Elveszítheti a varázsát a kiszámíthatatlansága miatt kedvelt angol fociliga

Unalmas vagy sem, a soron következő szezont is nagymértékben meghatározza majd a járvány az angol alsóbb osztályokban. Természetesen az élvonal is megérezte a pandémiát; ott ez annyit jelent, hogy kicsit vissza kell venni a pénzszórásból, ám komoly megszorításokra azért nincs szükség, egy osztállyal lejjebb azonban már nagyon is meglátszik: egy teljes éven át nézők nélkül zajlottak a mérkőzések.

Ennek megfelelően a Championship huszonnégy klubjának többsége nemigen engedhette meg magának, hogy játékosokat vásároljon a nyáron, inkább ingyen igazolható futballistákra és kölcsönben elhozható, olcsó fogásokra vadásztak. Olyannyira, hogy ezúttal még a Premier League-ből frissen kiesett klubok sem feltétlenül költik játékosokra a nekik járó „ejtőernyőpénzt”, de ettől még az idén is jelentős előnyben lesznek a többiekhez képest.

Ez pedig nem sok jót vetít előre, ha a legutóbbi bajnoki sorozatból indulunk ki, melyben a kiszámíthatatlanságáról híres liga éppen a legjobb tulajdonságát veszítette el.

Kapcsolódó

A járvány hazavágta a legizgalmasabb focibajnokságot is

Az üres lelátók és a szokásosnál is feszesebb tempó minden idők legunalmasabb Championship-idényét eredményezték, és még az is összejöhet, hogy mindhárom tavalyi kieső visszajut a Premier League-be, amire még sosem volt példa.

Az a kevés mozgás, ami a Football League-ben történt (ez a Premier League alatti három liga gyűjtőneve), azon kluboknak köszönhető, amelyek pénzzé tudtak tenni egy-egy játékost, de

a mezőny nagy része megpróbál inkább félretenni,

és a reményeik szerint talán jövőre már normalizálódhat a piac (amennyiben ezt a járvány is engedi). Ugyanakkor az is igaz, ez jó alkalom arra, hogy végre a realitáshoz igazodjanak ezek a klubok. Hiszen elképesztő fizetésekről hallani a másodosztályban is, most viszont itt a lehetőség, hogy nagy lépést tegyenek egy fenntartható klubmodell irányába. Ám ez hosszabb távú projekt, bennünket pedig most elsősorban az érdekel: mi várható a hét végén elrajtolt szezontól a világ legkompetitívabb bajnokságaként emlegetett Championshipben?

A jó hír az: jelenleg úgy tűnik – hacsak nem történik valami drámai fejlemény a Covid-19 járvány további történetében –, végre lesznek nézők, bár nem is egy klub láthatóan a jegyárak emelésével próbál valamit visszahozni a veszteségekből, ami kicsit sem szimpatikus stratégia. Mindenesetre tavaly kiderült, hogy amíg a Premier League üres lelátók előtt sem volt híján az emlékezetes meccseknek, a hatodik legnézettebb európai bajnokság, a Championship nézők nélkül feleannyira sem volt élvezhető.

A Premier League-ben szenvedtek, de itt királyok

Annak, hogy nem történt a nyáron komolyabb játékosmozgás, most is a Premier League-ből kiesett három klub lehet a kedvezményezettje, hiszen azok eleve izmos kerete nem gyengült számottevően. Közös még a kiesettekben, hogy mindhárom új edzővel vág neki a szezonnak. Bár az átigazolási időszak augusztus 31-éig tart, vagyis biztosan lesznek még fordulatok, a három csapat közül a West Bromwich Albion tűnik a legstabilabbnak, noha a birminghamiek edzője a „legkisebb” név. A francia Valérien Ismaël azonban pont az a típusú edző, akinek nincs szüksége nagy igazolásokra a sikerhez: a tavasszal legalábbis azt a Barnsleyt hozta be rájátszást jelentő helyre, mely előtte ugyanazzal a kerettel a kiesés ellen küzdött. Tavaly azt írtuk róla, letámadásra épülő, az ellenfeleket felőrlő, nagy intenzitású focit játszanak a csapatai, most pedig még olyan futballistái is vannak, akik a legjobbak közé tartoznak ezen a szinten.

