Képzeljük el egy pillanatra, hogy augusztus 1-jét írunk, Las Vegasban vagyunk, az Arany Kupa döntőjén! Egy idegőrlő, maratoni tizenegyespárbaj végén az Egyesült Államok nehezen ugyan, de legyűri Mexikó válogatottját. A győzelmet követően egy teljes ország fog örömünneplésbe, egymás hegyén-hátán dudálnak a Times Square-től kezdve Beverly Hillsen át a philadelphiai Rocky-lépcsőkig. Az amerikai elnök tárt karokkal, életjáradék Dr Pepper-készlettel és állami kitüntetéssel fogadja a döntő hőseit.
Ilyen forgatókönyv biztosan nem valósul meg. Amerika más ország, más kontinens és más kultúra, de ez sem magyaráz meg mindent. Az Arany Kupa egyszerűen még a győzteseit is nehezen hozza lázba. De erről egy kicsit később.
Az Argentína győzelmével véget ért Copa América is szokatlan helyzetben van. A Buenos Aires-i Obelisco előtti téren ugyan tömegek ünnepelték, ahogyan Lionel Messi végre megnyerte első kontinenstrófeáját (ami egyben első nagy sikere volt a felnőttválogatottal), a torna körüli népi hevület jelentősen megcsappant. Több helyi tudósító is érdektelenségről, fásultságról és gyérebb utcaképről számolt be.
Az idei Copa Américát eredetileg Kolumbia és Argentína rendezte volna. Az előbbi országban a járvány okozta társadalmi ellenállás miatt kihátráltak a szervezésből, az utóbbi esetében pedig a szervezők úgy tartották: a közel százezer halálos áldozattal járó pandémia nem teszi lehetővé, hogy biztonságos körülmények között szervezzék meg a tornát.
Mi következett ebből? A szervezők egy járvány által súlyosan érintett, a fokozódó társadalmi elégedetlenségtől fűtött országból egy másik, még súlyosabban érintett, a társadalmi ellenállás nyomása alatt roskadozó országba tették át a helyszínt. A Copa Brazíliába került. Abba az országba, amelyben eddig több mint 500 ezren haltak meg koronavírusban. Bár az ország vezetése lassanként elkezdte feloldani a korlátozásokat, a lakosság – hol óvatosságból, hol a járványkezeléshez fűződő cinizmusból – nem könnyebbült meg a torna áthelyezésének hírétől.
A Copa időpontja sem volt az igazi. Míg Európa-bajnokságot 2016 óta most rendeztek először, 2015 óta ez már a negyedik Copa América volt, ami alaposan felhígította az elmúlt évek eredményeit. Nem segített az sem, hogy az idei torna szinte egy időben zajlott a rangosabb Európa-bajnoksággal, ami szinte információs szélárnyékba taszította a dél-amerikai sorozatot.
A lebonyolítás rendszere is korszerűtlennek tűnt. Az eredetileg vendégként meghívott Katar és Ausztrália részvételével két hatos csoportban vágtak volna neki a sorozatnak, ám a két csapat idő előtti kiválásával két ötösre oszlott a mezőny. A csoportküzdelmekben így 10 együttes vívott összesen 20 meccset, amelyek végén mindössze 2 csapat esett ki a rostán. A torna első felének gyakorlatilag nem volt tétje.
De nemcsak a szervezés körülményei okozzák a Copa América körüli fejfájást.
Általánosságban is elmondható, hogy
