Amikor 2016 februárjában a PSG játékosai egy Lille elleni döntetlen hazaszállingóztak, a hangulat meglehetősen békés volt. Kényelmes előnyből vezették a bajnokságot, a vezetőedző, Laurent Blanc szerződését épp meghosszabbították, Zlatan Ibrahimovic pedig az utolsó szezonját futotta, mint egy búcsúlemezével turnézó rocksztár. Hajnal 2 körül aztán elkezdtek sorozatban pittyegni az SMS-ek.
Serge Aurier aznap este a négy fal magányában egy barátjával vízipipázott, amit a Périscope nevű Twitter-alkalmazáson közvetített 3500 élő nézőnek. Miközben a kommentelők kérdéseire válaszoltak, az alábbi párbeszéd hangzott el:
„Laurent Blanc tényleg szopja Zlatant?” – kérdezte a barát.
„A golyóit is bekapta, mindenét. Egy homár” – válaszolt hátradőlve Aurier.
„És Sirigu?”
„Sirigu egy csicskagyász” – szólt oda Aurier a fejét vakarva.
Aurier-t másnap kora reggel berendelték a klub székházába, ahol először tagadta a felvételeket, hamisítást kiáltott, ám hamar beismerte tettét. Nasszer El-Khelaifi klubelnök válságstábot hívott össze egy hotelbe, ahol a következő lépések mellett döntöttek: Aurier-nak nyilvánosan elnézést kell kérnie, vállalnia kell a következményeket, a klub kiad egy sajtóközleményt, és a játékosnak a kamerák elé kell állnia. A felnőttcsapattól felfüggesztették, a bérét visszatartották. Úgy tűnt, Aurier napjai meg vannak számlálva.
A tartalékcsapathoz száműzték, ahol alig egy hónappal a történtek után 600 néző előtt újra pályára léphetett. A meccs viszont nem erről maradt emlékezetes: a találkozóra ugyanis meglepetésre ellátogatott El-Khelaifi is. „Bár sokan úgy hitték, hogy a katari tulajdonos könyörtelen lesz, Khelaifi nem volt mindig az. Családként tekintett a klubra, és meg akarta mutatni, hogy a tékozlóknak is segít” – emlékezett vissza a klub egyik korábbi játékosa.
„Az öltözőben mindenki az esetről beszélt” – mondta egy másik játékos. „A hangulat mégis könnyed volt, röhögős. Thiago Motta még viccelődött is Siriguval.”
Annak az edzőnek a keze alatt, akiről a videóban beszélt. Laurent Blanc-t később – a szerződéshosszabbítása után négy hónappal – kirúgták, amiért 22 millió eurós végkielégítést kapott. Aurier még egy évig maradt Párizsban. „A tekintély és a támogatás hiánya meglehetősen zavart” – emlékezett vissza évekkel később az esetre Blanc.
A történet azért is tanulságos, mert bár a PSG utóbbi éveinek egyik leghangosabb botrányról van szó, több olyan esetről lehetett olvasni a klub hétköznapjaiból, amit hasonlóan kezelt a klubvezetés.
Az egybehangzó kritika, ami el szokott hangozni a PSG fejeseivel kapcsolatban, hogy szinte láthatatlanok. Az, hogy a PSG központjának sokan nem Párizst, hanem Katar fővárosát, Dohát tartják, kifejezi, hogy az érdemi döntések hol születnek. A pletykák szerint ugyanakkor El-Khelaifit – akinek tisztségei közé tartozik a PSG elnöksége, a Klubszövetség vezetése, a beIN Sport médiavállalat igazgatása, és több teniszszövetség menedzselése – a háta mögött úgy becézik, hogy Monsieur Postafiók, ami már egy másfajta kritika: arról szól, hogy stratégiai kérdésekről lehet dönteni több ezer kilométerrel odébb, de a hétköznapok problémáit nincs, aki helyben kezelje.
Mindezt maga Khelaifi is beismerte. 2019-ben a France Footballnak azt mondta, „Mindannyiunkból hiányzott a karakter és a tekintély, velem kezdve. Mindenki elvárta, hogy tartsunk nagyobb fegyelmet. Nem akarok több sztárallűrt látni. Nem fogunk tudni úgy működni, mint korábban.”
Khelaifi aztán menetrendszerűen minden szezon elején nagyintejút adott. A 2021-as szalagcím az lett, hogy: „Párizsban a flitteres időknek vége”. A 2022-es cím? „Elég volt a bling-bling-ből.” A kérdés csak az, hogy mindez magyarázkodás, vagy valódi meggyőződés?
