A Chelsea és a Villarreal számára is fontos volt az Európai Szuperkupa, de nagyon különböző szempontból. A londoniak ugyan az elmúlt évtizedben számos trófeával bővítették a vitrinjüket, köztük két bajnoki címmel, valamint két-két Európa Liga- és Bajnokok Ligája-serleggel, de éppen ezért hiába volt többször is alkalmuk megnyerni a hazai vagy éppen a nemzetközi szezont felvezető Szuperkupa-meccset, ez 2009 óta egyszer sem jött össze.
A Villarreal ezzel szemben az előző évad végén a Manchester United legyőzésével szerezte meg 98 éves fennállásának első trófeáját, így a szerda esti találkozó a spanyolok számára egyértelműen többet jelentett a szezont felvezető mérkőzésnél. Ráadásul a csapattal tavasszal történelmet író Unai Emery korábban a Sevilla edzőjeként hiába ülhetett a kispadon kétszer is az Európai Szuperkupa-mérkőzésen, együttese mindkét alkalommal alulmaradt.
A szezonra és a meccsre történő felkészülés egyik csapatnak sem ment zökkenőmentesen, ugyanis a londoniaknak egy, míg a Villarrealnak három mérkőzést is le kellett mondania koronavírus-fertőzés, vagy annak gyanúja okán. Mindennek a tetejébe az Európa-bajnokság, a Copa América és az olimpia miatt egyik társaság sem készülhetett teljes kerettel az idényre.
Ennek is köszönhetően Thomas Tuchel kezdőcsapata hat helyen is változott az előző szezont lezáró BL-fináléhoz képest. A kapuban ezúttal is Edouard Mendy kezdett, a megszokott 3-4-2-1-es alakzatban viszont a védelembe bekerült Antonio Rüdiger mellé az előző szezont a francia bajnokságban kölcsönben töltő, és a Kékek felnőttcsapatában tétmeccsen itt bemutatkozó Trevoh Chalobah, valamint az átigazolási időszak végéig jó eséllyel távozó Kurt Zouma is.
A szárnyvédők pozícióját ezúttal Reece James és Ben Chilwell helyett Callum Hudson-Odoi és Marcos Alonso töltötte be. A pálya közepén N’Golo Kanté társa most Mateo Kovacic volt, elöl pedig a német válogatott Kai Havertz és Timo Werner mellé Hakim Ziyech került be.
