Amikor egy reggel Cristiano Ronaldo nyugtalan álmából felébredt,
szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt. Az egyikkel dekázott, a másikkal a biciklicseleket gyakorolta, a harmadikról szomorúan csüngött a fáslivég, a negyedik önkéntelenül rángatózott, az ötödiken a Lukaku ejtette horzsolás, a hatodikon kifakult tetoválás. A fali tükörben meglátta saját magát, amint tehetetlenül kapálózva próbál a hasára fordulni. A vállszelvényei megfeszültek. Milyen szép izmok, gondolta Cristiano Ronaldo, majd beleszólt a házi telefonba, hogy hívja az inasát, de már csak állathangok jöttek ki a száján.