Bár a West Brom elengedett sok játékost, a kulcsemberek közül csak a játékmester Matheus Pereira távozott, míg az angol válogatottal az Eb-t is megjárt kapus, Sam Johnstone is csupán a megfelelő ajánlatra vár. Ismaël viszont hozta magával a fáradhatatlan középpályást, Alex Mowattot a Barnsleyból, illetve érkezik a liga egyik rejtett kincse, a balszélső Adam Reach, valamint kölcsönbe egy védő is, Matt Clarke személyében. Ő segíthet megszilárdítani a tavaly meglehetősen ingatag védelmet, elöl pedig a sok lendületes, gyors játékost remekül egészíti ki a gólzsák Karlan Grant, aki tavaly szenvedett az élvonalban,

Birminghamben viszont más lesz a helyzet.

Vélhetően akad még érkező azért, mert jelenleg kicsit vékony a keret, de Ismaël már a jelenlegi garnitúrát is bajnokesélyessé kovácsolhatja.

Ennél is kevesebb a változás a Sheffield Unitedben. Nem távozott meghatározó ember, talán azt a John Lundstramet leszámítva, akiről már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy nem hosszabbít. Itt sem zárható ki, hogy a keresett játékosok – a norvég középpályás, Sander Berge és a kapus Aaron Ramsdale – távoznak szeptemberig, mint ahogyan természetesen érkezők is lesznek. Tény azonban: ez a nagyjából együtt tartott keret is elég ahhoz, hogy a Pengék újra ott legyenek az élcsoportban, főleg, hogy Szlavisa Jokanovics megoldott már hasonló feladatokat. A szerb edzőt ráadásul személyes becsvágy is fűtheti abban a tekintetben, hogy az őt dicstelen körülmények között kirúgó Fulham ellen is bizonyíthat, ehhez azonban ki kell hoznia a maximumot a sok pénzért igazolt, ám eddig teljes csődnek bizonyuló csatárból, Rhian Brewsterből, és talán a középpálya is elbírna némi erősítést. De hangsúlyozzuk, elég masszív ez a csapat így is, ha pedig sikerül elhozni a kiszemelteket (akik között a Liverpool kispadján ücsörgő Ben Daviest és a Sampdoria korábbi angol U21-es válogatott középpályását, Ronaldo Vieirát emlegetik), adottak lesznek a feltételek a sikerhez.

Első ránézésre ugyanezt mondanánk a Fulhamről is, melyből szintén nem távozott kulcsember, ugyanakkor a legutóbbi bajnokságban alapembernek számító hét (!) kölcsönjátékost elveszítették, és eddig csak két érkező van: a kapus Paulo Gazzaniga, valamint a Liverpooltól igazolt walesi válogatott szélső, a remek rúgótechnikájú Harry Wilson. A keret ettől függetlenül bőven erős, annál is inkább, mert azok a játékosok, akik annak idején kivívták a feljutást a Championshipből, nagyrészt együtt maradtak. Közéjük tartozik a szerb csatár, Alekszandar Mitrovics is, aki – a jelek szerint – a Premier League-hez kevés, de a másodvonalban képes érvényesülni. Ami viszont rizikósnak tűnik, az az edzőválasztás: a portugál Marco Silva eddig mindhárom angliai klubjánál felemás megoldást jelentett. Rendszerint jól indul, a csapata látványos focit játszik néhány hónapig, majd jön a hirtelen visszaesés, és onnan már nincs visszaút. Ezek alapján nem lennénk meglepve, ha a Fulham a jó rajt után a télen gödörbe kerülne, és az idény végén már valaki más ülne a kispadon. És abban sem lehetünk biztosak, hogy a játékosok mennyire lesznek motiváltak azok után, hogy többségükre láthatóan nem számít a klub felkerülés esetén.

Akik még reménykedhetnek a feljutásban

Az úgynevezett ejtőernyőpénz két évig jár, tehát a többieknél jobbak a lehetőségei a Premier League-ből tavaly kiesett Bournemouth-nak is, de az óvatosság az ő esetükben is látható. Bár rájuk is igaz, hogy közvetlenül a rajt előtt is sok még a kérdőjel: a sztárjátékos, Arnaut Danjuma iránt nagy az érdeklődés, de egyelőre nem kapott érte megfelelő ajánlatot a klub, míg Philip Billinget a Norwich kerülgeti. Ha ők mennek, az értük kapott pénzből egész biztosan költenek új emberekre, és a Stoke-nak elpasszolt Sam Surridge helyett is jönnie kell új csatárnak. A Fulhamtől elcsábított edző, Scott Parker így is viszonylag erős kerettel számolhat, hiszen az erősségek közül Dominic Solanke és David Brooks is marad, a Brentfordtól érkező Emiliano Marcondes pedig jó vétel lehet. Ha a fent valószínűsített távozókat sikerül megfelelően pótolni, nem látjuk, miért ne versenyezhetne a Bournemouth a többiekkel, pláne, hogy az előző klubjánál a tulajdonossal összekülönböző Parkert is fűti a bizonyítás vágya.

