Paul ELLIS / POOL / AFP
Foci sport24

Sorsszerű befejezés: Southgate az utolsó percig várt a kockáztatással, végül ebbe bukott bele Anglia

Anglia hiába szerezte meg korán a vezetést Olaszország ellen az Eb döntőjében, Gareth Southgate túlságosan kockázatkerülő felfogása végül az ellenfél kezére játszotta a trófeát.

Nagyon kevés választja el az óvatos meccsmenedzsmentet a túlzottan defenzív, már-már kontraproduktív védekező játéktól. Nagyjából annyi, amennyi a tizenegyespárbajban egy csapatot elválaszthat az Európa-bajnoki címtől.

Gareth Southgate egészen a döntőig szinte tökéletesen, mindent centire kimérve egyengette az angol válogatottat,

és sosem túl sokat, de éppen eleget kockáztatva sikerült csapatának eljutnia Wembley-ben rendezett döntőig, ahol viszont a korai vezető gól után az együttes átcsúszott a ló túloldalára.

Az Európa-bajnokság fináléját azért is érdemes az angolok szemszögéből megközelíteni, mert már a mérkőzés előtt várni lehetett, hogy ha valamelyik csapat látványosan alkalmazkodni akar majd az ellenfeléhez, az Southgate-é lesz. A szövetségi kapitány és stábja már a tornát megelőzően részletesen felmérte az összes lehetséges ellenfelét, és annak megfelelően igyekezett felkészíteni a társaságot a soron következő összecsapásra.

Ezzel szemben Roberto Mancini együttesétől szinte minden mérkőzésen ugyanazt a jól működő alapjátékot láthattuk, amelytől csak nagyon kevés alkalommal kellett eltérnie önszántából (a belgák elleni második félidőben), vagy éppen kényszerből (a spanyolokkal szembeni elődöntőben).

A kezdőcsapatokat tekintve az olasz válogatott nem is szolgált semmiféle meglepetéssel. Mancini a szokásos 4-3-3-as felállásban pakolta fel a pályára együttesét, a szisztéma labdával az esetek túlnyomó többségében aztán 3-2-5-re módosult. A kapuban a végül a torna legjobbjának is megválasztott Gianluigi Donnarumma kezdett, előtte a Giovanni Di Lorenzóból, Leonardo Bonucciból és Giorgio Chielliniből álló védősort az elődöntőhöz hasonlóan ezúttal is Emerson Palmieri egészítette ki a sérült Spinazzolát helyettesítve. A középpályát sem bontotta meg az olasz kapitány, így Jorginho, Marco Veratti és Nicolo Barella alkotta a belső hármast, míg a támadósor két oldalán Lorenzo Insigne és Federico Chiesa rohamozhatott. Az egyetlen kérdőjelet az Eb-n a kezdőcsapatból a leggyengébb teljesítményt nyújtó Ciro Immobile szerepeltetése jelentette, de Mancini bizalmat szavazott neki a döntőre is.

Az olasz kezdőnél jóval érdekesebb volt, amit Southgate kitalált a másik oldalon. Bár sokan arra számítottak, hogy az ukránok és a dánok ellen is látott 4-2-3-1-es alakzat mellett marad, az együttes mégis a tornán eddig kizárólag a német válogatott ellen alkalmazott 3-4-3-as formációban futott ki a pályára. A szövetségi kapitány döntése persze érthető volt, hiszen így – a 3-2-5-ben támadó olaszokat letükrözve – elkerülhetővé vált, hogy a széleken az ellenfél létszámfölényt tudjon kialakítani, miközben, mivel az ellenfél labda nélkül már négy hátvéddel állt fel, az angolok ki tudták használni a szárnyvédőknek köszönhető extra szélességet.

Ehhez az átrendeződéshez mindössze egy helyen kellett változtatást eszközölni a Dánia ellen látott kezdőcsapaton. Jordan Pickford megőrizte a helyét a kapuban, ahogyan Kyle Walker, John Stones, Harry Maguire és Luke Shaw is változatlanul ott volt a védelemben. Őket egészítette ki jobb oldali szárnyvédőként Kieran Trippier, aki Bukayo Saka helyére került be a csapatba. A középpályán az egész Eb alatt elnyűhetetlen Declan Rice, Kalvin Phillips páros kezdett, míg a támadósorban a bal oldalon Mason Mount, a jobb oldalon Raheem Sterling, középen pedig a csapatkapitány Harry Kane szerepelt.

A meccs elején nagyon úgy tűnt, hogy Southgate ismét jól sakkozott, ugyanis az angolok már a második percben megszerezték a vezetést egy mintaszerű akció végén. Akárcsak számos alkalommal a dánok ellen, Kane itt is mélyen visszalépve szabadon vehette fel a labdát, majd egyből érvényesültek az angol játékrendszerből fakadó előnyök.

A csapatkapitány felpassza után a felfutó Walker és Trippier tudott kettő az egy elleni helyzetet kialakítani Emersonnal szemben a jobb oldalon, így Trippier szinte zavartalanul nézhetett körül, hogy felmérje a lehetőségeit.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Videó
Azt mondja, Mezey György olyan poszton játszatta, ami miatt Luis Figót később agyondicsérték a Realban. Van egy olyan szólógólja, hogy elindul a félpályáról, és dőlnek a védők, mintha csak Messit vagy Maradonát látnánk. Pisont István a vallásosságáról, a cigány származása miatti nehézségekről, az argentin és a magyar gyerekek fociszeretete közti különbségről is mesélt Kadarkai Endrének.
Még Marco Rossit is meglepte a magyar válogatott feltámadása a Wembley-stadionban – igaz, ehhez kellettek a tompa, életlen angolok is. Iksz az Eb-ezüstérmes otthonában, ahol 1953 után először szereztünk pontot. Kiss Tibor Noé szubjektív osztályozókönyve, Nagy Ádám-ódával.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.