Olaszországban komoly története van a labdarúgásban elért győzelmek politikai sikerré konvertálásának, de a reputációjukat a futballban megalapozó nápolyi, római és torinói potentátok csak kalapot levéve jelenthetnek Silvio Berlusconinak. És nem pusztán azért, mert ő mindkét fronton többször is abszolút csúcsra ért, hanem azért is, mert az első pillanattól kezdve mindenkinél messzebbre látott.
A következő forradalmat közvetíti a tévé
Bár Berlusconi zászlóshajója, a Fininvest akkorára nőtt, hogy olaszként szinte lehetetlen volt nem az ügyfelének lenni, vállalkozásainak legfontosabb lába mindig is a tömegkommunikáció volt. Amikor a Milant megvette, már nála – azaz a Mediaset nevű kommunikációs konglomerátumánál – csilingeltek a Serie A közvetítésének jogai, és a székfoglalójában így nyilatkozott:
A Milan az én laboratóriumom, amiben a jövőt kísérletezem ki. Annak kell megtalálnunk a módját, hogy a stadionon kívül rekedt szurkolókat elérjük. Ez a mód pedig nem más, mint a világfalu színháza, a televízió.
Két évvel az után, hogy Berlusconi megvette a Milant, a Napoli nyerte meg az olasz bajnokságot, majd a BEK első fordulójában – amelyben olyan párharcokat rendeztek, mint Neuchatel–Kuuysi, Lilleström–Linfield vagy Shamrock–Omonia – a Real Madriddal találkozott. Berlusconi, bár nyilván nem Maradonáékat sajnálta, éktelen haragra gerjedt, és telekürtölte a világot azzal a véleményével, hogy „az európai klubtornák ósdi, elavult formátumú sorozatok, és a kontinensnek ősztől tavaszig tartó páneurópai klubbajnokságra van szüksége”.
Ez lett nem egészen három évvel később a Bajnokok Ligája, és Berlusconi sokkal többet tett annál, mint egyszerűen megjövendölte, hogy így lesz.
„Kimegy a stadionba egy csomó ember, de így is csak ötven-hatvanezer szurkolóról beszélünk. Aztán ott vannak azok, akik az országos csatornákon megnéznek egy-két meccset, amelyet éppen műsorra tűznek. De van a futballszurkolóknak egy harmadik, hatalmas csoportjuk, amit nem érünk el. A globális szurkolótábor, akiket a pay/view tévével kell megfogni. Kábel vagy szatelit, tök mindegy, de ott a kereslet, amit ki kell elégítenünk” – szögezte le a főnök.
A Sugar Daddy helikopteren érkezik
1986-ban is léteztek kis és nagy klubok, voltak gazdagok és szegények, befolyásosak és jelentéktelenek, de amikor Silvio Berlusconi három helikoptere megjelent a milánói Arena Civicában rendezett, nyári székfoglaló ünnepségen, megszületett az első szuperklub is.
Wagner klasszikusa, a Valkürök lovaglása bömbölt a hangszórókból, amikor szinte már giccsbe hajló pompával körítve bemutatkozott az új tulajdonos. Aki egyébként nem is volt annyira új, hiszen már 1986 februárjában megvette a klubot, de a csapat hervasztó játéka miatt inkább megvárta, míg vége lesz a bajnokságnak, mert a végül hetedik helyen célba somfordáló csapat csak rontott volna a bemutatkozás pompáján. Az új tulajdonos kommunikációs gépezete azonnal munkához látott:
a Mediaset újságjai, magazinjai és tv-csatornái is azt üvöltötték, hogy eljött az aranykor.
