és Guido Rodriguez helyett Guardado – klasszikus nyolcasként – felelt a labdakihozatalokért és a kapcsolatért az inkább támadó felfogású Rodri, Fekir, Joaquín trió, illetve a középcsatár, Iglesias közt. Mivel e támadószekcióban is csak Fekir lépett pályára a múlt hétvégén,

Pellegrini összesen kilenc helyen változtatott csapatán a Ferencváros ellen.

A meccs

Az első félidőben azt talán némi meglepetéssel tapasztalhattuk, hogy a Betis nem olyan elánnal, főképp nem olyan magasan erőltette a letámadást, mint szokta. Ennek két oka lehet.

• A pozitív megközelítés: Pellegriniben mély nyomot hagyott a Leverkusenben szerzett gyors kontragól a Fraditól, ezért óvatosságra intette labdarúgóit.
• A reálisabb: a 41. évét taposó sevillai ikon, Joaquín, és a 165-szörös mexikói válogatott, de már szintén nem fiatal, 36 éves Guardado pályára vezénylésével meg sem próbálta a komoly sprintmennyiséget igénylő, ezért rendkívül fárasztó magaspresszinget, így az átlagosnál alacsonyabb fordulatszámon pörögtek játékosai.

Egy spanyol és egy magyar csapat meccsén azt várta volna az ember, hogy gyakran felbillen a pálya. A Fradi dicsérete, hogy az előzetesen feltételezett labdabirtoklási arány nem nőtt nagyra, az első tizenöt percben kifejezetten kiegyenlített képet mutatott a játék (49-51 százalék), és a meccs végén is elérte Stöger együttese a 40 százalékot.

A Betis tíz lövés, húsz beadás feletti meccsátlagot produkál a La Ligában, így az semmi meglepetést nem okozott, hogy a szórványos, nem túl erőszakos támadásvezetések alkalmával ezúttal is a szélekről beadott labdákkal keresték Iglesiast, vagy az üresen hagyott területekre mélységből betörő francia világbajnokot, Fekirt. Mondjuk utóbbi épp egy ilyen támadás, egy váratlan és gyors balról jobb oldalra fordítás, majd beadás után szerzett gólt a Betis első valamirevaló helyzetéből a 17. percben.

A Fradi nem jött zavarba a váratlan góltól, nem kezdett el kapkodni, nem rugdosta át a középpályát, továbbra is a földön, passzal hozta ki minden esetben a labdát. Stöger egyértelműen széleken próbált a Betis védelme mögé kerülni, Civic és Wingo is rendre belépett a megnyíló üres területekbe. Ezeknek az akcióknak, helyzetecskéknek a nívója azonban a mérkőzés során mindvégig elég alacsony maradt.

A 90 perc alatt a Fradi tizenkét kísérletéből, csak kettő talált kaput. Első sorban fejjel veszélyeztetett, Ryan Mmaee-t és Samy Mmaee-t is többször megtalálta a labda, de mivel egyszer sem érkezett tökéletes ütemben, tökéletes helyre, ezért ezekből csak egyszer, az első félidőben Samy talált kaput. A mérkőzésen végül

• 0,86 xG (Expected Goals – helyzetek minősége alapján várható gólok száma) mellett,
• 0,41 xGoT-ot (Expected Goals on Target, kaput eltaláló lövésminőség-mutató) produkált a Fradi.
• Utóbbiból Uzuni egymaga 0,25-öt vállalt a félidő előtti szép góljával.

Alighanem Pellegrini elégedetlen lehetett a látottakkal, mert a szünet után, az 56. percben hármas cserére szánta el magát. Öt perc elteltével Stöger is reagált erre a Zachariassen-Tokmac cserével és ezzel egyértelműen offenzívabb, támadásban inkább 3-4-3-as játékot vállalt fel.

A Betis cseréivel a 65. perctől mezőnyben gyorsította a játékot, ezzel növelte a nyomást. A Fradit dicséri, hogy ez mégsem ziccerekben, hanem egy kifejezetten peches Wingo öngólban (76. perc) érte el a kívánt hatást.

Stöger a vendégvezetésre a Botka-Zubkov cserével, ezzel újabb, már markánsabb formációváltással reagált – az egyenlítés reményében átállította csapatát négy belsővédőre. Azonban az történt, ami ilyenkor általában szokott: a Fradi jobban erőltette a támadást, ami meghozta a mérkőzés szinte egyetlen komoly csapatszintű védekezési hibáját és Tello utolsó pillanatos gólját a 94. percben.

Vereség esetén mégis minek örülhetünk?

Az osztrák edző első négy hónapja után egyértelműsíthető, Szerhij Rebrov pozíciós játékával, csapatmozgások tekintetében szigorú elvárásával szemben Stöger teljesen más stílust képvisel, más játékot vár el a Fradi játékosaitól nemcsak itthon, hanem a nemzetközi porondon is. Az is látszik, hogy bár a három éven át sulykolt szisztémáról az átállás nem ment egyik pillanatról a másikra, egyre kimunkáltabb a csapat új stílusa.

Ez támadásvezetésben nagyobb szabadságban, kreativitásban, több helyzetben mutatkozik meg. A csapat támadásból védekezésbe átmenetben is egyre inkább egyensúlyt talál, és a labdavesztéseket követően a visszarendeződés sebesség, főképp pontossága is fejlődést mutat.

Ám mindez egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy egy Betis szintű csapatot futballozni próbálva győzzön le.

Márpedig Stöger európai módon szeretne futballozni, bárki is legyen az ellenfél, így dicséretként írhatjuk le: egy kifejezetten jó formát futó spanyol csapat elleni 3-1-es vereség összességében nem tükrözi hűen a meccs képét. A Fradi ezen az inkább döntetlen szagú találkozón többet érdemelt volna, de a játékosminőség, a kritikus pillanatokban az utolsó passzok közti pontosságbeli különbség, valamint Wingo öngóljánál az ellenfél kezét fogó Fortuna simává tette az amúgy elfogulatlan nézők számára is kifejezetten élvezhető meccset.