„Nálunk Dibusz képviseli Magyarországot” – mondja Hajdú B. István a Fradi–Young Boys meccs második percében, és az embernek rögtön eszébe jut Kuntics és Kopunovics, aztán Lisztes, Zavadszky és Vincze Ottó. Őket most egyszemélyben a pinkbe bújtatott Dibusz képviseli, mármint ő az egyetlen magyar játékos a Ferencvárosban.
Mert ezúttal Magyarországot képviseli Blazic, amikor olaszosan, esernyőcsellel hozza ki a labdát a hazai (magyar) térfélről. Magyarországot képviseli a jobb oldalon megállás nélkül rohangáló winger (Wingo) és a lendületes, technikás center (Mmaee). Persze, jó kérdés, hogy akkor is képviselnék-e Magyarországot, ha nem gólt, hanem mondjuk öngólt lőttek volna. És persze, az is kérdés, hogy úgy fogunk-e emlékezni bármelyikükre is, mint Kunticra és Kopunovicra?
Amikor a negyedik percben a svájciak vezetést szereznek (Sierro bead, Zesiger fejel), nem lehet másra gondolni, mint az első meccsre, ahol a Ferencváros a meccs kétharmadát emberelőnyben játszotta, de kihagyott egy büntetőt, a svájciak viszont lőttek három gólt a tizenhatoson kívülről. És persze, a hazai közönség meg a Fradi-aréna varázsa, de azért abból a berni meccsből jobban is kijöhettük volna. Azonban a melankólia és a mélabú láthatóan csak a szurkolókat keríti hatalmába, mert a fehér mezes magyarok szűk félóra alatt fordítanak – a 26. percben 2-1, azaz egál.
