Egy jellegzetes, barna báránybőr kabát. Egy műsorfüzet. Egy, a műsorfüzetre fektetett mikrofon, rámatricázva a Motty felirat. Elöl a pálya zöldje, a lelátók piros székei fölött a Wembley ikonikus íve. A szék hátra tolva, mintha várná „gazdáját” a meccsre, ám az nem jön, és már nem is fog.
A seat in the commentary box in memory of a defining and legendary voice of English football.
Rest in peace John Motson. pic.twitter.com/XKWY9vY9Qm
— EFL (@EFL) February 26, 2023
Az asztalon egy gyászkeretes kép, rajta John Motson, Anglia és talán a világ legismertebb labdarúgókommentátora, a „futball hangja”. Egy olyan kommentátor, akinek a kabátja kiállítási tárgy az angol nemzeti futballmúzeumban.
Ez – és az, hogy az előző hétvégi Ligakupa-döntőn, illetve az összes többi angliai mérkőzésen nyilvánosan elbúcsúztatták – talán jól jelzi, mekkora hatása volt a futballkultúrára. Gyászszünet. Egyperces vastaps.
Több nincs, nem is lesz. Ahogy a világsztár futballistából kollégává vált Gary Lineker mondta: „Többé nem látjuk. De mindig hallani fogjuk.”
Brilliant @LUFC and @FulhamFC singing “there’s only one John Motson” 👋🏼👋🏼👋🏼👋🏼👋🏼👋🏼👋🏼👋🏼 @ESPNFC #FACUPxESPN pic.twitter.com/1bMNjxgt7w
— Don Hutchison (@donhutch4) February 28, 2023
Minden országnak megvannak a legendás rádió- vagy tévés kommentátorai. A szurkolók gyakran „belemarnak” a szpíkerekbe – aligha létezik olyan, akinek ne hánytorgatták volna fel baklövéseit vagy „nyilvánvaló elfogultságát” –, de a legjobbakat szeretik és tisztelik. Osztoznak hőségben, hidegben, hóban, esőben, örömben és bánatban; világgá kiáltják a gólokat, a csodálatos fordításokat, a váratlan összeomlásokat, legjobb mondataikat évtizedekig idézik. Örökbérlet jutott nekik (látszólag) a világ összes stadionjába.
John Motson rendkívüli népszerűségét szakmai kiválósága mellett hosszú karrierje is indokolta.
Ha valaki 1968 és 2018 között a BBC rádiós vagy tévés futballközvetítéseit követte, akkor egészen biztosan hallotta a „báránybőr kabátos embert”, aki könyvesbolti asszisztensből lett újságíró-riporter, rádiós, majd tévés, és saját bevallása szerint nem nyitott valami jól a kommentátorállásban.
„A BBC-nél rádiósként kezdtem 1968-ban, három évig mindenféle munkát végeztem, aztán kaptam a Match of the Daytől egy próbaidős, egyéves szerződést. 1971 októberében egy teljesen felejthető Liverpool–Chelsea volt az első mérkőzésem, és az én teljesítményem még annál is felejthetőbb volt” – emlékezett vissza.