A többi csapat között viszont tényleg nincsenek nagy különbségek, és jó néhány együttes is meglepetést okozhat, vagyis beleszólhat a feljutásba,

de legalábbis esélyes az első hat playoff-helyezés valamelyikére. Hagyományosan szokás kiemelni a Stoke-ot, mert még mindig az a helyzet, hogy a nevek alapján hangyányit erősebb a kerete az átlagnál, ám a klub az utóbbi évadokban rendre alulteljesített. Tavaly szerencséje sem volt Michael O’Neill csapatának a sérülésekkel, most azonban azon kevés klub közé tartozik, amely a játékoseladásból (leginkább a Burnley által megvásárolt Nathan Collins árából) származó pénz nagyobb részét új igazolásokba fektette. Ráadásul az együttes legtöbb értékét egyelőre sikerült megtartani, ezért reális elvárás O’Neilltől végre a jó szereplés. Hasonlót várhatunk a Queens Park Rangerstől is, amely főleg fiatal tehetségeket igazolt, míg az eddig kölcsönben játszó csatárt, Charlie Austint végleg leszerződtette. A fiatalokkal korábban is eredményesen dolgozó Mark Warburton csapata nagyon elkapta a fonalat a tavaszi szezon végére, és a most végre látható koncepció mentén épülő klub az első hat hely valamelyikét is célba veheti.

A Middlesbrough és a Cardiff kicsit hasonló helyzetben van: jelentősen átalakult keretük, rutinos és ezen a szinten komoly eredménylistával büszkélkedő edzőjük van, de ugyanúgy elképzelhető, hogy belesüppednek a középszerbe, mint az, hogy esélyük legyen a feljutásra. A mezőny legidősebb edzője, Neil Warnock legutóbb nem tudott csodát tenni a Boróval, és a mostani keret sem feltétlenül erősebb, viszont jobban alkalmas az általa favorizált küzdős focira. A Mick McCarthy irányította Cardiff pedig a liga egyik legjobb csatárában, az Eb-n is látott Kieffer Moore-ban bízhat, aki mellé James Collins személyében igazolt még egy gólerős játékost. És ha már a tapasztalt edzőknél tartunk, említsük meg a Nottingham Forest padján ülő Chris Hughtont: a klub korábbi katasztrofális igazoláspolitikája következtében elképesztő mennyiségű haszontalan játékostól kellett megszabadulniuk, hogy csökkentsék a bérterheket, ugyanakkor a fiatalokban bízhatnak. A 19 éves szélső, Alex Mighten és a Premier League-klubok által körbeudvarolt támadó, a 20 éves Brennan Johnson vezetésével meglephetik a mezőnyt. Hughton köréjük próbál építeni egy rá jellemzően biztos védekezésre alapuló csapatot.

A tavaly rájátszásig jutó csapatok közül nagy meglepetés lenne a Swansea és a Barnsley újrázása. Bár az utóbbi már tavaly is rácáfolt mindenkire, de azóta elveszítette edzőjét, az osztrák Markus Schopp pedig egyelőre sötét ló. A Swansea esetében azonban az évek óta erőn felül teljesítő csapat eddig volt képes elfedni, hogy a tulajdonosok egy fillért sem tettek a legjobbjaik eladásából élő klubba, amely elveszítette legeredményesebb játékosát, Andre Ayew-t, és edzőjét is, Steve Coopert. Helyette most egy másik fiatal szakembert, Russell Martint bízták meg a lehetetlen feladattal, hogy alkosson valamit a fiatalokból és várhatóan kölcsönjátékosokból álló csapattal.

