A katari vb előtt mindent egy lapra tesz fel a PSG tulajdonosa

Nasser El-Khelaifi, a Paris Saint-Germain ügyvezető elnöke levert volt, mégis bizakodó. Csapata májusban még versenyben volt a francia bajnoki címért, a Bajnokok Ligájában pedig csak a későbbi döntős Manchester Cityvel szemben maradt alul. „Nagyon csalódottak vagyunk, hogy nem jutottunk be a döntőbe, ugyanakkor tudjuk, hogy nagy utat jártunk be – mondta a BL-kiesés után El-Khelaifi. – Európa egyik legjobb csapata vert meg minket. Tovább kell építkeznünk és még keményebben dolgoznunk.”

Az építkezés hangozhatna üres lózungként is, elvégre Párizsban a Qatar Sports Investment 2011-es felvásárlása óta építkeznek.

Ugyanakkor, ha megnézzük a francia főváros legnagyobb klubjának nyarát, rég láthattunk ekkora mozgolódást: már hetekkel a bajnokság rajtja előtt meghosszabbították Mauricio Pochettino vezetőedző, valamint Neymar szerződését, emellett megszerezték Gianluigi Donnarummát, Georgino Wijnaldumot, Achraf Hakimit és Sergio Ramost. Ha lehet hinni a híreknek, jelenleg is folynak egyeztetések Paul Pogba vagy Eduardo Camavinga megszerzéséről.

A PSG-től megszokhattuk, hogy a nemzetközi átigazolási piacon a legjobbakért áll sorba, ilyen mértékű aktivitás viszont még párizsi mércével is rendkívülinek számít.

Mindehhez pedig több tényező együttállása kellett.

Az első és legjelentősebb, hogy a topfutball a koronavírus miatt jelentős krízisen megy keresztül. A klubok bevételeiben jelentősen visszaestek a meccsnapi eladások, a vékonyabb pénztárcák pedig az apparátusok fenntartásától kezdve a bérezésen keresztül az átigazolási piacig megmutatkoztak. A legtöbb egyesület behúzta a vészféket, emellett a közvetlen konkurensek helyzetét egészen egyedi esetek hátráltatják (lásd: Barcelona és a Messi-szerződés).

A második válság helyi jellegű: Franciaországban több mint egy éve húzódik a televíziós közvetítési jogok körüli huzavona. Tavaly még új szereplőként jelent meg a francia médiapiacon a rekord díjat beígérő Mediapro, ám az első adandó alkalommal visszavonulót fújt. Jelenleg a CanalPlus, a beIN sport és az Amazon között folyik a kötélhúzás a következő ciklus közvetítési díjaiért, amiből a francia klubok mindössze annyit érzékelnek, hogy a korábbi évekhez képest még kevesebb televíziós pénzből tudtak gazdálkodni. A meccsnapi kiesés okozta lyukat nemhogy betömni nem tudták, a hiány még nagyobb lett, amit csak a francia állam kölcsönéből sikerült pótolni.

A PSG győztesként jött ki egy harmadik válságból, a Szuperliga körüli hercehurcából.

Nasszer El-Khelaifi kezdettől fogva az UEFA elnökét, Aleksandr Ceferint pártfogolta, és egy pillanatra sem mutatta jelét annak, hogy társulna a szakadárokhoz. A PSG ügyvezetője már korábban az UEFA Végrehajtó Bizottságának tagja lett, most pedig Andrea Agnelli kiválásával ő került az Európai Klubszövetség (ECA) élére. A pénzügyi nehézségek miatt minden bizonnyal lazítani fognak a financial fair play (FFP) szabályain, és a nagyobb intézményi befolyás biztosan nem gyengíti majd a párizsiak alkupozícióját.

„A krízis lehetőség” – szól a menedzsmentkönyvek és önfejlesztési tanácsadók kedvelt aforizmája. Katar az előremenekülést választja, mert 2022-ben egy komplett nemzetstratégiai projekt legfontosabb állomásához érkezik el: a labdarúgó-világbajnoksághoz. A tisztségeket felhalmozó El-Khelaifi a szervező bizottság tagja, aki tudja, hogy ha a vb idejével (2022 év vége) párhuzamosan Bajnokok Ligája-győztes csapatot is fel akar mutatni, ahhoz 2022 tavaszán kell megnyernie a sorozatot. Ehhez pedig most jött el az utolsó bevásárlás ideje.

A PSG nem ismer tréfát, ha presztízsről van szó: kudarc esetén szinte azonnal ellentámadásba lendül. Amikor a párizsiak 2017-ben elveszítették el a bajnokságot a Monacóval szemben, a rá következő nyáron egyszerre igazolták le rekordösszegért Neymart és Kylian Mbappét. Tavaly a Lille nyerte a francia bajnokságot, ami sokat sejtetett a következő nyárról. De valóban indokolt az előremenekülés? Rászorulnak arra, hogy tövig nyomják a gázpedált?

Jobban megnézve, a párizsiak idénye nem volt fényes, de nem is volt pocsék.

A csapat 82 ponttal zárt a második helyen, amellyel – leszámítva a koronavírus miatt félbeszakadt 2019/20-as évadot – az elmúlt tíz évben csak egyszer nem lettek volna bajnokok.

A legtöbb gólt szerezték és a második legkevesebbet kapták.

A Ligue1-ben toronymagasan övék a legnagyobb xG-differencia, ami jelzi, hogy mind védekezésben, mind támadásban minőséget tudtak felmutatni. A Bajnokok Ligájában is maradandót alkottak: előbb bedarálták a Barcelonát, majd kiélezett párbajban jutottak túl a Bayern Münchenen.

