Tegye fel a kezét, aki kapásból tudja az Egyiptom–Argentína, a Románia–Dél-Korea vagy a Szaúd-Arábia–Németország mérkőzés eredményét a tokiói olimpia férfi labdarúgótornájáról! Aligha lenne kézerdő a levegőben. Hiába szerepelnek befutott sztárok és Eb-szereplők Tokióban, hiába vannak utánpótláskorú kiscsillagok a keretekben, az olimpiai foci csak B listás rendezvénynek számít.
Mindig is ez volt a legnagyobb baja – vagy ha nem is mindig, a harmincas évektől bizonyosan.
A labdarúgás alapsportága az ötkarikás programnak, 1896 és 1932 kivételével mindig volt futball a játékokon, a férfiak mellé 1996-ban a nők is csatlakoztak.
Az első vb-ig (1930) az olimpia győztesét könyvelték el a nem hivatalos világbajnoknak, ám azt követően az ötkarikás esemény presztízse esett, hiszen a világbajnokság lett a válogatottaknak szervezett első számú rendezvény, amelyen a profik is szerepelhettek. A második világháború után az olimpia a keleti blokk játszótere lett, 1948 és 1980 között öt kivételével az összes érem az amatőrként szereplő szocialista országok csapatainál landolt, a magyar válogatott három arany-, egy-egy ezüst- és bronzérmével ekkor vált az ötkarikás viadal legeredményesebb együttesévé.
A barcelonai játékoktól (1992) kezdve az olimpián U23-as futballisták szerepelhetnek, Tokióban U24-esek vannak a keretekben, három túlkorossal.