A derékhadat alkotó klubok között van a stabilan kiszámítható Millwall, a bátran fiatalító Coventry, és a Lee Bowyer vezetése alatt megtáltosodó Birmingham: ezekről a csapatokról azt gondolnánk, a tabella egyik végén sem fogunk találkozni velük, de nem is írnánk le őket. Idesorolható még talán a Bristol City is, amely továbbra is egyedüliként foglalkoztat magyar játékost Nagy Ádám személyében (ha nem számoljuk a Peterborough átadólistára tett cserekapusát, Gyollai Dánielt), és amely szintén keveset változó kerettel, valamint egy kipróbált edzővel, Nigel Pearsonnal próbálkozik, de a jó befejező csatár nagyon hiányzik a keretből.

Nekik hosszú lehet ez az idény

A „maradék” viszont nem érezheti magát biztonságban. A Preston esetében a kezdő menedzser, Frankie McAvoy és a számottevő erősítés hiánya mondatja ezt velünk. Az egyébként szimpatikusan építkező Lutonnal kapcsolatban kétséges, hogy tudja-e pótolni házi gólkirályát. A Blackburn pedig vélhetően sok pénzt kap majd a liga egyik legjobb csatáráért, Adam Armstrongért, de a klubvezetés és a legutóbbi, csalódást keltő szereplésért felelős edző, Tony Mowbray teljesítménye sem töltheti el optimizmussal a szurkolókat abban a tekintetben, hogy a meggyengült kerettel többre lesz képes a társaság. A súlytalan Huddersfield a tavasszal zárult bajnokságban is meglehetősen gyengén teljesített, és most nagyon gyorsan mutatnia kell valamit a szurkolók körében nem túl népszerű Carlos Corberannak, ha nem akar idő előtt felállni a kispadról.

A harmadosztályból feljutó klubok hagyományosan esélyesek a kiesésre,

pedig most mindhárom van olyan jó állapotban, hogy joggal reménykedhet a bennmaradásban. A Hull mellett szól, hogy papíron jobb vetélytársak előtt nyerte meg simán a harmadosztályt, és azóta még kicsit erősödött is; az alsóbb osztályú tehetségeket sikerrel bányászó Peterborough jelenléte kifejezetten izgalmasnak tűnik; míg a Liverpool U23-as csapatának korábbi edzője, Neil Critchley irányította Blackpool látványosan megerősítette a keretét, és meglepődnénk, ha komoly kiesési gondjai lennének.

Még ezek a klubok is irigylésre méltó helyzetben vannak azonban a Readinghez és különösen a Derbyhez képest. Ez a két csapat ugyanis pénzügyi szabálytalanságok miatt átigazolási embargó alá került: a Reading kerete még egész pofás, bár az aggodalomra adhat okot, hogy a múlt idény végén teljesen összeomlott a Veljko Paunovics vezette csapat, le is maradt a rájátszásról, és a playoffra a most kezdődött sorozatban még kevesebb esélyt adnánk. A Derby teljes katasztrófa: egy nappal a nyitómeccs előtt mindössze hét felnőttjátékos állt Wayne Rooney rendelkezésére, és teljes a bizonytalanság az első kezdőrúgást megelőző percekben.

Nem segített a helyzeten Rooney éjszakai kilengése sem, amikor is meztelen nők mellett szundikálva fotózták le, és az sem, hogy az egyik játékosát ő maga tette harcképtelenné hónapokra egy becsúszó szereléssel. Ha ez a Derby valami csoda folytán bent tudna maradni, az alighanem az év szenzációja lenne.

És még egy rövid bekezdést megér a harmadosztály, azaz a League One is, amely nemcsak, hogy tele van nagy múltú, nem is olyan régen még a Premier League-ben vitézkedő klubokkal, hanem egyre inkább úgy tűnik: a sok külföldi edző miatt itt próbálnak szerencsét a Football League sokra hivatott, angol menedzserei is. Egymásnak feszül a bivalyerősnek tűnő Ipswich (a feljutásspecialista Paul Cookkal a kispadon), a dokusorozat óta világszerte új szurkolókat szerző Sunderland (a sokáig a Bristol Citynél dolgozó Lee Johnson vezetésével), a Premier League-et is megjárt Nigel Adkins irányította Charlton és a nagy edzőreménységnek tartott Danny Cowley vezette Portsmouth. Miközben sikerült újjáéleszteni a tönk széléről megmenekülő Wigant is, és ide pottyant ki, ugye, a Sheffield Wednesday. Ha pedig még a másik két kiesőt, a nem sokat gyengülő Rotherhamet és a Wycombe-ot is idevesszük, egyértelmű lehet, hogy nagy izgalmak várhatók a Championshipnél is kiegyensúlyozottabbnak látszó ligában.