Foci sport24

A három testvérével együtt elhurcolt Szpartak-alapító azt mondta: a Gulág őreinek hatalma semmi a futball hatalmához képest

Sztálin hetven évvel ezelőtti, 1953. március 5-én bekövetkezett halála sokaknak adta vissza az életét. Amnesztiát kapott Nyikolaj Sztarosztyin, a Szpartak Moszkva alapítója és három testvére, a szintén a moszkvai csapatban futballozó Alekszandr, Andrej és Pjotr is. Mindannyiukat tíz év munkatáborra ítélték.

A Sztarosztyinok közül hármat 1942. március 20-án tartóztattak le, míg a fronton harcoló Alekszandrt hat hónappal később, hazalátogatása alkalmával fogták el. Pedig 1936-ban még több tekintetben is parádéztak a fivérek. Az az évi sportparádén, amelyen 75 ezer sportoló vonult fel a Vörös téren Sztálin előtt, a Szpartak játékosai hatalmas futballcipőből integettek a generalisszimusznak – aki akkor épp az SZKP titkára volt szerényen –, majd két csapatuk kilencezer négyzetméteres, nemezből összevarrt, zöldre festett „műfüvön” tartott bemutatót a tömeggyilkos párt- és országvezetőnek.

Abban az esztendőben rendezték meg az első hivatalos szovjet labdarúgó-bajnokságot, mégpedig két részletben. A tavaszinak nevezett, május és július között lebonyolított, mindössze hét együttest sorompóba állító vetélkedőt a Dinamo Moszkva, míg a szeptembertől novemberig tartó, nyolc szereplős őszi kiírást a Szpartak nyerte. Aztán 1938-ban már 26 együttest számlált a mezőny, amelyet 1939-ben visszavágtak 14 tagúra. Ám mindkét alkalommal a Szpartak győzött ismét, jóllehet erős ellenszélben játszott.

Az együttest „a nép csapatának” nevezte a szovjet társadalom, márpedig a korabeli Szovjetunióban a pártvezetés szerette megmondani, melyik a nép csapata.

Ezért 1937-ben több újság gyanúsnak minősítette a Szpartak labdarúgói és a külföldi állampolgárok közti kapcsolatokat, miután a gárdát néhány alkalommal kiengedték Nyugatra futballozni. A Komszomolszkaja Pravda azzal is megvádolta a klubot, hogy e vendégjátékokon a nép pénzét pazarolja, és az újság a leghatározottabban leszögezte: „Meg kell tisztítani a Szpartakot a piszkos dílerektől, akik a közpénztárcába mártják a kezüket.”

De még nem jött a fekete autó, csak mindenféle akadályok keletkeztek. Az 1939-es szovjet kupa elődöntőjében a Szpartak 1-0-ra győzött a Dinamo Tbiliszi ellen, ám a grúz klub megóvta a mérkőzést Ivan Gorelkin játékvezető „egyoldalú bíráskodása” miatt. A beadványnak helyt adtak, és a találkozót újra kellett játszani, de addigra már lezajlott a döntő, amelyet a Szpartak 3-1-re nyert a Sztalinec Leningráddal szemben. Ez az apróság azonban nem okozott gondot, a meccset – tizennyolc nappal a döntő után – másodszor is megrendezték, de a Tbiliszi újra egy góllal kikapott (3-2).

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik