MTI/EPA/Getty pool/Stuart Franklin
Foci sport24

2012-ben még mögöttünk voltak a világranglistán, ma az a legnagyobb bajuk, hogy azóta csak egy vb-bronzot nyertek

Egy világbajnoki bronzérem és sorozatban négy negyeddöntős szereplés után Belgium megint trófea nélkül távozott egy nagy nemzetközi tornáról. Az ezúttal is a nyolc között búcsúzó válogatott aranygenerációja a 23. órájába lépett, és lehet, hogy komoly cím nélkül fut majd ki. A belgák világranglista-helyezése és országos játékosnevelési képzése mégis azt sugallja: holnap is felkel a Nap.

Belgium újra sötét ló maradt. Az optimista ígéretek ellenére a válogatott a négy közé jutásért vívott meccsen kiesett az idei Európa-bajnokságon, és ezzel eggyel kevesebb lehetőség maradt arra, hogy Eden Hazard-ék válogatott trófeával gazdagodjanak. Szépségtapasz, hogy a FIFA bejelentette: a világranglistát – az olaszok Eb-elsősége dacára – továbbra is Belgium vezeti majd.

Ez önmagában is bámulatos eredmény: a belgák még 2018 szeptemberében kerültek az élre, és azóta ott is vannak. Korábban kizárólag Brazília élt meg hasonló sorozatot, 1994 és 2001, valamint 2002 és 2007 között.

Ha a mostani belga kiesés okait keressük, nehéz egyetlen nyomósat találni. Az olaszok elleni negyeddöntőben felálló csapat átlagéletkora 30 év és 148 nap volt, és ez az egyik legkorosabbnak számított a teljes mezőnyben. A menetrend sem kegyelmezett Belgiumnak: első meccsüket Koppenhágában játszották, ezután következett a szentpétervári kitérő, majd újra a dán főváros. Portugáliát Sevillában ejtették ki, végül Münchenben kerültek össze Olaszországgal.

Ez alsó hangon 6500 kilométernyi utazás három hét alatt.

A keret körül is folyamatosan volt a bizonytalanság: Eden Hazard sérüléssel bajlódott és fizikailag sem volt ereje teljében, Kevin de Bruyne még a Bajnokok Ligája-döntőn összeszedett arccsonttöréséből lábadozott, Axel Witsel a csodával határos módon épült fel Achilles-ín-sérüléséből, és az első meccsén még nem volt játékra alkalmas állapotban.

Menet közben aztán kidőlt az edző, Roberto Martínez játékfelfogásához jobban passzoló szárnyvédő, Timothy Castagne, akinek a helyére beugró Thomas Meunier-vel szűkült a mozgástér.

Federico Gambarini/dpa Thomas Meunier (jobbról) és Leonardo Spinazzola a belga-olasz negyeddöntőn
Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
A héten elhunyt Jean-Paul Belmondo igazi sportpolihisztor volt, aki a futballba is belekóstolt, és 48 évvel ezelőtt kapcsolatai révén szokatlan szerepre vállalkozott: Párizs egyik frissen alakult futballcsapatának adott új lendületet. Annak a klubnak, amelyet ma úgy ismerünk, hogy Paris Saint-Germain.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.