Egervári Sándor 68 évesen is futott, úszott, jól érezte magát, amikor 2018 augusztusában egyszer csak lefordult a székről, majd a kórházban a plafont nézve arra gondolt, nem biztos, hogy érdemes így tovább élnie. Aztán ezt a mérkőzést sem adta fel, és bár az agyvérzése óta csak bottal képes járni, szeretné még életében körbefutni a pomázi focipályát. A háromszoros magyar bajnok edző és egykori szövetségi kapitány Kadarkai Endrének többek között elmesélte,
- hogyan próbálta visszafogni a kicsattanó formában lévő Kiprich Józsefet négy nappal a szovjetek elleni 6-0-s vereség előtt a mexikói vb-n, és miért tartja ma is jó döntésnek, hogy tésztát evett a válogatott;
- miként kísérti még ma is a hollandoktól kapott nyolcas;
- hogyan élte meg egyszerre a mennyet és a poklot, amikor 2011-ben egy utolsó perces góllal legyőztük a világ élvonalához tartozó svédeket;
- miért gyakoroltatta edzésen a gólörömöt az egyik csapatával, és mit mondott annak a két nagyszerű játékosának, akik nem voltak hajlandóak passzolni egymásnak;
- mit érzett, amikor 19 ponttal nyert bajnokságot az MTK-val, mégis lecserélték egy holland edzőre, majd a következő szezonban immár a Dunaferr edzőjeként az MTK-pályán biztosította be a dunaújvárosi bajnoki címet;
- hogyan fricskázta meg újra Várszegi Gábort, amikor visszatért az MTK kispadjára;
- tényleg rajzolt-e péniszt búcsúzóul az őt kirúgó győri klubtulajdonosnak;
- hogyan reagált, amikor az öregfiúk meccseken direkt utaztak rá, mert akkoriban „dicsőség volt felrúgni az Egervárit”?
