Ma este Németország–Magyarország futballmeccs, ami már rég nem futballmeccs. A tét óriási, és az Eb előtt nehezen hittem volna el, hogy leírhatom:
Az a helyzet ugyanakkor, ami kialakult, a magyar játékosokkal szemben is méltatlan: Nagy Ádám alázatáról, Sallai Roland zsenialitásáról, Kleinheisler László szívéről és Gulácsi Péter védéseiről kellene beszélnünk, nem pedig arról, hogy milyen színű lesz a stadion. Duplacsavar a sztoriban, hogy a megszólalók többsége szerint ne keverjük a sportot a politikával, miközben mindenki ezt csinálja. Mi sem tudjuk ezt teljesen figyelmen kívül hagyni az élő közvetítésünkben, de hát mit lehet tenni akkor, ha a magyar válogatott történetének egyik legfontosabb meccse egyszerre lett futballharc és a politikai demonstráció felülete.
21 órakor kezdünk, német–magyar élőben, arról, ami a pályán történik majd.
1. perc: Feketében Németorzág, fehérben Magyarország. (Ha valaki nem tudná. Vagy fekete-fehér tévéje van. És nem színes!!!!) Zuhog az eső, ez kinek jó?
4. perc: A labda még nem volt nálunk, de Gulácsi Péternek már volt dolga, lazán véd. Csak leeresztette a kezét, és belepaskolt.
6. perc: Mi is a pályán vagyunk: egy kiugratás után Sallai kerülhetett volna helyzetbe, de elcsúszott előtte a labda. Torghelle Sanyi talán odaért volna.
8. perc: Fiola másodszor rúgja meg Kimmichet. (Szakkommentátor, Fekete Richárd, költő: Fiola a mai napig annyi gólt lőtt egymaga két meccsen, mint a teljes spanyol válogatott.) További megjegyzés: Fiola se lenne sokkal rosszabb center, mint Morata, aki ma a szlovákok ellen kihagyott egy tizenegyest.
11. perc: Épp azt fogalmazgattam magamban, hogy milyen fantasztikus érzés egy olyan magyar válogatott látni, amelyiknek van terve, karaktere, ereje. Erre, basszus, Sallai beadásából Szalai gólt fejel. VEZETÜNK! Még mindig van ember Magyarországon, aki szerint Szalai nem fantasztikus? Képzeljék már el a helyén Nikolicsot. Ugye?
17. perc: Az motoszkál a fejemben, hogy ez a magyar válogatott mitől olyan jó? OK, Havertz beadása után volt egy kisebb adrenalinsokk, de Sane előtt elcsúszott a labda.
20. perc: Kocsmafilozofálgatás. Azért jobban aggódnék, ha mondjuk a németeknél olyan típusú focisták lennének a pályán, mint Effenberg vagy Matthaus. Szerencsére azonban Effenberg új neve Kleinheisler (még arcra is!), Matthaus pedig azóta elmagyarosodott, Budapesten él. Szerintem nekünk szurkol. (Közben kisebb német helyezetek.) (Szakkommentátor, Görföl Balázs a Jelenkor folyóirat szerkesztője: “jaj, jaj, jaj”.)
24. perc: Karaszjov a sokadik gyanús német faultnál hallgat, hallgat, mint egy igazi orosz (Oblomov). Collinát jobban bírtam ebből a kopasz típusból. Vagy Kojaket. Kassai Viktor rászólhatna walkie-talkie-n.
27. perc: Kimmichet harmadszor rúgja le Fiola. Sárga. Jogos. A bírónak hátat fordít Botka. Vodka? Kérdezi Karasz.
28. perc: Kellett nekem ezzel poénkodni. Vodka is kap egy sárgát. A beadásból nem lesz semmi. Értik: a 28. perc, és nincs semmi. Csak annyi, hogy vezetünk.
30. perc: Gündogan is sárgát kap.
33. perc: Játszik a Schafer? Nem baj, szeretjük!! “Ez a miénk” – mondja Hajdú B. Még 60 perc. Az egy óra.
34. perc: Szalai megint mit csinált a középpályán… Leveszi, megtartja, testcsel, fordulás, indítás – mind pontos. A beadás rossz sajnos. Aztán Fiola egy sárga birtokában nyújtott lábbal repül. Úristen. Szerencsére laszti. De ez nem lesz így jó.
39. perc: Nagy Ádám egy percen belül kétszer szerel a tizenhatos előterében, a második után pedig olyan pontos, lapos indítást ad Kleiheislernek… Szép kontra, öröm ezt nézni. Jobbak vagyunk a németeknél, ez a játék még a franciák elleninél is sokkal jobb. Egy észrevétel: Fiola már most nem kap levegőt.