A PSG három ponton vérzett el tavaly. Egyrészt a szezon elején, amikor is kapásból az első két meccsükön kikaptak, mert a Bayern ellen elveszített Final4 döntő idején már zajlott az új francia idény, így a morális gödörből visszajövet semmi idejük nem maradt alapozni, és több kulcsjátékosuk is kidőlt a koronavírus miatt. A másik érzékeny pontjuk, hogy a riválisok ellen túl sok rangadót (Lyon, Monaco, Marseille) buktak el, és a győztes Bajnokok Ligája-szerdák után is becsúszott néhány vereséggel végződő szombat (Nantes, Lorient). Némi hatékonyság is hiányzott a játékukból: tavaly alig szereztek több gólt (86), mint amennyi várható lett volna (82,4). Az alulteljesítés a Manchester City elleni BL-elődöntőn is kiütközött: a City 4-1-es összesítéssel jutott tovább úgy, hogy a két párharc együttes xG-je csak 2,22-2,03 volt a City javára.

A párizsiakból hiányzott a klinikai befejezés és a mentális állóképesség. Előbbit inkább a lándzsa hegyénél, vagyis a támadó részlegnél lehet kiélezni, míg utóbbit vagy a keret mélységén vagy a kulcsemberek minőségén. Ilyen szempontból érdekes megvizsgálni az idei igazolásokat.

Donnarummával kapcsolatban már tavaly is mindenki egyetértett abban, hogy generációja egyik legtehetségesebb kapusa, amire csak ráerősített az Európa-bajnokságon,

amelyen mind az elődöntőben, mint a döntőben az ő védéseivel tudott eljutni az olasz válogatott a végső diadalig.

Egy bökkenő akadt: Keylor Navas, aki nemcsak a kulcspillanatokban bemutatott bravúrjaival tudta versenyben tartani a PSG-t, hanem tavaly konkrétan a francia bajnokság második legjobb kapusteljesítményét mutatta be. Hiába lesz idén 35 éves, egy világklasszis pótlása egy jövendőbeli/jelenlegi világklasszissal szakmailag több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.  Üzleti szempontból Donnarumma megszerzése mégis nagy fogás. Lejáró szerződését követően ingyen került Párizsba, és majdnem annyit fog keresni, mint Navas. Közrejátszhatott, hogy a PSG szakmai igazgatóját, Leonardót szoros szálak fűzik az AC Milan holdudvarához, valamint jóban van Donnarumma ügynökével, a PSG-hez már több ügyfelet is közvetítő Mino Raiolával.

Georgino Wijnaldum érkezése már tisztább elképzelést tükröz. A 30 éves középpályás szintén ingyen érkezik, és szinte bármely középpályás szerepkörben megállja a helyét. Alapesetben középső középpályást játszik, posztján pedig a csapat másodvonalához képest (Idrissa Gueye, Ander Herrera) jobb minőséget képvisel, emellett bármikor elő lehet léptetni irányítói szerepkörbe, ami azért jó hír, mert a poszt első számú letéteményese, Neymar a csapat játékidejének mindössze 41 százalékában lépett pályára (az előző szezonokban: 54,2; 42,1; 52,5 százalék). Wijnaldum képes lesz emelni az átlagon, és potenciálisan Neymart is pótolhatja.

Aki egyértelműen hiányposztra érkezett, az Achraf Hakimi. Párizsban tavaly Alessandro Florenzi és Colin Dagba töltötte be a jobbhátvéd/jobb szárnyvédői feladatokat. Az olasz jó kezdet után jelentősen visszaesett, kölcsönszerződését nem hosszabbították meg, a francia korosztályos válogatott Dagba pedig nem tudta beverekedni magát a kezdőbe. Hakimi a támadó erényei alapján a világ élmezőnyéhez tartozik, a PSG pedig kész volt összetörni a malacperselyt: 70 millió euró körüli összegért került Párizsba.

A Real Madridtól ingyen megszerzett Sergio Ramos első ránézésre castingigazolásnak tűnik, és másodikra sem látszik indokoltnak, hogy megbontsák a jól bevált Marquinhos, Presnel Kimpembe védelmi tengelyt. Ugyanakkor Hakimivel együtt lehetővé teszi, hogy a négyvédős játékrendszer mellett egy három- vagy ötvédős megoldással tudjon variálni Mauricio Pochettino vezetőedző. Ha pedig kell majd egy személyiség, aki a rázósabb szerdákon és a lazább szombatokon összeszedettséget sugároz az öltözőben, az minden bizonnyal a spanyol hátvéd lesz.

Az építkezés folytatódik, és ki tudja, talán éppen ebben a szezonban ér a végére. Az idény mindenesetre nyögvenyelősen kezdődött: a francia Szuperkupában (Trophé des champions) vereséget szenvedtek a Lille-től, igaz, mindezt egy nyaralásból visszatérő, egyelőre még foghíjas csapattal. Nincs kétség ugyanakkor afelől, hogy

egy nap a PSG meg fogja nyerni a Bajnokok Ligáját.

Vezetősége a rendkívüli helyzetben sem bíz semmit a véletlenre, a jelek szerint Nasszer El-Khelaifi, tartja magát korábbi ígéretéhez. A PSG idénye viszont hasonló kérdés körül forog majd, mint a korábbi években: képes lesz-e a szakmai vezetés felnőni az anyagi lehetőségekhez? Jövő tavasszal kiderül.