41. perc: A franciák ellen trópusi időjárás volt, ma monszun. Mintha ezt az Eb-t Ázsiában játszanánk. Végül is megérte a keleti nyitás.
44. perc: Egy perc adogatás után a németek hazaadják a labdát. A magyarok az új olaszok.
45. perc: Kösz Haver. Mellé.
45+2. perc: Gosens hogy játszott a portugálok ellen. És hogy játszik most. Ez is a mi dicséretünk. (Pannónia dicsérete.)
A szünetben Szalai a földre rogy és zihál. Kurvára nem baj, már csak 45 perc. A szünetre jöjjön egy kis Vágtázó Halottkémek, én pedig hozok valamit inni.
47. perc: Mennyi van még hátra? (Görföl kolléga, Jelenkor folyóirat)
50. perc: Nem hazudnak a statisztikák: Nego elől Gosens becsúszva tisztáz. A tavalyi 50 Atalanta-meccsnézésem után ezt a mondatot még ízlelgetnem kell.
52. perc: Vezetnek a franciák Portugália ellen. Ez a németeknek is jó, mert a harmadik hellyel ők is továbbjutnának. Mi lenne, ha akkor itt abbahagynánk?
55. perc: Fiola lekönyökölte Sanét. Khm, van egy sárgája. Megúszta.
57 .perc: Elképesztőek ezek a magyar labdakihozatalok. Mintha valamelyik topbajnokságot nézném.
58. perc: Szalai kiharcol egy szabadrúgást, csak úgy dőlnek mellőle a németek. Csak lerántani lehet. Minden antiszalaista monnyonle! (A szabadrúgás után Fiola lő, de ez nem a franciák elleni suhintás.)
60. perc: Sane bemutatja az egyes figurát a szögletnél, aztán átrúgja a labdát a túlsó oldalvonalon is. A közönség fütyül. Teljesen reménytelen ez a német csapat, ha nem lenne tétje a meccsnek, ezt mondanám és érezném. Hogy utána még teljes legyen a Sane-blokk: kézzel ment Fiola elől, ebből lesz a szabadrúgás a tizenhatos oldalvonala mellől. Sallai lő: kapufa (Neuer rajta volt.) Az első félidőben a németek is lőttek egy kapufát, a tisztesség kedvéért jegyezzük meg. (Szakkoment: Kimmich behúzódott középre, Fekete költőkolléga.)
64. perc: A magyar játékosok önkívületben játszanak. Nincs jobb szó erre.
66. perc: Fiola sárga lapot kapott. Szerintem az egész ország azt hitte, neki már van egy.
69. perc: Na, most eltelt három perc. Született két gól. Vezetünk 2:1-re, de amit most átéltünk, arról nem lehet mit írni.
72. perc: Szóval Gulácsi rossz kifutása után a németek kiegyenlítettek. “Nem nézném meg most Gula Facebook-falát”, mondja Fekete kolléga. És milyen a sors: a középkezdés után Szalai parádés indítása után a védők között kiugró Schafer ütemtelen mozdulattal, előrebiccent, a labda a rosszul kifutó Neuer mellett a kapuba pattog. Éljen Gulácsi, éljen Szalai, éljen Schafer, éljen mindenki!!!
77. perc: Rüdiger és Schön versenyfutása. A német gyorsabb, pedig amíg ő egyet lép, addig Schön kettőt. (Szakkomentár: Rüdiger motorral volt.)
79. perc: Passzok száma 576:166. Sose érdekelt igazán a Barcelona.
81. perc: Ha jól gondolom, a portugálok és franciák meccsén a jelenlegi iksz (2:2) mindkét csapatnak megfelel. A németek az életükért játszanak.
82. perc: Szalait lecserélik. ♥
84. perc: Goretzka lepattanó lövése után Goretzka elé pattan a labda, másodjára már belövi a kapuba, hozzáér egy védő és a kapus is. 2:2.
87. perc: A németek húzzák az időt. Hihetetlen. Bármelyik másik csoportból továbbjutottunk volna.
88. perc: Jön Lovrencsics és Nikolics. Az utolsó esély.
90. perc: Karaszjov két perc ráadást mutat. Menjen a francba. Közben javítják négyre. De egy perce német bedobásokat nézünk. Végtelenül szomorú ez az egész.
94. perc: VÉGE. Németország–Magyarország 2:2. “A magyar válogatott a halálcsoportban hősi halált halt” – mondja Hajdú B. István, és ennél pontosabban nem is fogalmazhatott volna. Ha valaki az Eb előtt azt mondja, hogy a magyar válogatott ikszel a legutóbbi két világbajnok, a franciák és a németek ellen (ráadásul ilyen játékkal), tuti nem hiszem el. Most meg: 2 bravúrpont, kiesés, mély szomorúság.